1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 154. ülés
28 154. lies írásai. Május 13. 1S40. a’ történetes vagy gondatlanságból tortent kartételért egyszeresen; a vétkes gonda. lansagbol vagy éppen szántszándékból eredt karokért pedig kétszeresen, pénzben vagy zálogban eleget nem tesznek szerfeletti rovatas eseteben a 34-dik §-ban alább rendelt orvoslásnak lévén helye; sót szántszándékos kártétel súlyosabb fokozatának esetében a’ kártevő a’ kár másodszori megtérítésén kívül egyéb a’ tetthez arányzott büntetéssel is lévén fenyitendő, illy esetben a’ büntetést a’ kárositónak törvényhatósága, mihelyt a’ terhelő próba-iratok mellett felszóllitatik, rendes törvényszéki eljárás útján végrehajtani köteles. Ila a’ kárt cseléd tette, és az ura jelen volt, azért a’ kárra és költségekre nézve jól ál tani tartozik; a’ büntetést pedig, a’ mennyire tettleges részt vett a' kártételben , annyiban a’ vétkes részvevősnek fokozatához képest hasonlóan szenveden,]jt__ Ha pedig a’ kártevő útas el nem éretett, az ellene szolgáló bizonyító iratok saját Törvényhatóságával közöltetvén, az által akár nemes akár nem-nemes, az okozott költségeknek egyszeres, ’s a' kárnak, annak gondatlanságból, eredeti minemüségéhez képest, egyszeres vagy kétszeres megtérítésében, szóbeli rövid per útján megmarasztaltassck; sót súlyosabb betudás esetében, annak fokozata szerint kimondandó egyébként fenyítékének elvétele végett, rendes büntető perbe idéztessék. Midőn azonban a bún ollyanoknak társaságában vitetett )éghez, a’ kik ugyan azon megyében laknak, mellyben a' kártétel történt; ezen megye elihe , és ugyan azon egy perbe lészen az idegen megyebeli bűnös is idézendő, és ítélendő. 24. §. A’költségek közé számitatik: a’ besök napibére, tartása; és alájok szükséges fogatoknak ára; a’ becsüsök utáni járás és egyéb fáradság díja; a’ midőn pedig az illető Szolgabiró vagy Kapitány közbejövetele szükséges leend, ennek, úgy a’ vizsgálatokra és bizonyságokra szükséges tanúknak járandósága, fuvar költsége, és végre a’ kárban lévő ‘s behajtott marhák tartása, valamint azoktól járó hajtópénz, melly minden darab szarvas marhától, vagy lótól 6 krajczárokban, scrtvéstől és kecskétől 3 krajezárban egy juhtól, akár apró, akár nagy legyen, egy krajezárban, mind igaz törvényes értékűben értvén ezeket, általában határoztatik meg; a’ szárnyas állatok, ha behajtathatnak, darabjától szinte 3 igaz törvényes értékű krajezárokban lészen fizetendő, ha pedig agyon lövetnek, a' tulajdonosnak ott hagyandók; melly hajtópénz az ellentállás, vagy behajtás meg nem engedése esetében mindenkor készeresen lészen megveendő. 25. §. Valamint a' nemes, úgy nem-nemes tartozik a’ len írt költségeket, megbecsült károkat , ’s hajtópénzt, minekelótte a’ behajtott marhajit vagy zálogát visszavehetne, a’ fehírt szabályok szerint előre lefizetni. 26. §. Azon esetben, ha a’ tetten rajta ért, vagy üldözés közben elfogott kártevőt, a’ káros, \agy annak megbízottja, csősze, az illető bíróságnak közbejötté nélkül ön maga záiogoita meg, és ezen törvény ellenére, vagy kelletinél nagyobb fizetéssel terhelné, a1 kártevő zálogának visszatur, donec relate ad causatas per se expensas prout et casualiter vel inadvertentia patrata damna simplicem, intuitu autem damnorum, poenali incuria vel praeconcepto animo patratorum, duplam in pecunia vel pignore satisfactionem non praestiterint; — in casu vero excessivac taxationis medela §-o 34. infra praescripta locum habebit; imo ad casum, si voluntariae damnificationis actus graviorem imputationis gradum subiret, damnificator praeter secundariam damni resarcitionem, etiam alia, facto ejus commensurata poena plectendus erit; in cujusmodi casu jurisdictio damnificatoris, quamprimum penes communicationem aggravantium scriptarum probarum provocata fuerit, poenam \ia ordinariae judiciariae procedúráé in effectum deducere obligabitur. Si damnum servus in praesentia heri sui patravit, hic pro illo relate ad damna et expensas cavere tenetur; poenam et ipse, in quantum realem partem in damnificatione habuisset, pro ratione gradus poenalis influxus, peraeque subiturus. Si vero damnum patrans peregrinus captus non est, tunc communicatis cum ejus Jurisdictione contra illum deservientibus probarum adminiculis, per hanc, seu i lie nobilis sit, seu non nobilis, in simplici causatarum expensarum, damni vero incuria vel praeconcepto animo patrati pro ratione hujus qualitatis simplici vel dupla resarcitione, via processus summarii, verbalis convincetur, imo in casu gravioris imputationis pro no, ut commessuratae poenae obnoxiari valeat, ad ordinarium processum criminalem evocabitur. Dum vero delictum in societate talium personarum patratur, quae in illo Comitatu habitant, ubi damnum commissum est, extranei etiam Comitatus, delinquens coram eodem Comitatu et eodem processu convincendus atque judicandus erit. §. 24. Inter expensas referentur, aestimatorum diurna, intertentio, et praejuncturarum , usui illorum subserventium pretium; pro fatigiis in exquisitionem aestimatorum vel secus habitis obveniens renumeratio; dum vero respectivi Judicis nobilium vel Capitanei interventione opus erit, hujus prout et testium ad investigationes, perhibendasque fassiones requisitorum competentiae, expensae vecturales, et denique pecorum in damno depraehensorum et impulsorum intertentio, et ab his obveniens merces impulsualis, — quae in genere a singulo cornuto pecore, vel equo in 6 xris, a sabellico vel capra in 3 xris, above, nulla habita magnitudinis ratione, in 1 xro — ubique justam legalem ligám intelligendo — determinatur; a vocabulis , dum impelluntur, a singulo frusto peraeque cum 3 xris justae legalis ligae dependetur; si vero trajiciantur, proprietario ibidem relinquantur, quae impellentis merces ad casum oppositionis, vel non admissae invagiationis semper in duplo erit desumenda. — §.25. Nobilis, ita prout non nobilis supra designatas expensas , aestimata damna , et mércédén) impellentis, antequam invagiata pecora, vel pignus recipere posset juxta praerecensitas regulas in antecessum persolvere tenetur. §. 26. In illo casu si de dainnificatore in flagranti deprehenso, vel in persecutione intercepto, damnificatus , hujus commissionalus aut custos, absque interventu respectivi judicii ipse pignus desumeret, eundemque in obversum legis hujus, vel majori. quam quae competit, taxae
