1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1840 / 154. ülés

154. Ülés írásai. Május 13. IS40. váltását, vagy a‘ szerfelett megvett pénznek visz­­s/.aitélcsét az illető biróság előtt ugyan azon módon a' Szolgahirótúl a’ Törvényszékre, kIrá- 1) i vagy kiváltságos városokban a' városi Tanács­hoz , az 5-dik §-ban megállapított mód szerint engedtetvén meg. 27. §. Midőn peres földről hajtatnak be a1 marhák, az azokra nézve fenálló törvényeknek rendeletéi továbbá is fentartartatnak. 28. §. Azon esetben , midőn a1 behajtott mar­hák iránt bárom napok alatt magát senki sem je­lenti, rendeltetik: a) A’ károsodott, vagy behajtó tartozik az illynemü kártévő bitang marhákat az illető Szol­­gabiró, vagy Kapitánynak bejelenteni, bekiild­­vén egyszersmind az okozott károknak és költ­ségeknek jegyzékét, úgy szintén arróli tudósítá­sát , váljon gondatlanságból, vagy szántszándék­kal történt e’ a’ kérdéses kártétel ? b) Eltelvén a1 törvényes 15 napok, ha ezen idő alatt sem jelentené magát a’ behajtott mar­hák tulajdonosa , akkor azon marháknak leírása országszerte közhírré tétessék. c) Hogy ha pedig a' behajtott kártevő mar­hák tulajdonosa, bár honnan kitudatnék, akkor ó a’törvényes 15 napok elteltével törvényesen intessék meg marháinak kiáltására, — mit ha újabb 15 napok alatt teljesíteni elmulasztana, vagy ha az országszerte történt híresztelés után, három hónapok lefolyása abm a’ marhák tulaj­donosának személye ki nem lapogattathatna, ak­kor az illető Szolgabiró vagy Kapitány azon be­hajtott marhákat kótyavetye útján adja el, és le­húzván a’ bejött árúkból a’ kárvallottnak illető­ségét , úgy mindennemű, inég a' marhák tartására fordított költségeket is, a' fenmaradandó pénzt szolgáltassa a' marhák tulajdonosának kezébe, vagy mennyiben annak személye tudomásul nem lenne, mint bitangok árát az illető megyei vagy városi pénztárba, d) Azon esetben, ha a‘ károk és költségek felülmúlnák az eladott barmok árát, akkor a' hi­ányzó somma erejéig keletkező követelését a’ szóbeli per utján veheti meg a1 marháknak ki­világosítható tulajdonosán ; sőt a' mennyiben a’ kártétel minéműségéhez képest, a’ pénzbeli bír­ságokon kivid , egyéb büntetés is lenne törvény által rendelve , köteles a’ tiszti ügyész azt a’ kár­tevő ellen szokott tövényszéki eljárás utján kö­vetelni. e) Egyébként a’ kártevő bitang marháknak behajtása, vagy bírói kézhez általadása, vagy legalább feljelentésének elmulasztása, nem kü­lönben abból eredő kölcsönös keresetekre nézve, tavábbá is fenmarad a- hármas könyv IlI-dik Részének 33-dik czíme, úgy az 1729 : 42-dik törvén) czikknek rendelete. 29. §. Közös birtokban a' közös csősznek szegődött bérét minden közbirtokálioz aránylag tartozik fizetni; melly bér az illető Szolgabiró előtt mind a' köz, mind a' magános birtokon, szóbeli per utján megvehető. 30. §. A’ ki a’ birtok őrzésével megbízva nem volt, és még is a’ kártevőt a’ károsodott-Orszúggyül, írásai. V. Kötet. V solutione gravaret, tunc damnificator ad pignoris reluitionem, vel excessive desumptae summae readjudicationem, coram praedesignato judicio eadem processus verbalis lia agere potest; ap­pellata peraeque a Judice nobilium ad Sedem ju­diciariam, in liberis regiisque Civitatibus, aut privilegiatis oppidis, ad Magistratum localem modalltate §-o 50 mo stabilita, admissa. § 27. Relate ad pecora, ex fundo contro­verso invagiata, praevigentium legum dispositio­nes porro etiam salvae sunt. §. 2S. In casum, dum relate ad invagiata pecora intra triduum nemo sc insinuat, statuitur: a) Damnificatus vel abactor tenetur ejusmodi generis damnum inferentia vaga pecora fespecti­­vo J-udici nobilium v e! Capitaneo indicare sub­mittendo una causatorum damnorum ct expensa­rum consignationem, prout et relationem super eo: an quaestionatum damnum ignorantia? vel praeconcepto animo patratum sit ? b) Elapsa legali quindena, si proprietarius abactorum pecorum semet nec intra idem tempus insinuaret, attune eorumdem pecorum descriptio regnotenus currentetur. c) Quodsi vero impulsorum damnum infe­rentium pecorum proprietarius undecunque de­mum resciretur , cotum ille, post effluxum lega­lis quindenae ad reluitionem pecorum suorum ju­dicialiter admoneatur, — quod si intra novas 15 dies facere intermitteret, vel si post decursum trium mensium a publicatione regnotenus insti­tuta, pecorum proprietarius resciri nequiret, tunc respectivus Judex nobilium vel Capitaneus eadem impulsa pecora via subhastationis vendat, et detracta ex percepto pro illis pretio damnificali competentia, prout et omnis generis in conser­vationem eijam pecorum factis sumptibus, su­pernatantem'pecuniam pecorum proprietario con­signet, vel in quantum ejus persona nota non es­set, praeviam summam, qua vagorum pecorum pretium ad rcspcctivi Comitatus vel Civitatis cas­sam inferat. d) In illo casu, si damna et expensae pre­tium venditorum pecorum superent , damnifica­tus ad vires summae residuae enatam praetensio­­nem via processus verbalis a pecorum proprieta­rio, si is erui quiverit, desumere poterit; imo in quantum pro ratione qualitatis delicti, praeter inuictam pecuniariam alia etiam poena, lege hac statuta, locum haberet, Fiscus inagistratualis hanc adv ersus damnificatorem, via consveta ju­diciariae proceilurae, sollicitare tenetur. e) In reliquo relate ad damnum causantium vagorum pecorum impulsionem, horumque ad manus judiciarias resignationem, vel faciendae admininium insinuationis intermissionem, prout et relate ad mutuas exinde promanarc queuntes praetensiones, Partis III-ae tit. 33-ti et art. 42. 1729 provisio porro quoque salva est. §. 29. In compossessoratibus ad pactatam communi cuslodi mercedem quilibet compossessor, pro ratione possessorii sui concurrere tenetur; quae merces tam dc compossessoribus, quam etiam de singillativis proprietariis privativis, via processus verbalis, coram respcctivo Judice no­bilium desumi poterit. §. 30. Si talis, cui obligatio campum custo­diendi non incumbit, auctorem damni damnificato H 2\)

Next

/
Thumbnails
Contents