1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 20. ülés

110

most van idő, bogy egy kissé szorosabb computusra lépjünk, midőn a kormány oly emberekből áll,

kik fejük és szivük szerint megérdemlik a bizodalmát. Soha ily körülmények elő nem fognak

jönni. Valóban most van idő, hogy mindenki, a ki jó hazafi, körül fogja a kormányt. Hogy állunk most? Már ez a negyedik izenet, melyet a Rendek nekünk által küldtek, én ennek okát nem

keresem az emberekben, azt tartom, hogy bona fide igy gondolják az ország javát előmozdíthatni.

Sokan azt is mondják, hogy gr. Ráday, ha a kormány űzőbe nem veszi — soha követnek nem

választatik. Ebben talán van valami igazság; sokan mondják, hogy a kormánynak az ő megválasztása kedvetlenséget szerzett, s hogy ezen okból történt meg az, mert soknak, kivált a fiatal kebelnek, ilyen kedvetlenség szerzése jól esik. A Rendek nem mozdulhatnak azért, mert utasításaik őket kötik, nem azért, mert meggyőződésük — azt úgy hozza magával. Megvallom, akármint magyarázzuk törvényeinket, azt tartom, hogy valamint mechanikai eszközöknek vannak bizonyos karikái, melyek ha kivétetnek, valami más lesz belőlük, vagy végkép megszűnnek; úgy, ha a gr. Ráday sérelem nem orvosoltatik, azt hiszem, hogy az alkotmánynak vége van, mert a szabad választás megszűnik, ez pedig

alkotmányunknak oly lényeges részét teszi, mint az órának bizonyos karikái (kereke), mert ha onnan kivétetik, megszűnik óra lenni; ha mi azon nagy körből, a törvény magyarázatából ki nem

lépünk, ha mindenki azt hiszi, hogy a törvény mellette van, előhaladásról szó nem lehet, mert más is,

ki a citra ponendum impedimentumot citálja, épen oly okos és becsületes ember, mint az, ki a törvényt a kir. előadások előlegességére citálja. Már sokszor felhozatott az is, hogy a jövendőség opiniójától nem kell félni, mert ha lesznek is e táblának más nézetű tagjai, azt fogja mondani a jövendőség, hogy emberek voltunk, és nem infallibilisek, mások ismét azt mondják, ha a kormány egy tagot incapaxnak declarálhat, akkor az alkotmánynak vége van, mi lesz ebből, melyik rész engedjen? Azt látom, hogy a K. és Rk. keményen állnak, s idővel még keményebben fognak állni, — mert tudom én is, mit tart a publica opinio ezen kérdésről? De ezen Tábla ha felereszti a felírást, nem tesz erőltetést magán, mert mondhatja, mint én is, ki a többségnek fejet hajtok, hogy jóllehet soha nem vágjunk egy értelemben a tárgyra nézve, de azt hiszszük, hogy bona fide terjesztették azt ide, azért már nem hátráltathatjuk, mert ha azt fel nem terjesztjük, hol lesz vége a moralis repressaliának ? Ezen tábla három izenetet küldött a Rendekhez, ez igy in sempiternum nem mehet, a rósz következés reájok fog-e háromolni? azt tartom nem, hanem megfordítva, ők ugyanis nem mozdulhatnak, részint utasításaik miatt, részint a nélkül hogy feláldozzák véleményeiket, ezen tábla pedig közelíthet a nélkül, hogy elveit feláldozná! mit fog az utókor mondani, azokat fogja-e kárhoztatni, kik lépést tehettek volna, vagy azokat, kik azt nem tehették. — Azért kérem a Főrendeket, méltóztassauak a felírást tandem aliquando felterjesztetni engedni. Ezt nem azon czélból kívánom, hogy a kormánynak kellemetlenséget akarok okozni, hanem azért, mert látom, hogy most a trón védésére oly nagy szükség van, de hogy lehet ezen szükségnek megfelelni? ügy, ha időnket a törvények magyarázgatásával eltöltjük ? Ha az egyik a formákhoz ragaszkodva oly tacticát üz, a másik rész pedig szintén magához a dologhoz ragaszkodva attól el nem áll ? A trónusra nézve is hasznos volna ezen felterjesztést megengedni, mert úgy is tudjuk mi lesz annak következése; előre látom, hogy ez oly dolog, mely soha nem fog decidáltatni és utoljára is félre fog tétetni; a helyett tehát, hogy sokat beszélünk, jobb lesz egyesülni és tenni. A magyar nemzetben sok élet van, mert éppen most erősödik, alkotmányunk representativ systemán alapúi, tendentiánk magyar, az austriai systema nem representatió, a szellem is csak félig meddig magyar, és talán azt mondja valaki, mert sokan azt mondják, — hogy ezen nemzetnek repraesentatiója és szabadsága még meg nem érett, de vannak sokan, kik azt fogják mondani, egy alkotmányos nemzetet másképen kell kormányoznunk, mint más nem alkotmányos nemzetet, ez az egyik oka, mért nem viseltetik nemzetünk oly bizodalommal a kormány iránt mint kellene; kívánom, hogy az austriai birodalom virágozzék, de más részről azt is, hogy Magyarország alkotmányos állásával Felséges Urunk dicsőségére és maradékaink hasznára függetlenül fenmaradjon. És talán nekem is az a bajom, hogy hazámat igen nagynak akarom, mit némelyek utópiának neveznek, ettől messze vagyok, megmutattam már, hogy a mit feltettem, azt ki is tudtam vinni* azért vegyük a dolgot magasabb szempontból, és miután e tábla több dolgokban engedett, melyekben nem volt egy vélekedésben a Rendekkel, engedjünk most is ; meglehet, hogy ezen dolognak van rósz oldala is, de olyan nincs, hogy ezen tábla soha össze ne forrhasson. (Éljen!)

B. Józsikil Sámuel, Széchényit kérdi, ha látja-e, hogy eljött már az idő, melyben ezen táblának engedni kell jogaiból? Valóban fél ő, hogy ha ez a karikája a Statusnak kivétetik, a többi is utánna megyen, s ha a világos törvénytől, ha mindjárt e sérelmek igazságosak is, eltávozunk, nem látják-e még, mit ezen szavak mondanak, hogy nyolcz századig fennálló alkotmányunk convellentium periculo convelli non potest.

Or. Erdödy Sándor: A Főrendek azon aggodalmát: hogy ha a pesti sérelem előleges felterjesztesét megengedik, attól félnek, hogy majd többet is fognak kívánni — hasonlónak tartja ahhoz, ha valaki egy éhenhaláshoz közel levő embernek, a ki tőle kenyeret kér, azt mondaná: nem adok kenyeret, dolgozz, vagy pedig: adnék, de attól félek, hogy pecsenyét is kérsz hozzá.