1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 42. ülés - 1839 / 43. ülés
173 lehetne mondani? En a Főrendekről minden jót és szépet felteszek, de ez esetben bocsássanak me- ba azt Ínszem, hogy e kérdésben czéljok más, mint a törvényhozás, mert ha mi most például ezen izenetet megoldanánk egy törvényjavaslattal a kormánynak valóban nagy szolgálatot tennénk, mert kész választ adnánk szájába, hogy azt mondhatnák: „Magatok is láttátok, hogy a törvény nem világos, mit csodálkoztok, ha rajta a biró is elbotlott“, Így magunk törölnénk ki a feliratból a sérelmet, mit ha a Főrendek elérhetnek, valóban elnevették volna magukat. Minek gazdagitnánk törvénykönyvünket? hiszen, hála Istennek, nem vagyunk a törvények dolgában oly szegények, lehetetlen, hogy itt eszembe ne jusson a napkeleti imperium történetéből az, midőn ott annyira megszaporodtak a törvények, hogy a császárok mikor utaztak — velők járván a főcancellár, főbíró és a főtanácsos — a törvénykönyvet is ma-ukkaí burezolták a sátorba, s mivel igen sok volt, a hurczolásra sok teve kellett, miért is azokat: „multorum Cameliorum opusnak“ nevezték. Utoljára megszánván Justinián császár a szegény tevéket, a törvényekből egy kivonatot készíttetett, mely ezen név alatt „institutiones justinianiiu ismeretes és mai napig is becses. Nem sok törvény tesz boldoggá egy nemzetet, hanem kevés, de szükséges számú törvénynek megtartása! Egyébiránt azon kérdésre alkossunk-e törvényt? azt felelem : igen is jövőre, de a sérelmet a múltra nézve orvosolni kell, hiszen az contradictio in adiecto, hogy a multat új törvénynyel orvosoljuk, miután a törvénynek visszaható erőt adni nem lehet, én az előbbi izenetet pártolom. Beöthy Ödön (Biharm.): Helyesen mondá Borsodmegye követe, hogy miután e tárgyban annyi szép érv mondatott el a Rendek izenete mellett, most csak böngészni lehet a szónoknak, de miután állása minden követet nézetének nyilvánítására kényszeríti, röviden előadom erre vonatkozó észrevételeimet: A Főrendek izenetében a bírói függetlenséget, az Ítéletek törvényességét és a birák lelkiismeretére való hivatkozást látom kiemelve, s úgy látszik, ezekre alapítják válaszukat. Megvallom, hogy azon függetlenséget, melyet a bíróban feltételezek, a Curia eljárásánál fel nem találom, sőt ha néhány nappal ezelőtt a kir. tábla egyik tagja által mondottakra visszaemlékezem, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a kir. tábla tagjai sem most, sem más alkalommal függetlenek nem voltak. Mert ha az általam említett tag, midőn országos ülésben arról volt szó, hogy kir. hivatalban levő országos választmányi tag nem lehetett, nem átallotta azt mondani, hogy azon megjelenésre a kormány parancsa által kényszerittetett, mennyivel inkább fel lehet arról tenni, hogy oly körülmények közt, midőn a kormánynak egyedüli érdeke forog fen, még inkább kényszerítő állapotba jutott! Nem kell azt nagyon vizsgálni, mi czélja volt a kormánynak az ifjak elfogatásival s elitéltetésével, én részemről ez alkalomból kijelentem, hogy ez ügyben a kormány nem csak loyalis nem volt, de nemtelen czéljai is voltak. Azon casino létesülésének, melyet az ifjak elleni Ítélet kárhoztat, én valék egyik eszközlője, tehát kötelességem kijelenteni, hogy az miként történt (Halljuk! Halljuk!), miután láttam, hogy azon ifjak, kiket szülőik azért küldenek ide, hogy tapasztalást és lelkületet szerezzenek maguknak, midőn azon szép időt, melyet senki sem adhat vissza, melyről a Continens nagy Despotája azt mondá: „mindent adhatok csokidat nem,u aHollinger kávéházban láttam elpazarolni, s midőn láttam, hogy az ifjak a helyett, hogy magukat művelnék, lelkileg tespedni kezdettek, felszólítottam az ifjúságot, hogy gondolkozzanak oly módokról és helyekről, hol magukat lelkileg kiművelhessék, ez volt ama szerencsétlen casinónak első eszméje, egyedüli czélja pedig mívelődés és nem titkolódzás, mert mindenkinek szabadságában állott ott megjelenni. Miután tehát a Casino igy megalakult, azon vádpontok közt, melyekben az ifjak felségsértési bűnnel vádoltattak, volt 1-ször: hogy Casinót alakítottak és abba jártak; 2-szor: hogy némely köztiszteletben álló férfiaknak éjjeli zenét adtak; 3-szor: hogy egyik közülök jelesen Lovassy László egy Lengyel emlékkönyvébe igy irta magát: repuhlicanus; 4-szer: hogy három szegény Leugyelt ápolgattak és ruhával elláttak. Ezek voltak azon borzasztó vétkek, melyek miatt a szegény ifjak 10 évi börtönbüntetésre ítéltettek! De eljő az idő, melyben a dolog egész folyamatja, bár mennyire kívánták azt elpalástolni és sötétségben tartani, napfényre fog jönni; ekkor fogják a Rendek és az egész világ átlátni, hogy mily semmis vádak alapján lettek e szegények elítéltetve, s melyek felett a kir. Curia tagjai nem irtóztak — noha felségsertést maguk sem fedezhettek fel s bűnnek nyoma sem volt — 10 évi börtönbüntetést kimondani! A függetlenség és lelkiismeret iirügyét akkor fogom azon birótól kérdeni, midőn az erős Sámuel lelke ki fog börtönéből kerülni, midőn az ifjú emberkort érvén, a vér ereiben oly sebesen nem fog forogni, midőn vak gyanánt sápadtan börtönéből kikerülvén, a biró elébe fog állani, akkor fogjuk látni, hogy függetlenül s lelkiismeretesen itélt-e, mert ezen próbát kiállani nem lesz képes. A mit a Főrendek a szokásról mondanak, t. i. a bíráknak a szerint kellett Ítélni, — és hogy e részben sérelmet támasztani nem lehet, magukkal ellenmondásba jönnek, mert e szerint minden országgyűlés végén a kormány egy rendeletet fog kibocsátani, melynek a biro magát aláveti, a következő országgyűlés azt sérelemkép kívánja felvétetni, de hasztalan, mert egy parancsolat volt kiadva, a bíróság annak engedelmeskedett, nincs helye az orvoslásnak. A vallás 1790. országos tanácskozás alá vétetett s egész 1832-ig időközben több kir. leirat által számtalan sérelmek történtek, ezek 1832-ben tanácskozás alá vétettek. Akkor a Főrendek nem azt mondták, hogy kir. rendeletek jővén közbe, a sérelmeket orvosolni nem lehet, hanem azokra voltaképen feleltek. Azon ellenvetésre, hogy a Nemzet azon kir. parancsolatok által behozott bírói rendszer ellen fel nem szóllak, csak azt jegyzem meg, bog) 44»
