1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877

1839 / 20. ülés

107

biztosítást látok; s midőn oly nagy tekintetű férfiú csekély tulajdonaimat jóváhagyására méltatja ezt oly kincsnek tartom, mely egy halandónak talán legvigasztalóbb lenne akkor is, midőn azon óra üt melyben ezen pályáról lelépve, az örökkévalóság áll előtte. — Egy ily férfiú becsülését elébe teszem minden népszerűségnek, mert a nép, kit ma fényességbe emel, holnap az émelygő sárba tapossa. - De ha azt akarjuk megmutatni, hogy ezen táblának engedni nem lehet, mert ez áll a törvényes mezőn, hanem a Rendekhez kell közelíteni, ne méltóztassanak a Főrendek semmi részben feleletlenül hagvni az izenetet. Már pedig a Rendek jelen izenetükben az Achilles sarkát abban látják — valamint én is — hogy a 13-ik t.-czikknek első feltétele a „Citra ponendum impedimentum comparituri“ stb. • ha tehát erre nem felelünk, vagy nem tudunk, előre látom, miszerint ők mindig azzal fognak előállni: mi a 13-ik czikkelyt egészen, s igy annak erejét is megtartani akarjuk“, azonban nézzük ezen törvénynek szellemét és születése történetét — akkor hozatott az, mikor a Rendeknek legtöbb okuk volt az országgyűlésem megjelenést, a tanácskozás szabadságát és a szabad választást biztosítani; tagadni nem lehet, hogy azon elegyes biztosság, mely e tárgyban 1791-ben dolgozott, egyenesen a kir. hitlevélbe kívánta tétetni, hogy az országgyűlésen megjelenendők „nunquam per Nos impediundi erunt“, később ebben egy kisebb biztosság munkálkodván, már ekkor ezen kifejezés ily változást szenvedett: nCitra omne ponendum impedimentum“, ekkor a „Nos“ kimaradt, de azért ez lévén a mag, melyből a fa növekedett, látni való, hogy nem lehet azt másra, mint a kormányra érteni (helyeslés), a „pertractatispropositionibus etc.“ pedig csak a végső stádiumára tétetett azon 13. §-nak, abból tehát következik, hogy mindenek előtt a törvény a szabad választást biztosította. Mi a formát illeti, én is úgy mint az országbíró, a formákban látom alkotmányunk biztosítását, de már ma az alkotmányos országokban a képviseleti jogot vagyonra szokták alapítani, nem az intelligentiára, (noha ezt anomáliának tartom), de oka az, hogy a vagyont meg lehet becsülni, de az észbeli tehetséget nem. Én a formák ellen nem szóltam, sőt legnagyobb barátja vagyok azoknak, de csak olyan formáknak, melyek tiszták; de valljon maga a magas kormány megtartotta-e a formákat? Talán ingerültségünk fő oka az, hogy azon formákat és procedúrát tartotta meg, melyek nem tiszták; meglehet, hogy jót akart tenni, s e mellett sok tiszta formát szem elől tévesztett. Mi a jelen esetben a forma? Az 1790: 13. tcz.-re a Főrendek azt mondják, hogy itt a forma tiszta, mert a szerint a kir. előadásokat kell felvenni; a Rendek is azt mondják, hogy a forma tiszta, és hogy mindenek előtt reintegrálni kell az országgyűlést, s meggyógyitani a sérelmeket. — Ez véleményem a formákról. — Engem sokszor félreértenek; azt vélik, hogy a dologhoz nem szólok, pedig azt tartom, én szólok igazán velejére a dolognak, a ki nyíltan s tartózkodás nélkül szólok, s nem tartozom azok közé, kik allegatiókká akarják alacsonyitani az országgyűlési tanácskozásokat. — Méltóságos főrendek! ha közelíteni nem akarunk, úgy maneuverekre lesz szükség azt megmutatni, hogy azon záradék „citra ponendum impedimentum“ nem áll, ha pedig ezt nem mutathatjuk, akkor lehetetlen a közelítés. — Egyébiránt itt az idő, melyben minden jó hazafinak át kell látni, mely szövevényes állásban vagyunk, hogy a kérdésnek nem csak egy, hanem több oldalai vannak, de ha nem gondolkodunk valami közelítési módról, nem látom, miként történhessék az meg. Nem tartozom azok közé, kik félni szoktak, mert életemet sem veszem nagyba, szabadságomat sem féltem annyira, testi szabadságomat ugyan elveheti valaki, de a lelki szabadságomat nem (éljen!); koczkáztatni életét, szabadságát minden embernek szabadságában van, de ha valaki oly arrogantiával lép fel, mi által a haza érdekeit koczkáztatja, azt helyben nem hagyom. Anglia példáját hozá fel az Országbirája, hogy ott is a kir. előadások szoktak előlegesen felvétetni, de ott a kir. feladások a többség ministeriumának föladatjai, melyek ha keresztül nem mennek, bukik a ministerium; és az oppositió lép fel a kormányra (helyeslés), azonban ezen hasonlítást hazánkra nem tartom alkalmaztathatnak. Mi a rendre való hivatkozást illeti, én is azt akarom, s azért mondám, hogy a 13-ik t.-czikk rende az, hogy mindenek előtt annak azon pontja: „extra ponendum impedimentum hozattassék rendbe, s azután vétessenek fel a kir. előadások. Az Országbirája azt is mondja, hogy mi lenne abból, ha a Rendek mindig egy Schemát gondolnának ki, mely szerint kellene mindig az országgyűlésnek dolgozni? Erre azt kérdem, mi lesz az alkotmányból, ha minden embert, ki actio alatt \an, a hol oly könnyű akárkit megactiózni,— meggátoltatik az országgyűlési követségben való megjelenésben ? mi lenne abból, ha ezen tábla soha sem enged? ezeknek következését horoskoppal sem lehet élőre kikalkulálni. En azonban azt állítom, hogy ha a kormány törvények szerint atyailag alkotmányunk szellemében teszi kir. előadásait: akkor a Rendek, valamint gr. Széchényi István is rögtön a kir. előadásokba fog menni, és igy udvari ember leend, de ha a kormány, bár emberi gyarlóságból, a constitutiónak ösvén} éhül kilép, ha új sérelmek által hazánk alkotmányos rendszerét gyökeréből kimozdítja, akkor a hihetőség úgy áll, hogy a Rendek nem a kir. előadásokba, hanem a sérelmek gyógyításába fognak menni, és akkor gróf Széchényi István, ha él, mindig az oppositióval fog tartani; de mégis mindig azzal a részszel, amelyen a törvény áll (tetszés). Több dictiót e tárgyban tartani nem fogok, de ha ismét előadásaim másként magyaráztatnának, minden discussiók természete szerint, feltartom magamnak azon jogot, hogy azoaa

mindenkor szólhassak. (Harsány tetszés, éljen!!!)

Id. Mailáth György Országbíró: Az okoknak engedni szoktam; azonban a Kendek

28

izeneté-