1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 42. ülés - 1839 / 43. ülés

178

hogy igy neki egész financiális procedúrája dugába dőlne, meg nem egyezhetvén, a helyett, hogy törvényt hoztak, s ez által százezreket megmentettek volna, az ügyet letették. Ha mégis már legalább annyit használna, hogy, miután az ország a papírpénzt el nem ismerte, nem volna más mint arany vagy ezüst, s bíróink is a szerint hoznák Ítéletüket; de papírpénzben Ítélnek, s azzal igen sokszor megvagyunk elégedve, s igy defacto ellenkezünk azon óvással, melyet 1811-ben az ország Rendei az országos iratok közé bediktáltak Ez történt közelébb a pesti sérelemmel. E felett is in theoria sok szép beszédek tartattak, mégis a vége az volt, hogy letettük; igaz, hogy itt is benn van az óvás az iratok közt, de lesz-e annak sikere? Mi azt mondtuk, hogy világos a törvény, hogy az idejövetelben senkit sem lehet akadályozni; erre a kormány azt felelte, hogy ő senkit sem akadályozott, de az olyat nem is volt szabad megválasztani, s igy módot talált a törvény kijátszására. Én most is a mellett vagyok, hogy törvény hozassák az iránt, hogy a követ felett a törvényhozás bíráskodhasson, s azt jobbnak tartanám azon óvásnál, mely a Naplóba iktattatott. így leszünk a szóllásszabadsági sérelemmel is, ha a Főrendekkel meg nem egyezünk, úgy vélem, tek. Rendek, hogy a többség a Curia ítéleteit törvényeseknek ugyan nem fogja mondani, de cassáltatni sem fogja azokat senki. Zala követe sem kívánja azt, mert csak azt állította, hogy azok törvénytelenek, azt mindnyájan mondjuk, de nem hihetem, hogy akár Zala, akár más elfogadná, ha ő Felsége ezen ítéleteket cassáltatná, mert fél attól, hogy oly ítéleteket cassálua, melyekkel megelégednénk, de neki nem tetszenek. De ha azt mondanánk, hogy törvénytelenek az ítéletek, nem mintha a törvénynek az esetekre alkalmazása helytelen volna, — mert hiszen azt minden adatok nélkül megítélni sem nem lehet, sem abba a törvényhozás nem avatkozhat, — hanem azért, mert az egész törvénykezési rendszer törvénytelen volt; azt hiszem a Főrendek sehogy sem tudnának kibújni ez alól, mert azt ők sem tagadhatják, hogy a bírói eljárás nem törvényen, hanem parancsolaton alapul, a felírást is tehát úgy kellene szerkesztem, hogy miután az itélőszékek által elkövetett törvénykezési rendszer törvényen nem alapul, kérjük Felségedet, iuéltóztassál az arra alapított Ítéleteket megszüntetni. Arra nézve, hogy szóval is lehet hütelenségi bűnt

elkövetni, a Főrendekkel könnyen lehetne megegyezni, ha ők is igazságosak akarnak lenni, mert

azt én is elösmerem, hogy szóval is lehet oly vétket elkövetni, melyre a mostani pénzbüntetés nem elégséges; mert ha p. o. a kormányra vagy bárki másra pikkem van, én őt többször egymásután megsértem s két vagy négy száz frtot mindannyiszor oda vetem, de más részről az is áll, hogy szóval oly nagyot véteni nem lehet, mit fej- és jószágvesztéssel kellene büntetni; ennek igazságát a Főrendek sem fogják tagadhatni. Mi sem vagyunk hiba nélküliek, nem illenek ránk mindazon mentségek, melyek itt az országgyűlés elhallgatására mondattak. 1793-ban történt az ismeretes Martinovics’féle eset, akkor ha valaki csak látta vagy olvasta azon katechismust, már lefejezték, pedig most

gyakran az „Allgemeine Zeitung “-ban megjelenik; 1796-bau volt ezen szomorú eset után az első

országgyűlés, ekkor én is azt mondtam, hogy nem lehetett másról mint ujonezok felajánlásáról szóllani, mert itt volt az ellenség, mint Hannibal ad portas! de már 1802-ben béke volt, az országgyűlésnek más dolga nem lévén, vadászott, vagyis a vadászati törvényeket rendbe szedte, igy tehát ezen országgyűlést már nem lehetett védeni. Az lS07-iki országgyűlés már megtette kötelességét és felirt, de a válasz nem volt kielégítő. 1811-ben az ország Rendei pénzügyi dolgokkal vesződvén, hogy másra nem értek rá, megengedem, de nem engedhetem meg azt. hogy rá ne értek volna arra, hogy azt a kivánatok sorából kitörölték volna; az 1825. országgyűlést, melyen magam is jelen voltam, megint nem lehet menteni, mert, meg kell vallanom, hogy, habár a kir. biztosok által elkövetett sérelmek is lényegesek voltak, ezeket mellőzni nem csekély feledékenység volt. Ezek után, kérdem, nem volt-e némileg a bíróságnak oka követni azon rendszert, ha annak orvoslása annyi országgyűlésen nem sürgettetett, hanem az még a kivánatok sorából is kitöröltetett, és igy abba az ország hallgatag belenyugodott ? De most is megerősítjük a bírákat ezen önkényben, mert a vagyoubeli dolgokban nem itélnek-e ma is még a pátensek szerint, melyek még rosszabbak a fentemlitett kir. rendeleteknél; sőt 1825-ben több megyéből oly utasítások jöttek, hogy azok jók s törvényesittessenek. Nálunk kereskedés nem lévén, a legnagyobb biztonság az ingatlanoknál volt, ezek birtokosai minden tökével rendelkeztek, de mennyii’e károsodott az ország hitele ez által? És a mi itélőszékeink, alispánjaink, szolgabiráink mégis a pátensek szerint Ítélnek. Az 1830-iki országgyűlés eltiltotta őket ugyan, de feleletre ezóta senki által sem vonattak, mert az némelyikünknek épen hasznára volt. Mindezekkel csak azt akarom mondani, hogy mi sem vagyunk egészen ártatlanok ez ügyben. Időuyerés tekintetéből hozzunk világos törvényt, mely a hütelenségi pereknél világos zsinórmértékül szolgál, állítsuk helyre a Főrendekkel az egyetértést. Nékem az a szerencsétlenségem, hogy a mit javaslok, a harmadik országgyűlésen megy keresztül; ezt mondtam én a múlt országgyűlésen mindjárt, mihelyt Balogh megactióztatott, de akkor nem tetszett, most 30 megye utasítását ez értelemben adta követeinek, hogy tegyék meg azt, mit akkor elmulasztottunk. Egyébként megnyugszom abban is, hogy az előbbi izeuetünk mellett megmaradjunk.

Klauzál Gábor (Csongrádi): Az eddigi keserű tapasztalás, a szóllásszabadsági sérelem felvételének a Főrendek re'szérőli halogatása, előre meggyőződött, hogy a Főrendek izenetünket nem fogják