1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 154. ülés
1 134. Ülés l, (Ss(tt • *1 mj//s 13. IS 10. 27 19. §. A’ ki a' kárban talált marhát behajt ani nem engedi, vagy a' behajtott akár saját, akár más marháját lopva vagy erőszakkal kiereszii: a költségeknek egyszeres, a’ kárnak kétszeres megtérítésén felül , mint erőszakoskodó, a' kártétel minőségéhez és vétség fokozatához arányzott büntetéssel, a’ 9. §. 3-dik pontja értelmében, fenj átessék; hasonlóul büntessék az is, a' ki akármiféle kártételben találtatván, zálogot adni vonakodik, vagy az adott zálogot lopva, vagy erőszakkal visszaveszi. 20. §. Ugyan azon erőszakoskodás fenyítéke alá esik az is, a’ ki a’ csősznek , vagy a' kárban lévő marhát behajtani, vagy a’ kártékony embert megzálogolni akarónak ellentáll, marliájit behajtani nem engedi, vág) zálogot adui nem akar; a' vérengzés esetében a’ büntető törvények rendeletének lévén helye. 21. §• A’ mezei vág)- erdei csősznek ámbár magános, de határozott, világos, kétségbe nem vonható hit alatti tanúbizonysága a’ kárnak ki, vagy hány,’s melly marhák által , úgy kinek tulajdonában történt ? igazolására nézve, midőn azt a’ kárnak, vagy erőszakoskodásnak valósága gyámolítja , és semmi más ellenkező körülmény kétségessé nem teszi, olly erővel bír, hogy a’ bevádlott az ötét terhelő vád ellpn magát igazolni kötclcztetik; különben nem csak a’ kárnak ’s költségeknek megtérítésében , de a’ kártételre szabott fenyítékben is elmarasztallatik; — ellenben a' hevádlnttnak oltalmára rendeltetik, hogy a’ bevádlott által előállított egy tanúnak is szintén egyes, de nem merő tagadó, hanem a’ tanúzott esett közvetlen tudomásán épült, ’s határozottan tett bit alatti valiasa is elegendő arra, hogy a" vádló csősz, egyéb terhelő adatok fogytában a’ bitnek letételére ne bocsátassék. Ili) es csőszöknek , és felvigyázóknak tehát csak hiteles, jó erkölcsű, és még büntetéssel meg nem rovott emberek, és midenkor csak az illető Szolgabiró vág) Kapitány jóváhagyása mellett, mellyel azonban ez csak fontos, ’s az illető féllel előre közlendő okoknál fogva tagadhat meg, fogadtathatnak, kik mielőtt szolgálatukba beállítatnának, a’ Szolgabiró vagy Kapitány előtt az alább foglalt hitet fogják letenni , különben tanúzásnk jelen szakaszban tulajdonított teljes próba erejével bírni nem fog; a’ mi önként még inkább értetődik azokról is, kik már egyszer hamis tanúság tételben tapasztaltattak. 22. §. A1 kártételben kapott, vagy onnan üldözőbe vett embert, habár nemes legyen is, más határban is, a’ hol t. i. üldözés közben eléretik, megzálogolni vagy addig, míg zálogot nem ád, letartóztatni, a’ kárban talált, vagy onnan üldözőbe vett marhát pedig, habár nemeseké legyen is, behajtani lehet. 23. §. A’ vásárokra vagy máshova igyekező utasok, a’ kik rendes utakról letérve, a’ gyepeket vagy vetéseket gyalog, lóháton, kocsin, vagy marhákat hajtva gázolják, gazoltatják, lecsapásoljak, úgy az út mellet fekvő földeknek termesét, ’s fnvet leétetik, lekaszálják, elorozzák, mind addig üldözteibetnek , míg be nem éretnek, a' midőn ha zálogot adni nem akarnak, a’ legközelebbi helység hí rája által mindaddig letartóztassanak, míg az általok okozott költségért, úgy §• 19. Qui pecora in damno deprehensa iiivagiari non admittit, vel abacta seu propria seu vero aliena pecora clancularie vel \i mediante dimittit, praeter simplicem expensarum et duplam damni rcsarcitionem , qua violentus, sensu puncti 3-tii §. 9-i poena qualitati et gradni delicti commeusurala plectatur; similem recipiat poenam ille etiam, qui in qualicunquc demum damno deprehensus, pignus dare recusat, vel datum pignus clancularie aut violenter recipit. §. 20. Eandem violenti actus poenam incurrit ille etiam, qui custodi, vel pecora in damno deprehensa invagiare, vel a dainoificatorn pignut desumere volenti resistit, pecora sua invagiari non admittit, vel pignus dare non vult; in casu cruentationis provisione legum criminalium locum habente. §. 21. Campestris vel sylvanalis custod-s etsi solitaria, sed determinata, clara et indubium vocari nequiens sub juramento elicita fassio ad probandum id, per quem, vel quot, et per quae pecora, et in cujus proprietate patratum sit damnum? dum eam damni vel violentiae realitás secundat, et nulla contraria circumstantia dubiam reddit, tanta vi pollet, ut incusatus ab hac eum gravante querela semet purgare teneatur; secus non tantum in damni , et expensarum resarcitione, sed etiam in poena pro dnmnificatione statuta convincetur; — e converso pro securitate incusati decernit r, ut etiam testis per eundem statuiti, licet solitaria, sed non in simplici negativa consistens, verum in immediata casus, super quo perhibetur. scientia fundata, et sub juramento determinate elicita fassio sufficiat pro co, ne querulans custos in defectu aliarum aggravantium probarum ad nuncupandum juramentum admittatur. in ejusmodi custodes, et superinspicientes itaque saltem fidedigni, bonorum morum , et nulla adhuc poena affecti homines , et semper tantum cum annutu respcclivi Judicis nobilium vel Capitanei, quem tamen is ex sontica tantum et cum parte adversa communicanda causa denegare poterit, conduci poterunt; qui antequam servitium ingrediantur, coram Judice nobilium vel Capitaneo inferius contentum juramentum nuncupaturi sunt, secus fassiones coram plena, praesente §-o iisdem tributa probandi vi non gaudebunt; quod suaplc ct eo magis de illis etiam intelligitnr, qui jam semel falsam fassionem elicuisse comperti fuerunt. ; §. 22. Ab homine in actu damni deprehenso, vel sub continua persecutione constituto, etiamsi nobilis sit, in alieno territorio, ubi scilicet sub persecutione capitur, pignus desumere, — vel eundem eosque, donec pignus non dat, detinere — in damno vero repertum, vel inde sub persecutione constitutum pecus etiamsi illud nobilium sit, invagiare licet. §. 23. Ad nundinas vel aliorsum proficiscentes peregrinantes, qui ab ordinariis viis deflectendo cespitem vel sata, pedes, equitando, curru, vel pecora pellendo conculcant, vel conciliari permittuntconvellunt, ita ad vias jacentium terrarum procreationem et gramen per pecora depasci faciunt, defalcant, furto surripiuut, tamdiu persecutioni subjici possunt, donec non capiantur, qua occasione si pignus dare nolint, per judicem proximae possessionis eousqiie detinca-G* * \í ' i ( <} f
