1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 138. ülés
ül A’ kegyelmes kir. Leiratnak azon figyelmeztetését elfogadván, hogy a' teljes koruság a’ 10-ik * §-bau is inegemlittessék, valamint ez a’ 9-dik §-ban már kitéve vagyon. A’ Q-dik és to-dik §-ra': mellyek a’ váltóképességei határozzák meg, komoly megfontolásra szólhtja fel a’ kir. Leirat az Ország Rendéit az iránt, váljon nem volna e’ tanácsosabb a’ váltóképességet, más nemzetek példájára, ’s az 1827- észt. országos Választmány munkájában foglalt okoknál fogva is megszorítani? Ezen felszóllítás következésében ismét figyelemmel megvizsgáltuk a’ tárgynak minden oldalát ’s lehető következéseit, ’s ez iránti nézeteink ezekben pontosúlriak: A' mi az idegen váltókat illeti tekintetbe véve azt, hogy más idegen nemzetek, ’s különösen azok, mellyeknél a' kereskedés virágzása magasabb fokon áll, mint például Angol-, Franczia- ’s Olaszország, Dánia- több németországi Fejedelemségek, ’s az ausztriai örökös tartományok, az idegen váltók kiadhatására nézve nem tettek szorosabb korlátokat, ’s éppen ezek forgathatási mozgékonysága vólt egyike azon eszközöknek, mellyek által kereskedésük naponkint emelkedve virágzásra jutott; — más nemzetek, mellyek a’ váltóképességet idegen váltókra nézve is némelly feltételekhez kötötték, oily szoros kariátokat, minőket az 1827-diki országos Választmány javasol éppen nem tevének, mint például Poroszország, mellyre az említett országos Választmány különösen hivatkozik, a’ váltóképességet idegen váltókra nézve nem a’ kereskedőknek, és mesterembereknek, hanem minden nemesi földbirtokosoknak , ’s a’ királyi ’s herczegi javak haszonbérlőinek is megadja; sőt azt rendeli, hogy a’ ki az említetteken kívül váltóképességet akar nyerni, az magát illető bírósagánál jelentse bé, ’s ha egyébként köz törvény szerint magát lekötelezheti, ’s valamelly olly keresetet üz, mellynek folytatásában e váltóképesség hasznára válhat, a’ bíróságtól bizonyitváriyt nyer,’s annak erejével szinte váltóképességgel biránd; tekintetbe véve továbbá azt, ho°y hazánk egy részén a’ magyar tengermelléken ezen váltóképesség megszoritás nélkül már több idő ólta fenáll a' nélkül, hogy káros következéseket szült volna,’sőt még az 1827-ki országos Választmány sem vélte a’ megszorítást azon vidékre kiterjesztendőnek , tekintetbe véve, hogy az 1790-ik esztendei országos Választmány megszorítás nélkül javasolta a’ váltóképesseget idegen váltókra megadatni; sőt az 1792-ik észt. t7-ik törvény határozottan megengedi, hogy addig is,-míg hazánkban a’ váltótörvények behozatnak, akárki az ausztriai váltótörvény szigorúsága alá vethesse magát, nem látjuk czélszerünek a’ váltóképességet idegen váltókra nézve szükebb korlátok közé szoritani. Sőt az illyen korlátolást még magára, a’ foldmivelő osztályra, és nemesi javak birtokosaira nézve is felette károsnak véljük, mert a’ hitelnek egyik alapja bizonyosan a’ tőkének gyorsabb visszakaphatása, ’s hasonló körülmények között az, kitől a1 hitelező pénzét törvény utján is könnyebben, ’s hamarább vissza kaphatja, bizonyosan sokkal hamarább és olcsóbban kaphat kölcsön még uagyobb sommákat is • már pedig ha a’ váltóképesség még idegen váltókra nezve is, csak kereskedőkre szórhatnék, hazánkban a’ földbirtokosoktól az megtagadtatnék, minthogy a’ kereskedőtől minden hitelező a’ kölcsön adott pénzt váltótörvény utján könnyen és hamar visszanyerné; midőn ellenben a’ váltóképességből kizárt földbirtokos ellen hasonló esetben hosszas pert volna kénytelen folytatni, könnyen előrelátható, hogy a’tőkepénzesek tőkéiket inkább kereskedőknek kölcsönöznék ’s ez által sok tőke a’ földmiveléstől elvonatnék. Hazánkban pedig a’ földmivelés, és a' foldmivelőnek hitele bizonyosan nem kisebb tekintetű, mint a’ kereskedés emelkedése, ’s a’ mezei gazdaság minden ágainak jelen állapotjában káros, sőt veszedelmes volna olly törvényt alkotni, mellynek következésében a’ kereskedők hitele, a’ foldmivelő osztály hitelének csökkentésével nevekednék. — Azt azonban, hogy a‘ Franczia törvényhozás példájára az asszonyok és hajadonok, ha csak nem bejegyzett kereskedők, idegen váltók kiad hatásától is eltiltassanak, az országos törvényjavaslathoz még hozzá adhatónak véljük, mert ennek nagy hatású káros következései nem lesznek, és még is némelly viszaélések elkerültetnek. A’ mi ellenben a’saját váltók kiadhatását illeti, minthogy visszaélések leginkább ezekből történnek, minden lehető aggodalom megszüntetésére jónak találtuk azt szükebb korlátok közé szorítani, ’s az austriai örökös tartományok ’s több európai nemzeteknek példájára, a’ saját váltók kiadhatásit, béjegyzett kereskedőknek, közkereseti társaságoknak, gyárosoknak és mesterembereknek megengedni, más hazai polgároktól pedig e’ váltóképességet saját váltókra nézve egyenesen megtagadni. — A’ 9. és 10. §-us tehát újabban ekkép lesz szerkesztendő: 9. §-hoz hozzá adandó; ,,Az asszonyok és hajadonok azonban ha csak mint kereskedők a’ törvény értelmében héjegyezve nincsenek, idegen váltókra nézve nem bírnak szenvedő váltóképességgel.“ „10. §. Kereskedők, gyrárosok és kézművesek, kik teljes koruságokat elérték, ’s magokat a váltótörvényszéknél a’ II. Rész 3- czikkje szerint béjegyreztették, saját váltókat minden megszoritás nélkül adhatnak. Más hazai polgárok által kiadott saját váltólevelek váltói erővel nem birnak. Az írás tudatlanokra, a’ 14 §. következtében tett azon észrevételét a k. k. Leiratnak, hogy Országgyiil. írásai. IV. Kötet. 138. Ülés írásai. Április 25. 1840.
