1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 22. ülés
117 azt mondja: „átok fogta meg a magyart, hogy soha együtt nem tart.“ Véleményem az, hogy menjünk össze Conferentiába és próbáljunk meg minden módot az egyesülésre. , Szentkirályi Már (Pest): Conferentiának csak ott látná helyét, hol a kölcsönös capacitatió lehetséges, de ott hol utasítás van, ennek helyét nem látja, egyébiránt ha reményük van a Rendeknek az ekkénti egyesüléshez, azt nem ellenzi. Elnök Pázmándy Dénes: A határozatot ekként mondja ki: „nem lévén többen feljegyezve a szóllani kívánók közül, úgy látom, hogy a Rendek többségének kivánata az, hogy tartasson közös Conferentia11 (helyeslés). Mire a Rendek az országos teremből a megyeházba takarodtak. Julius 30-án és 31-én tartott titkos conferentiák sikerre nem vezetvén, a vita tárgya a kerületi ülésre visszatétetett. Augusztus 1 -én. Elölülő: a tárgyalás vezérfonalát a julius 28-án leérkezett kir. leirat képezvén, felhívja a Rendeket, miszerint ezen kérdés felett határozni méltóztassanak: „kivánuak-e a Rendek a jelen kir. leiratra válaszolni?“ Minek folytán a vita komolysággal megkezdetvén, Szüts Álltai (Győr), ifjabb Mailátli György (Baranyam.), gróf Zichy Herman (Mos&nym), Jankovich László (Verb’czem.) és Poszavecz Zsigmond (Szerémmegye), egyenesen a kir. előadások felvételét javasolták; — mire a Rendek többsége szükségesnek látván a kir. leiratra válaszolni, azonban hogyan történjék az, és mit tartalmazzon a válasz, lett ismét a fontos vita tárgya. Zsedényi Ede (Szépes): A kir. leirat áltál, melyet szellemére loyalisnak, érdemére nézve pedig a felterjesztetni czelzott felirásia tökéletes válasznak tekinti, mely a pesti sérelmet úgy a múltra mint a jövőre nézve teljesen orvosolja. A múltra nezve úgymond — világos abból, miként a kormány ezen tettét nem önkényből, sem a szabad választási jogot megszorítani kívánó szándékból tette, hanem abban azt óvatos, megelőző, atyai gondosság vezérletté, melynek általunk leendő helybehagyására — következést vonva őseink példájából, kik a törvényhozó test méltóságának fentartása mellett oly híven őrködtek: — mint bizonyosra számolt; mi a leirat ezen szavában: „ita vicissim dubitare nonpossumusu stb. szépen kifejeztetik; továbbá, mivel e tettéből a kormány semmi következést vonni, semmi új jogot formálni nem akar, a sérelmet ez által jövőre nézve is engesztelve látja; ezen leirat azon 26 megye megnyugtatására érkezett, mely — noha csak egyen múlt, hogy már e nélkül is meg nem bukott — a pesti sérelemnek felterjesztését a kir. feladatok elébe valónak hitte. Ily loyalitást hálásan nem viszonozni méltatlanságnak tartaná, bámulhat a sokasság, de az ő szive vérzeni fog, midőn látja, miként mi — úgymond — habozásainkkal soha semmi hasznot nem tehetünk; fontos nap ez, ő a pillanatot, mely soha többé meg nem jő, használni akarja, a felírást másra mint ezeknek megköszönésére szükségesnek nem tartja. — Szerinte nyilatkoztak a kir. leirat érdemére nézve: ZlllCSkál Móricz (Árva), Szüts Antal (Györm.), Mihályi Gábor (Mármaros), Jankovich László (Veröcze), Poszavecz Zsigmond (Szerem), Farkas Sándor (Pozsega), és Busán Herman (Horvátország), báró Percnyi Lajos (Ugocsa); kik a leiratot elegendőnek tartották arra, hogy belőle törvény alkottassék a szabad választásra nézve, s e részben többet nem is kíván, mert hiszi, hogy kormányunk is jól tudja Napoleon egyik hires ministerének Daunnak azon elvét „a kormánynak vigyázni kell, hogy engedményeket gyakran ne osztogasson“, és ha hibázott, azt soha el ne ismerje, azután, ha a törvény alkotva lesz, egyenesen a kir. előterjesztvényekbe kiván menni. Csak részben kielégítőnek találták a kir. leiratot: Andrássy József (Esztergom), gróf Zichy Herman (Mosony), Marczibányi Lörincz (Nyitra), Szutsich Károly (Bács), Hertelendy Miksa (Torontál), báró Prónay Gábor (Turócz), Pillér László (Sárosm.); elsőnek követe Alldrássy József kijelentvén, miként ő, a ki minél kevesebb részt vett azon záradékban, mely minden tanácskozások útját elzárta, régen intette a Rendeket, hogy a kir. feladásokba menjenek; most, midőn ő Felsége éppen az iránt szóllit fel — úgymond — bennünket, igen könnyen is maga rendén áll a dolog, azonban a Rendek azon számos adatokból eredeti aggodalmát, miszerint sokszor megtörtént már, hogy a kir, feladatok tárgyaltatása után a serelmek orvoslatlan maradtak, méltányolván, de a felterjesztés alakjában a kérelem előmozdítására nézve igen sokat tartván, a záradékot, melytől semmi üdvöst nem vár, ezennel letéve, a helyett inkább a múlt országgyűlési junctimra kedvesen vissza emlékezve, a felírást csupán oly szellemben kívánná alapítani:^ mi, uram! vévén parancsolatodat, noha különben is bemenendettünk a kir. feladatokba, ha némi sérelmeinknek fontossága ezeknek előlegességét velünk el nem hiteti; — ezennel azoknak már tárgyaltatásába bocsátkozunk,0 egyszersmind hálás köszünetünket nyilvánítjuk azon biztosításért, hogy a szabad választási jogunkat korlátolni nem szándékod; van ugyan e részben feumaradva némi aggodalmunk, melyet ezeknek tárgyaltatása után felfogunk terjeszteni elődbe. Most pedig közöld velünk előterjesztvén} eidet tárgyazó adatidat. Provisorium, diaeta és constitutio felfüggesztését, (ezekről conferentiában lehetett szó) agyrémeknek tartja, biztosítja őt a Fejedelem szent szava, de azokkal sem tait, kik minden hangosa szóban Anarchiát képzelnek, sokkal erősebbnek hiszi a nemzetet és a kormányt, hogy etto tartani lehetne. 3u*
