1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 42. ülés - 1839 / 43. ülés
179 elfogadni, de nem hittem azt, hogy oly elveket fognak felállítani, melyek a legtisztább absolitushoz oly közel «Hanak. Elhiszem, hogy a nyilvánosság és a szóllásszabadságnak, mint válaszukban kifejezik, dk is baratjai és ápolói, de sajnálom, hogy ez annyira el van fojtva keblükben, miként azt még eddig nem bizonyították. Fel voltak kérve általunk, hogy tanácskozásaikról naplót vezessenek, ime öt hónapja már s mégis napló nélkül vannak, hogy a nyilvánosság látatlan alakban tűnt fel keblükben, s Így állnak ók a szóllásszabadság érzetével is; hogy mennyire pártolták ezt, mutatják a múlt országgyűlésen váltott 17 izenetök. És ha a Főrendek értelmében pártolni annyit tesz, mint gátolni! akkor kérem őket, hogy ápolásukkal hagyjanak fel. Áttérve az izenet egyes pontjaira, a Főrendek a mívelt külföldre hivatkozva azt mondják, hogy ott is korlátolva van a szóllásszabadság! Elfogadom e figyelmeztetést, nem kívánok többet, mint azt, hogy szabadon szólhasson a magyar mint Angliában O’Conel, és a baloldal Francziaországban. Mi különbség van a fiscus és a magánosok keresetei között a közgyűlésen kiejtett sérelmekre nézve ? Ezt kifejtették többen, s ahhoz csak azt kívánom hozzá adni, hogy a megyei közügyész szintúgy a fiscus helyét állja ott, s felperessége alatt boszultatnak meg a széksértési kihágások. Ékesen kifejtette Zala követe a bírói eljárások törvénytelenségét; szerettem volna, ha a legtúlzóbb ellenző tagjai a főrendi táblának s magok a Ministerek is itt lettek és hallott ík volna, mert kényszerülve lettek volna elüsmerni, hogy az ítéletek törvénytelenek voltak. A Főrendek azt állítják, hogy a fiscusnak szabad törvénybe ütközőnek látszó tettekért bárkit perbe idézni: ez igen szépen hangzik, de hogyan ütközik törvénybe p. o. Kossuth tette? a ki nem követett el egyebet, mint megírta azt, mi a közgyűléseken történt, a mit törvény eddig nem tiltott. Ha továbbá a Főrendek azon elve, hogy a mit a Fejedelem tilt, annak nem engedelmeskedni htítelenségi bűn, ma eltilthatja a kormány a levelezést, holnap nem szabad gyűlést tartani, majd tiltva lesz az is, hogy 5 órán túl kimenni nem szabad, mint ez némely helyeken az örökös tartományokban tiltva van. Jó-e ott ezen intézkedés vagy nem? nem vitatom, de nálunk alkotmányos országban el nem fogadható, s ha a bírónak szabad lesz bárkit elfogattatni és elitélni, a nélkül, hogy ítéletéért számot adni tartozzék, úgy megköszönöm a kormánynak ha megengedi, hogy bármely absolute kormányzott tartományba átköltözhessek, mert ott legalább tudni fogom mit szabad a kijelölt korlátok közt tenni s mit nem. De igy alkotmányunk rendeli, hogy a közgyűlésekben megjelenjünk, ha az azokban mondott szavakért büntetnek, nem tudom mit cselekedjünk. Függetlennek kell lenni a birónak. de a függetlenség nem abból áll, hogy a biró magát korlátlan despotává alacsonyitsa, hanem hogy egyaránt a kormány parancsai s a közvélemény ellenére is, mindenkor törvény szerint ítéljen. Az 1790 : 12. t.-cz. a birónak nem ád korlátlan függetlenséget, hanem épen őt a kormányparancsok és minden politikai dicasteriumok befolyása ellen biztosítja, de az országgyűlés felügyelete alól ki nem vonja, nem is vonhatja. Mi a Főrendek azon javallatát illeti, hogy alkossunk új törvényeket^ azt magam is kívánom, de nem azért, hogy a már eddig is eléggé elnyomott szóllás szabadságát végkép eltemessük, hanem hogy azt biztosítsuk; s az e feletti bíráskodást azon bírák kezéből kivegyük, kik hatalmukkal annyira visszaéltek, s azt olyanokra bízni, kikben a nemzetnek bizalma van, de ezen új törvényeket csak akkor kívánom alkotni, midőn a régi törvények meg nem tartásából eredett sérelmek orvosolva nem lesznek. Egyébiránt Zala megyét pártolom. Szentkirályi Mór {Pestmegye): A Főrendek nem csak hogy sérelemnek nem tartják az eddig történteket, hanem még helyeslik a kormány tetteit, hogy az ifjakat fegyveres erővel befogatta, hogy az űzőbe vett szerencsétleneket titkon börtönbe lmrczoltatta, hogy tőlök a rendes védelem megtagadtatott, hogy a biró 30 évet az élet rövid időszakából kitörölt. Addig mig a tudakoló felírással ezen sérelmet összekötni akartuk, a dolog érdeméhez nem szóltak, most azonban kimondják, a mitől rettegtünk, a kár már megtörtént, én, ki arra segédkezet nem nyújtottam, nyugodtan nézek a jövő elé. Meg fogják engedni a Rendek, hogy azon sok jeles előadás után a Főrendek azon javallatáról szóljak, hogy új törvényt alkossunk. Ezen javaslat a multat el nem felejteti, mert a megtörténteket meg nem történtekké tenni nem lehet. Három hatalmat idéznek a Főrendek, t. i. 1-ször a supremum munus Regium, 2-szor a Congrua dispositionis just, és 3-szor a szokást. Sehol a földön, és igy nálunk sem bújhat a kormány supremum munus Regium köpünye alá, mikor a törvényt megsérti. Ha a congrua dispositio annyi, mint a törvény, ha a biró által törvényen khiil behozott szokásoknak törvényes erő tulajdonittatik, akkor nem látok egyebet, mint azt, hogy ezen három szövetséges hatalom foglalja el a törvény helyét következésképen hasztalanul hozunk tön eint, míg azok ellen az ellensúlyt előállítani nem tudjuk; mert ha az eddigi törvényt megsértették, megfogják sérteni az újonnan hozandó törvényt is, valahányszor a kormányra oly férfiak jutnak, kik nem a hatalomhoz ilb> mérséklettől, hanem indulatosság által fognak vezéreltetni. Példával bizonyítom. Világos a törvény, mely azt rendeli, hogy a sérelmek minden országgyűlésen töröltessenek el. 1827-ben ezen törvény megerősittetett, s mi sikue lett? Sérelmeink tömege felel! Az ily biztosítások egyedül a nemzet lelki erejétől függnek. Iparkodjunk, bog) ezen lelki erő minél inkább fejlődjék, ezen biztositéka van még a nemzetnek, a többi úg\ is mái elveszett. Kérdem : van-e sajtószabadságunk? Van, de attól el vagyunk tiltva. A törvény azt mondja, hogy a tanácsosok felelősek, csak az a kár, hogy egyet sem tudunk feleletre vonni, — mi határozzuk meg a küzjovedelme et, — fájdalom ezeket részint már örökre elhatároztuk, részint minden országgyűlésen határozzuk, de sen 46
