1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 20. ülés
108 ben csak váciakat s szemrehányásokat találok, mintha a Főrendek akadályoznák a tanácskozások folyamatát; _ azt tartom, nem illik ezen tábla méltóságához e részben visszatolást használni, noha tehetné. Én a Főrendeknek több rendbeli izeneteiben kifejtett nézeteihez ragaszkodom, mert kötelességemnek tartom a dolog ezen stádiumában erről egy kissé bővebben szóllani. Mielőtt ezt tenném, nem mellőzhetek el egy megjegyzést gr. Széchényi István beszédére, noha arra az árvái főispán is már megfelelt. Azt mondá t. i. a gróf, hogy a mlgos Főrendek formákról és nem a dologról tanácskoznak. Erre azon kérdést teszem: mi egyébb az egész Constitutió, mint forma? mi egy szabad nemzetnek legbiztosabb legszentebb garantiája? Nemde a forma! annak nemde alkotmányos országunkban minden fundamentalis törvényeink alá vannak vetve? Ne kisebbítsük ezen formákat, azokhoz viszonosan kell ragaszkodni a Fejedelemnek is, ha kényünk szerint hozzájok nyúlunk, kérdem, ki tagadhatja meg ugyan ezt a másik résznek is? miként lesz biztosítva alkotmányunk? Én gr. Széchényi Istvánt practicus embernek tartom, és jeles tulajdonságai közt nem legkevésbbé becsülöm. Én pedig positivus ember vagyok, s azért az ily értekezésekben ahoz, mi positivum, t. i. a törvényhez ragaszkodom. (Tetszés a Főrendek részéről) Mig jobbat nem tudunk előállitni, a fennálló törvényes formákat megingadoztatni és megrontani nincs hatalmunkban, — én azok közé tartozom, kik magokat a fennálló törvényekhez tartják — azonban nem azokhoz, kik állhatatossan minden régi mellett meg akarnak maradni; haladni kell, a józan haladásnak barátja vagyok, az ugrásnak nem, mert az ugrásnak nyaktörés a vége. (Tetszés.) Ezt azért liozám fel, hogy megmutassam, miként itt a forma lényeges. Hogy a Rendekhez a méltóságos Főrendek eddig nem közelitettek, természetes oka az, hogy a Rendek magokat oly mezőre helyezik, mely meggyőződésem szerint tarthatatlan. Hogy áll a Rendeknek 1-ső felírása? ahban a kir. előadásokról még csak legkisebb említés nincs — mintha azok nem is léteznének — ez factum. Kérdem, leliet-e ezt akár a fennálló törvényekkel, akár az eddigi példákkal megegyeztetni? a törvénynyel nem. Hallottam itt oly kifejezéseket, hogy a 13-ik t.-cz. értelmét az egyik igy, a másik úgy veszi, s hogy ugyanazért azon törvény nem világos. Az 1790/1:13. t.-cz. Ulászló király régi törvényének (1495.: 25.) megerősítése. Lehet-e ezen törvénynek külön magyarázatot adni; ha lehetne is, ez csak arra mutat, hogy nincs oly világos dolog a világon, melynek a szenvedélyek különböző magyarázatot ne adhatnának. (Tetszés.) De van-e arra példa Magyarországban, hogy az ország Rendei az 1-ső felírásban oly annyira elmellőzték a kir. előadásokat, hogy azokról említés sem tétetett, valóban nincs. Nem maradok a honi példáknál; nem látom szívesen, ha idegen nemzetekre hivatkozunk; de igy kérdem: van-e alkotmányos nemzet, hol, mikor a törvényhozó test összeül, nem jelentené ki mindenekelőtt válaszát arra nézve, mit a Fejedelemtől hallott akár az Allocutióban, akár az előadásokban. így történik Angliában is — de nem csak constitutionalis Monarchiákban, — hol Fejedelmek vannak, hanem ott is, hol az országnak tisztviselője van — a törvényhozó test szándékát ennek előadására mindig előlegesen szokta kinyilatkoztatni. Nem csak az illendőség ennek alapja, hanem a dolog természetes volta kívánja, hogy mindenek előtt a kir. előadások vétessenek tárgyaltatás alá. Mert a végrehajtó hatalom az, kinek kezében vannak az adatok, ki legjobban ismeri a dolgok mind belső, mind külső folyamatát — ki legjobban tudja, mik a legsürgetőbbek — ezért initiativájának kell lenni a Fejedelemnek. így a dolog természeténél fogva, ha arra világos törvényünk sem volna, minden esetre a kir. előadások tárgyaltatásának kell elsőbbséggel bírni. Annyival inkább ragaszkodni kell pedig a fennálló törvényekhez, mivel világos a tendentia, miszerint a Rendek az 179%: 13-ik törvényt részenként kívánják megszorítani, megsemmisíteni, — már azon a lábon állunk, hogy ha a felírás, melyet a Rendek velünk közlőitek, azon formában felmegy, ekkor úgy tartom, hogy utóvégét értük azon 13-ik törvénynek, de facto — ebből mi lesz? ezen tábla hivatása azt hozza magával, hogy annál szorosban ragaszkodjék azon rendes törvény szabályához — ha itt semmi rend, semmi szabály nem lesz, ha abba lehet kapui, mibe tetszik, kérdem, hogy hol lesz akkor az országgyűlés rendje a tanácskozásokra nézve ? Hallottam említeni, hogy szabadság nem létezhet rend nélkül, ezt én is hiszem, de még tovább megyek s azt mondom, mennél nagyobb a szabadság, annál inkább kell arra figyelni: hogy a rend — a törvényes rend megtartassék; mellettem nem csak a theoria beszél, hanem azon nemzetek példája, hol a szabadság nem puszta szó, hol az a nemzetben vérré, természetté, szokássá vált. Ezen nemzetek a rendre a legnagyobb gondot fordítják, mert mennél kissebb gond fordittatik a rendre, anuál bizonyosb, hogy puszta önkénynek kell következni. Az önkényt gyűlölöm, de legjobban azon önkényt, melyet massák űznek. Ha két önkény között kellene választást tennem, inkább ahhoz ragaszkodom, melyet egyes ember gyakorol, mert ez utolsóban gyakran az ész és jó akarat, a másikban pedig mindig csak a szenvedélyek kormányoznak. (Zajos tetszés a Főrendek részéről.) Ezeket azért liozám fel, hogy megmutassam, miért ragaszkodom a formákhoz azért tudniillik, hogy azon kevés törvény, mely nálunk a rendet szabályozza, szentül megtartassék valamint nálunk egyátalában kevés dolog van törvény által elhatározva, úgy a rendre nezve is — csak igen kevés törvényeink vannak — ezen egy, t. i. a 13-ik törvény szabályozza az országgyűlési rendet, s ennek is úgy látszik, hogy gyökerét akarják elvágni. Hallottam, hogy mi lesz a dolog vége, ha a két tábla itt meg nem egyez; — megvallom, ezt szomorú esetnek tartanám és senki sem sajnálna
