1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 154. ülés
154. Ülés Írásai. Május 13. 1840. fclebbvitel a következő 10-dik fejezett rendeletéhez képest a váltó-feltörvény székhez fog eszközöltetni. 8-dik Fejezet. A' Bizonyítványokról (jBeweismittel). 93. §. Minden az előadásokban felhozott tettdoUokat, mellycknek bebizonyítása szükséges, tüstént bizonyítván) okkal kellvén támogatni, ezek haladék nélkül azon állításhoz csatolandók, mell) nek támogatására szolgainak. 94. §. Ha mindazonáltal valószínűnél^ nem tartotta a’ fél, hogy első beszédében felhozott valamelly állítását az ellenfél tagadandja, ’s ez mégis megtörtént, akkor szabadságában áll, annak bizonyítványait második beszédéhez csatolni. A’ második besze’dében előhozott tettdolg o k a t (facta) minden fél azonnal bizonyítványokkal ellátni köteles. 95. §. Minden állítás, melly a’ fél által a" váltó-törvényszék előtt, vagy a’ bíróságon kívül elismertetett , bebizonyítottnak tartandó, de a' bíróságon kívüli elismerést különösen be kell bizonyítani. 96. §. Minden állítás vagy tettdolog, melly az ellenfel által közvetlen következő beszédében nem tagadtatik, törvényszék előtt elismertnek tekintetik. A’ megjelenési határnapnak elmulasztása törvényszék előtti elismerésnek tartatik, melly azonban csak az ellenfél állításait bizonyítja be, a" nélkül, hogy keresetjogát is megállapítaná, mell) et a’ bíró csak az állításnak és tettdolognak a’ törvényre alkalmaztatása után határozhat el. 97. §. Köz-oklevél (documentum publicum) tartalma tökéletesen bebizonyítottnak tekintetik mindaddig, míg az ellenfél hamisságát be nem bizon) itja. 98. §. M a g á n - o k 1 e v é 1 (documentum privatum) azon személy ellen mindig bizonyít, melly ezt aláírta. 99. §. Ha az aláírás tagadtatik, annak valósága következő bizonyítványok által igazoltatik: a) Köz oklevél; b) Két tanú megegyező vallomása, vagy’! c) Egy tanú vallomása által, ha az állító félnek pótló esküje (juramentum suppletorium) hozzá járul; d) Ha a' kérdéses aláírás ugyanazon aláírónak a1 váltó-törvényszéknél bejegyzett, vagy különben kétségbe nem hozott más aláírásával összehasonlíttatván, azzal megegyez; e) Ha az aláírást tagadó fél a’ váltó-törvényszék által neki oda Ítélt az iránti esküt, hogy tudtára és meggyőződése szerint (nach seinem Missen und Dafürhalten) az aláirás hamis, letenni vonakodik, akkor az aláirás bebizonyítottunk tekintetik ; végre f) Ha a’ bizonyító (Beweisfiihrcr) bírói végzés következtében megesküszik, hogy az aláirás tudtára ’s meggyőződése szerint valódi. 100. §. A’ tanuk általi bizonyításnak módjára nézve következő szabályok állapíttatnak meg: 76 nis capitis 10-mi ad appellatorium Forum cambiale locum habebit. Caput 8-viim. De probarum Adminiculis. §. 93. In quantum cuncta allegalive adducta facta, qnorum legitimatio necessaria evadit, confestim documentis fulcienda essent, haec illi asserto, cui succolando deserviunt, indilate adnectenda veniunt. §. 94. Si interim pars factum quodpiam, serie primi sermonis sui recensitum , per adversarium controvertendum fore non credidit, hoc ipsum attamen evenit, tunc liberum eidem manet, documenta sua alteri sermoni suo advolvere. Facta, contextu secundi sermonis adducta, partium quaelibet illico documentis fulcire tenetur. §• 95, Omne assertum , per partem coram, vel extra judicium cambiale recognitum, pro Jcomprobato habendum; recognitio tamen extra judicium facta specialiter docenda venit. §. 96. Omne assertum aut factum, per contrapartem contextu sermonis, immediate sequentis , non controversum, coram judicio pro re-, cognito habetur. Neglectus termini cornparitionis pro recognitione coram judicio facta consideratur, quae tamen asserta tantum contrapartis comprobat, quin actionem etiam illius stabiliret, quam judex subsecuta nonnisi asserti et facti ad legem applicatione determinare poterit. 97. Contextus documenti publici pro plene probato habetur eousque , usquedum contrapars falsitatem ejusdem non evincit. §. 98. Documentum privatum contra subscribentem semper probat. §. 99. Genuinitas abnegatae subscriptionis sequentibus probarum adminiculis evincitur: a) Documento publico; b) Unanimi duorum testium fassione ; c) Fassione unius testis, si eidem s tipple t o r i u m partis asserentis juramentum accedat; d) Si controversa subscriptio, cum alia subscribentis coram judicio cambio-mercantili improtocollata, aut secus in dubium non vocata subscriptione collata , eidem cohaereat; e) Si pars subscriptionem abnegans delatum sibi per judicium cambiale juramentum super eo, quod subscriptio sua etiam scientia et convictione (nach seinem Wissen und Dafürhalten) falsa sit, nuncupare detrectet, subscriptio pro comprobata habetur; íinaliter f) Si pars probam praestans '(Beweisführer) in sequelam dicisi judicialis , juramentum nuncupet super eo, quod subscriptio secundum scientiam et convictionem suam genuina sit. §. 100. Intuitu modi probandi cum testibus sequentes regulae stabiliuntur:
