1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 42. ülés - 1839 / 43. ülés
177 tartozik a Nemzet előtt azért, mert törvény szerint Isten; előtt pedig azért, mert hite és lelkiismerete szerint is tartozik Ítélni, a mi az élőbeszéd 14 czíme ezen szavaiból világosan kitűnik: „indet etiam si tolerit, sententiam vis tam, tamen tenetur in foro conscientiae, si id fecerit, potius odio-quam amore justitiae“; ha tehát lelkiismeretesen nem Ítéltek, számolni fognak egykor azon biró előtt, kire rnapján halt meg. — Az elfogatás módját is törvényesnek tartják a Főrendek, holott, ha elhallgatom is, mit Somogy követe jól megjegyzett. __hogv a törvényhatóságok a végrehajtó hatalom orgánumai, ha mellőzöm is, hogy az 1687 : 14. t.-cz. világosan rendeli, hogy mindenki saját competens hatósága által fogattathatik el, mégis a dolog természete- a józan ész parancsolja, hogy békés polgárt sem tanácsos olyak által elfogatatni, kiket nem ismer, mert minő szomorú következményei lehettek volna ezen elfogatásoknak! s hogy nem voltak, azt egyenesen a gondviselésnek kell köszönnünk, valamint azt is, hogy az akkoriban kalandozó Sobri és Pap Andor hasonló szerepeket nem játszottak, s elfogatás ürügye alatt több békés polgár lakait fel nem dúlták. A birói eljárást és Ítéleteket illetőleg, Zalamegye előadását magamévá teszem s azt törvényteleneknek jelentem ki, egyszermind azt is nyilvánítom, hogy küldőim el nem ismerik, miként fennálló törvényeink szerint szóval is hűtelenséget elkövetni lehessen; — de jaj is volna akkor! mert már a Főrendek a deutripontokat is megküldötték. Felhozom az izenet ezen szavait, hogy kitől ered, mikor, hol és kihez intéztetett? s ezekre azt válaszolom, hazáját forrón szerető polgártól ered, midőn szabadságunknak szent palládiuma az alkotmány megsértetik, polgárokhoz intéztetik, kiknek szinte kötelessége a megsértett alkotmányt védeni, oly kérdések, melyek a Rendek legnagyobb figyelmét megérdemlik. Még csak a birói eljárásra vonatkozólag egy megjegyzést teszek, t. i. azon körülményre, hogy a védő ügyészek esküre köteleztettek, mert ez nem csak a védenczekre veszélyes, hanem egyúttal e tisztes kar morális szabadságát szorítja meg; — mely méltán megérdemli, hogy e tábla elismerését elnyerje, minthogy tagjai közt egy sem találkozott, ki ez esküt letette volna. Ekként vélekedve, küldőim az elfogottakat törvényes védelem nélkül körükből kiragadottaknak, szülőiktől s rokonaiktól ártatlanul megfosztottaknak tekintik, s ezért kötelességemmé tették, hogy az érdemben teendő felíráshoz csatlakozzak. Pártolom az előbbi izenetet. ÜrménJÍ József (Fehér m.): A fenforgó ügyben két fő elvet különböztetek meg, váljon kimondassék e az Ítéletek törvénytelensége vagy sem, és lehet-e az új törvények alkotásához fogni? Az elsőre nézve osztom az előttem szólok nézetét, a másikra nézve, az ügy eléggé kifejtve nem lévén, ahhoz hozzá szólani kívánok. Hogy új törvényt mindnyájan létesíteni kívánunk, kétséget nem szenved, csak az a különbség köztünk, hogy azt nem most, mert ez a sérelmek orvoslásával összevág, és ez azon ügy, melyet én nem úgy fogok fel, s melybe én bele nem egyezem. Ugyanis mért kívánunk új törvényt, mert a régiek homályosak vagy nem kielégítők, és a jelen kor szelleméhez többé nem illenek, vagy mint azt küldőim mondják nem kimerítők. Már most kérdem, hogy a törvények jó vagy rósz volta mi befolyással avagy hatással lehet a birói eljárásra nézve? Semmivel! a bírónak törvény szerint kelletvén Ítélni, legyen a törvény jó vagy rósz, azt megtartani tartozik, s ha meg nem tartja ép oly bűnös akár a jó törvényt, akár a rosszat sérti meg. Ebből következik, hogy ugyanez időben hibázott a biró, mert a törvényt megsértette; de mint törvényhozó kimondhatom azt is, hogy jobb törvényt hozni akarok; e kettő: összeférhetőnek tartván, azt hiszem, hogy ha izenetiink elvénél maradunk is, a h őrendek javaslatát elfogadhatjuk. Nagy Pál (Soprony): Az előadott beszédek theoriában igen szépek, de kérdem a gyakorlatban mit tegyünk? A Főrendek válaszát úgy tekintem, mint a múlt országgyűlési kölcsönös vitatkozásokat folytató 18-ik választ, mert ebben épen azon elvek mellett maradnak, melyeket múltkor 17 izeneteikben nyilvánítottak. Sok tenni valónk van, gazdálkodjunk az idővel, kérdem, van-e reménységünk, hogv a Főrendekkel az elvekre nézve tisztába jöhetünk? Ha van, fogjunk mielőbb hozzá; ha nincs, ne pazaroljuk a drága időt. Az alatt más bölcs törvényeket alkothattunk volna. Utasításom az, hogy új törvényt hozzunk, mely a kormányt s a haza polgárait egyaránt biztosítja; de azzal, ámbár igen világos, úgy élni nem akarok, hogy mások kedvéért belőle valamit ne engedjek, igy tettem mások megnyugtatásál a azt legközelebb a feliratra nézve, noha a többségben voltam, bele egyeztem a kapcsolatba. Helytelenül vádoltatunk a végett, mert oly felírást, melylyel annyi sérelem terjesztetett fel előlegesen, s a kir elouníitettek volna, nem tudok, pedig sok országgyűlésen vettem adások csak oly proscripta formában említettek részt — tehát vád helyett hálát érdemel a többség e végett. Én úgy hiszem, hogy most is többségben vagyunk, kik új törvényt akarunk, miért harczolunk tehát, végre mégis oda jutunk, hogy nn g kell egyeznünk, s átfogjuk látni, hogy kár volt annyit harczolni! \ agy ezin iig) et is le fogják ten • részünkről könnyű, de nem azoknak, kik tömlöczben szenvednek, vagy kiket hasonló sors erhet Em.ekeztetem a Rendeket azon időkre, midőn pénzünk leszállittatott, midőn 100 írtból előbb '20 írt, ezután b frt e . Ezt is nagyrészt a letételnek köszönhetjük. ISI 1-ben kimondták ugyan az ország Kendői, mg) m medium-solutionis-t, mint aranyat és ezüstöt, el nem ismernek, de a kormanynyal, me ) az mou a, 45’
