1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 42. ülés - 1839 / 43. ülés
176 Sajátságosnak tűnik fel előttem, hogy akkor, midőn Európában mindenütt a szigorúak gyengébb büntetésekkel cseréltetnek fel, nálunk a Főrendek a halálbüntetést több esetekre kívánják kiterjeszteni, A Főrendek ekként nem felelnek meg hivatásuknak, de magával a kormány nézetével is ellentétbe jönnek, midőn a bíróság tetteinek védelmébe s allegatiúkba bocsátkoznak; erre nézve Vasrnegye követe kimondá véleményemet, hátra van még az új törvények alkotására vonatkozó része. Én a reform embere vagyok, pótolni kívánom a törvények hiányait, de szégyenlenem kellene magamat, ha per indirecte a sérelmek orvoslását ekként aláásnám — az izeuet mellett maradok. Olgyay Titus (Pozsonyin): A Főrendek nemcsak hogy sérelemnek nem veszik a történteket, sőt válaszukban oly elveket állítottak fel, melyek sokkal veszedelmesebbek az alkotmányra nézve, mint magok a sérelmek. Megvallom, hogy ha ezen elvek Írva előttem nem lennének, nem hinném, hogy azok oly táblának nézetei, melynek szinte kötelessége az alkotmányt fentartani. Lehet-e szóval hűtelenséget elkövetni? Erre Zalamegye követe válaszolt. Azt, hogy keljen-e kegyelemért folyamodni, Békésmegye követe előadta: hogy a mire jussunk van követelni, azért nem kell folyamodnunk, különben igen drága áron vásároljuk meg polgártársaink szabadságát. Egyébiránt én a törvényeket elég világosoknak tartom, s még akkor is, ha homályosak volnának, inkább azoknál, mint ezen elvek mellett maradnék, melyeket a Főrendek az új törvény alkotását megelőzőleg kijelentettek, mert remélhető, hogy lehetnek kormányférfiak, kik azon homályosság mellett is jól fogják kormányozni a nemzetet, de ha a Főrendek elvei szerint alkotunk törvényt, akkor a nemzeten segiteni többé soha sem lehet. Laczkovics János (Temesm.): Az iíjak elfogatását küldőim is sérelemnek tartják, a Főrendek által javallott kegyelemkérés, az Ítéletekre rá fogná ütni a törvényesség bélyegét, azért ezt elfogadni nem lehet. Vissza lépek tehát biztosabb állásomba s a Rendek izenetére szavazok. Bárczay (Abauj), Herteleudy (Torontói), Gliyczy (Komárom), Bónis (Szabolcs) Zala és Somogymegye indítványát pártolták; — 0(lry (Bács), FascllO (Arad) új törvények hozatalát kívánták. Utóbbi még ő Felségét megkéretni óhajtotta, hogy nem ugyan kegyelem utján, hanem igazságszeretete szerint az elitélteket és perbefogottakat felmenteni méltóztassék. Lili., LIV. és LV. KERÜLETI ÜLÉS FOLYTATÁSA. 1839. évi október 2. 3-án. Hunkár Antal (Veszprém): Mi a kormány feladata? A hazát békében kormányozni, ha ezt nem tudja, nem tanulta meg jól mesterségét, vagy ha tudja, elhibázta a dolgot, mély csend van Európaszerte, mi legnagyobb háborúbau vagyunk, hazánkfiait katonákkal fogdostatják, én itt lovasságot, amott gyalogságot látok körülöttünk, látom a pattantyúst égő kanóczczal kezébe azon ágyúkat sütögetni, melyek még csak most tértek vissza Tolnából. A fiscus eleget tett kötelességének, mert ő prókátora a kormánynak, ha hibázik a prókátor, a Curiának kellett volna kimondani, hogy az elfogatás törvénytelen, a kereset helytelen. Az 1715:7. t. ez. azt mondja, hogy ha külföldön Ítél is ő Felsége, az Ítéletnek hazai törvények szerint kell történni. Az 1790:56. t. ez. ad ordinaria regni indicia relegálja ezen eseteket. Mit kellett volna tehát mondani a főtörvényszéknek? Azt a mit nem mondott, hogy őt resolutió nem dirigál; hogy magát a hazai törvényekhez tartja; mindez roppant nagy sérelem, ha mi ezen halálos betűhöz hozzá járulunk — vége van az alkotmánynak. Pártolom az előbbi izenetünket. Beöthy Lajos (Heves): Örömmel menteném én is a Főrendekkel együtt a kormány tetteit s a főtörvényszék eljárását, mert tudom, hogy mily gyászos következései szoktak lenni a bizalom elenyésztének, kerestem mentő okokat, de nem találtam egyet sem; és igy mit mondjak a lefolyt három gyászos évről egyebet, mint azt, hogy törvényeinkben a polgári szabadság csak holt betű, hogy elenyészett közülünk a polgári boldogság, a szóllásszabadság satyrájával; nincs köztünk személy- és vagyonbiztonság. És mégis a b őrendek ezeket sérelemnek nem tartják. Hiszen, ha nem alkotmányos országban élnénk, én sem tartanám azokat sérelemnek, sőt örülnék azokon, mert tudják a Rendek, hogy a vértanuk tették az egyházat uagygyá és dicsővé; de alkotmányos országban ezeket sérelemnek nem tartani, annyi, mint a hon ügyeiben működő polgárokat a megsértett szabadság védelmétől vagy egészen eltiltani, vagy csak annyit engedni, mennyit a kormány jónak lát. A b őrendek elve szerint a kir. ügyvéd azonnal perbe foghatja, a törvényszék pedig önkénye szerint elitélheti őket — önkénye szerint, mert a Főrendek a bírákat még a törvények felett is függetleneknek tartják, holott attól koronás királyunk sem független, mert törvény szerint köteles kormányozni, s hozzá sérelmeinket felterjeszthetjük, függetlennek tartom én is a bírót minden külbefolyástól, de a törvényektől nem, mert ő legjobban függ azoktól, hibáiról nem csak a nemzet, hanem az Isten előtt is számolni
