1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 142. ülés
112. L/es /rasa/. Aprilis 30 1840. 81 javallott felírásnak a Mélt. Fó Rendek által ismételve szorgalmaztatott uj alakbani öntése, nem csak azt sarkából ki nem forgatta, sótt, — tekintvén az egymással merőben ellenkező vég poniok között fekvő számos árnyéklatoknak és fokozatoknak különbféleségét, — talán magának íz annyna elágozott vélemények ősz ve olvadásának is válhatott volna üdvös eszközévé. szóllí részről óhajtották, más részről pedig a’ Tek. Karoknak és Rendeknek szilárdságokkal szemben magoknak hasonlóként a köz jó tekintetén alapuló meggyőződésüket bár mi czélzatnak szinte nem áldozhatták fel, — olly módhoz kívántak nyúlni, melly törvényhozásunknak évkönyveiben uj nem lévén, a’ tárgy helyezetének rendkivülisége által igazoltatott, egyszer’smind pedig a’ két Táblának ugyan egy tiszta forrásból eredeti véleményét maga épségében meghagyva, a’ rendszeres eljárásnál kevesebb foganatú azon okból nem lett volna, mert ezt O Cs. Kir, Fő Herczegsége és a’ Mélt. Fő Rendek koránt sem olly szándékból tanácsolták, hogy az egész tárgy Ó Felségének elhatározó bíráskodására, vagy végképi- elintézésére bizattassék, hanem egyedül azért, hogy az ez iránt folyt értekezéseknek ujjabb, ’s a' mint reményleni lehetett, az egyesülést elösegittő irány adassék. — Minthogy mindazonáltal a’ Tek. Karok és Rendek a’ Mélt. Fő Rendeknek a’ fenforgó kornyülményekben bizonyára nem czélelleni eme javallatukra hajolni nem akartak; a" Mélt. Fő Rendeknek nem marad egyéb hátra, mint a’ közelittés már majd nem minden lépéseinek részekről lett megtétele után, előbbeni elveikhez 's nézeteikhez továbbá is annyival inkább ragaszkodni, mivel ezekkel a’ f. e. Martius 24-én érkezett k. k. Leiratnak foglalatja is érdemleg öszvehangzásban lévén, általa mind a’ szóllás törvényes szabadságának szent jussát, mind a’ bírói hatalomnak alkotmányos függetlenségét szeplőtlen épségben fentartva szemlélik. Valamint tehát Ö Cs. Kir. Fo Herczegsége és a’ Mélt. FŐ Rendek az e’ tárgyban felterjesztetni óhajtott felírásnak eredeti szerkezetében meg nem nyugodhattak, úgy az eloadattaknál fogva, annak az érintett k. k. leirat iránt költ izenet mellett közlött szakasz által czélzott bővüléséhez sem járulhatnak. 348-dik SZÁM ALATT. Második Válasza a’ Mélt. Fő Rendeknek a’ Szerzetesek eránt. A' Tek. Karoknek és Rendeknek kivánata éppen azon törvényeken alapulván, melly» k , valamint szinte a’ Mélt. Fő Rendek által felhívott r715: 102-ik törvén} czikkely is, azt bizonyítják, hoRv uj szerzetes Rendek az ország szüksége és haszna nélkül bénem bozattaihatnak ; ezekben ’s Ő Felségének ezen törvények hiv tellyesittése mellett eddig is bizonyított ipagas őrködésében Ö Cs. Kir. Fő Herczegsége és a* Mélt. Fő Rendek, a’ Tek. Karok és Rendek által nyilvánított aggodalom ellen, elegendő erős és foganatos biztosítékot találnak; — 's ezekhez képest, mivel jelenleg különben is semmi különös ok, alap, vagy alkalom, melly miatt illy szellemben intézkedni szükséges vagy tanácsos volna, fen nem forog, — egyéberánt pedig a’ szerze es Rendeknek hazánkban eddig elé szerzett tagadhatatlan érdemeit mellőzve, ellenek illy általános bizodalmatlanságot s idegenkedést nyílváníttani méltányos sem lenne, Ó Cs. Ivir Fő Herczegsége és a’ Mélt. FŐ Rendek újra is aira kivánták a’ Tek. Karokat és Rendeket rokon bizodalominal felszóllíttani, hogy az ez érdemben indítványozott felírásnak O Felsége eleibe leendő terjesztetése további kívánásától elállani szívesek legyenek. 319. S Z Á M ALATT. Negyedik Válasza a' Mélt. Fo Rendeknek a’ vallásbeli nehézségek tárgyában. Az eddig kiadott reversalisokra nézve Ó Cs. Kir. Főherczegsége és a’ Mélt. Főrendek is az eddigi izenetükben kifejtett nézeteikhez, és meggyözödésőkhez ragaszkodván egyszersmind a Országgyül, írásai. IV. Kötet. 21
