1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 154. ülés
154. Ülés írásai. Majus 13. 1840. sarjt'i is be nem lakarittalolt, szellőkben Februarius 1-só napjától szüret végéig, úgy a’ vadászattól a'törvény értelmében rendesen tilalomba vett, cs kitáblázott helyekén, sót gyenge fa-ültésekben is míg azok az óvhatlan károsítások ellen elegendőleg megerősödtek, a’ vadászat, a’ tulajdonosán kívül, más bár kinek is általán tilalmaztatik. Aboz képest tehát a’ vadászat által akár tilosban, akár azon kívül elkövetett károsítások a’ szántszándékosok sorába számíttatván, a1 költségeknek egyszeres, a' kárnak pedig kétszeres megtérítésével rendeltetnek fenyítetni; fenmaradván azon felül a‘ vadászat tulajdonosának azon joga, bog)- a" tilalomnak megtörését a’ tilalmat törő ellen, 1802: 24-ik lörvényczikkely értelmében, a' törvény rendes útján követelje. A’ vadász- és ntás ebek által történt kártételekért azoknak tulajdonosa mindenkor felelős; az illy mód történt károsítások a’ költségekkel egyetemben egyszeresen rendeltetnek megtéríttetni. 10. §. A' károsítottnak szabadságában áll, oil}’ határban, melly nem tilos, a’ kártevő habár tilosból, vados kertből jöttek is azok, a' kár helyén megfogni, elejteni, vagy agyon lőni, a’ tilosban pedig a1 vadak által tett kart, az okozott költségekkel együtt, az 1802: 24 törvényezikkely 10-ik §-ának értelmében, a' károsodottnak a’ vadászat tulajdonosa jelen törvén} ben rendelt szóbeli per útján megtéríteni köteleztetik; illy vadaknak elejtése azonban megengedve nem lészen. 17. §. 01 ly nemes, a1 kinek saját lakóháza nincsen, vagy ennél egyebe alig van, mihelyt az ellene végbevitt tiszti vizsgálat meghiteiesíté* séből szántszándékos kártétele, annyival inkább hatalniaskodása kiviláglik, vagy hasonló önkéntes kártételért már büntetve volt, és kezességet nem állíthat, a' II. Rész 68-ik czímének rendeleté szerint azonnal letartóztassák, és olly mód legyen kéntelen az ellene hozandó büntetést bevárni. Úrbéri telkeken lakó akár nemes akár nem-nemes szántszándékos, vagy éppen erőszakos kártételckbcni bűnös, ha ismétlés esete forogna fen, ezen tette által elegendő okot szolgáltat törvényszabta úton úrbéri telkérőli elmozdítására. 18. §. A' fentebbi szakaszok rendeletc mind a' kárnak és költségeknek megtérítése: mind a’ vétség fokozatához arányzólag szabott pénzbeli, sót fogsági büntetésre nézve kiterjed azon kártevőre is, a' ki noha maga vagy marhája a’ kárban nem éretett, hanem észrevétetvén, mindaddig, míg be nem érethetett, nyomba üldöztetek,és akkor elegendő zálogot adni vonakodott; ha pedig a' kártevő sem a' kártételben nem érettetek, sem nyomba nem üldöztethetet, a’ károsodott azonban azt bebizonyíthatja, hogy ki, 's kinek a' cselédje vagy marhája által és mikor történt a' kártétel? akkor a' károsodottnak szinten joga vagyon, a’ fenebbi szakaszok értelmében kárának és költségeinek megtérítését rövid úton, úgy a kártétel nemére szabott egyébként! büntetést is, az illető bíróság előtt a’ kártevő ellen kö* etelni. aa etiam cordum collectum non luerit, in tincis a 1. Februarii usque finem vindemiarum, ita etiam in locis, in quibus venatio cum expositione tabularum in sensu legis prohibita est, imo etiam in tenuium arborum inplantationibus, donec illis adversus damnificationcs evitari nequeuntes sufficiens robur acceperit, proprietario excepto alteri cuicunquc demum vetatur. In cohaerentia itaque horum damnis, per venationem seu loco prohibito, seu vero extra illum patratis, in seriem spontanearum damnificationum relatis, haec simplici expensarum, duplo vero damni rcsarcitione vindicanda statuuntur; eo insuper concernenti proprietario venationis in salvo manente, ut ob praevaricationem prohibitionis contra ejusdem transgressorem, in sensu Articuli 24. 1802. legali ordinaria juris via procedere possit. Pro damnis per venaticos aliosque canes patratis, illorum proprietarius semper respondere tenetur, damna taliter patrata cum expensis simpliciter refundenda erunt. §. 1G. Damnificato integrum est feras, in tprritorio non prohibito damna inferentes,seu hae ex plaga prohibita, seu feritrophiis venissent, in loco damni intercipere, necare, vel etiam trajicere, dan.na vero per feras in territorio patrata venationis proprietarius damnificato, una cum causalis expensis in sensu Articuli 24: 1802. \ia verbalis lege hac praestabiliti processus resarcire obligatur; ejusmodi tamen ferarum enecatio licita non erit. §. 17. Nobilis, qui proprio domicilio destituitur, vel praeter illud vix aliud aliquid habet quamprimum ex authenticatione peractae contra eum magistratualis investigationis praeconcepto animo patrata damnificatio, eo vero magis, si violentia evenerit, vel qui ob similem voluntariam damnificationem jam punitus fuit, et fidejussionem praestare nequit, juxta provisionem Part. II-dae tituli 68-i e vestigio detineatur, et dictandam sibi poenam in tali statu adpraestolari obligetur. In urbariali sessione degens seu nobilis seu non nobilis, voluntarie vel plane violenter patratae damnificationis reus, si reiterationis casus subversetur, facto hoccc suo sufficiens motívum suppeditat pro eo, ut via lege praescripta ex urbariali sessione amoveatur. §. 18. Provisio superioribus §§-is contenta tam relata ad damni et expensarum refusionem, quam vero etiam in respectu pecuniariae vel plane aresti poenae, gradibus delicti commensuraudae, ad illum etiam damnificatorem extenditur, qui licet ipse, vel ejus pecus in damno deprehensus non sit, observatus tamen usque effectivam interceptionem in continua persecutione constitutus fuit, et eotum sufficiens pignus dare recusavit; si vero damnificator in actu damni deprehensus non fuit, nec continua ejus persecutio praesuscipi potuit, damnificatus nihilominus comprobando sit, per quem, per cujus servum, vel pecora, et quandonam patratum sit damnum l eotum damnificato peraeque salvum manet jus sensu supra deductorum §§-or. adversus damnificatorem brevi via ad refusionem damni, et expensarum , ita etiam ad desumtionem poenae, in speciem patrati damni statutae, coram respeclivo judice procedendi.
