1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1840 / 154. ülés

18

154. Ülés írásai. Május 13. 1S 10.

17. §. Azon készpénzbeli fizetések, mellnek az lS36-dik évi tirbcri törvényekben szám szerint kijelelve vágynak, folyó ezüst pénzben értetődnek.

VIII. TÖRVÉN YCZIKKELY.

.4’ Jobbágyok örökösödéséről.

1. §. A’ jobbágyok az 1836-ik évi czikkely 9-ik §-nak rendeleté szerint, minden ingó és ingatlan szerzeményeikről, megszorítás nélkül, szabadon rendelkezhetnek.

2. §. A’ jobbág) oknak minden ősi javaikban, 's végrendelet nélkül hátrahagyott szerzeményeikben törvényes házasságból származott fiú cs leány maradékaik olly világos megjegyzéssel azonban , hogy mind az, mit a’ mind két nemű magzatok kibázasításukkor vagy azután szüléiktől kaptak, osztálybeli részükbe tudassék be —teljesen egyenlő mértékben örökösödnek,— 's minden e* részben eddig fenállott ellenkező szokások, szőllőhegyi vagy más bel) beli Szabályok, ezennel jövendőre megsemmisíttetnek.

3. §. Ila mindazáltal valamclly földesúr a' maga valóságos udvar-telki birtokát jobbágyoknak szállók alá, vagy más használatra, magános szerződés mellett olly világos, és határozottan kikötött feltétel alatt adta ki, hogy azokban az örökösödés rende és mag-szakadás esete egyedül a’ fiú ágra szorítassék, — a’ szerződés az örökösödés rendére nézve is megtartandó leend.

4. §. Az 1S36 dik esztendei IV-ik czikkely

9-ik, és az V-ik czikkely 4-ik szakaszainak rendeleté szerint, a’ jobbágy telket természetben csak a’ földesúr megegyezésével lehet felosztani; midőn pedig az osztozók a' telket természetben fel nem oszthatják, vagy felosztani nem akarják, ’s e" részben a’ közöttük előlegesen munkába venni kellető barátságos egyesség nem sikerül: szabadságukban ál! azt maguk között tartandó árverés által a’ legtöbbet ígérő osztozónak -— ha a’ joobágytelki terheknek viselésére alkalmatos — áltál adni; ki azután a' többi osztozúkat kielégíteni köteles.

5. §. Ha azonban az osztozók a1 jobbágytelki terhek viselésére alkalmatosak nem volnának, vagy ha az osztozóknak legalább fele része a' telekre nézve nyilvános árverést kívánna, azt meggátolni semmi esetben nem szabad.

Miután pedig, az osztozók között ezen esetben is előlegesen megpróbálandó barátságos egyességuek nem sikerülésévcl, a’ nyilvános árverés meghatároztatik , az eladóvá tett teleknek ára a’ község Elöljárói által, a" földesúr befolyásával, mindenkor előre bocsátandó igazságos becs szerint állapítassék meg, ‘s a‘ ii)ilvános árverésre koz hírré is teendő egy hónapi határ idő jeleltessék ki , és ha az árverés alkalmával tett ajánlás a1 becsárt fel nem érné, s abban az osztozók meg nem i>) iigodoának, egy hónapi szinte kihirdetendő újabb határ idő múlva, a’ telek még egyszer ár\erés alá bocsátassék, s akkoron a’ legtöbbet ígérőnek, ha bár a’ becséi árnál kevesebbet ajánlana is, adassek által.

6. §. A szóltuk felosztásánál azon legkisebb terjedésre nézve, mellyen alól azokat természetben felosztani eddig sok helyütt szabad nem volt, a helybeli szokás jövendőre is sinor mértékül

§. 17. Illae pecuniariae solutiones , qua* in conditis anno 1836-to iirbarialibns legibus name, rice designatae sunt , in currenti conventionali moneta intclliguntur.

ARTICULES VIII.

De successione Colonorum.

§. 1. Coloni juxta Articuli IX: 1S3C-: i §-i 9-i provisionem, de universa mobili et immobili acquisita substantia absque omni restrictione libere disponere possunt.

§. 2. Proles colonorum utriusque sexus c legitimo thoro progenitae in omnibus avitis, prout et ab intestato relictis acquisitis corumdem bonis in aequalibus ratis succedunt; ea nihilominus diserta cum observatione, ut omne id , quod uirinsque sexus descendentes occasione imti matrimonii, vel postea etiam , a parentibus suis obtinuerunt, in ratam eorum successionalem imputetur; — cunctis hac iu parte adusque praevigentibus contrariis consvetudinibus promor.torialibus, vel aliis localibus statutis pro futuro hisce abiogatis.

§. 3. Si nihilominus Dominorum terrestrium quispiam reale suum curiale possessorium colonis pro vineis, vel alio iisu, vigore privati contractus, illa tamen clara et diserte expressa sui» conditione elocasset, ut in illis ordo successionis ct casus defectus unice ad sexum masculinum restringatur,— Contractus hujusmodi eiiam relate ad ordinem successionis observandus erit.

§. 4. Juxta provisionem Articuli IV-ti §-i 9-i et Articuli 5-ti §-i 4-i lS3G-ti sessio colonicabs iu natura consentiente tantum domino terrestii dividi potest; dum vero condividentcs sessionem in natura dividere nequeunt, vel nolunt, et hac in parte praeferenter inter eosdem tentanda amica complanatio non succedit, integrum iis erit, eandem via celebrandae inter se licitationis plurimum offerenti condividenti, si idem ad supportanda sessionis colonicaiis onera qualificatus sit, cedere; qui postea reliquos condividentes excetentarc tenetur.

§. 5. Si nihilominus condividentes ferendorum sessionis colonicaiis onerum capaces non essent, aut si medietas adininimum condividentium publicam licitationem desideraret, hanc praepedire nullum in casum licitum erit.

Dum autem amica inter condividentes hoe etiam in casu praeferenter tentanda complanatione non succedente, publica licitatio decernitur, pretium sessionis venui expositae semper juxta praemittendam per Primores communitatis cum influxu domini terrestris justam aestimationem defigatur, el pro publica subhastatione terminus unius mensis, suo modo divulgandus, praestituatur, et si oblatio occasione licitationis facta pretium aeslimationule non adaequaret, eidemque condividentes non acquiescerent, sessio post effuxum novi, peraeque divulgandi unius mensis termini, alteri licitationi exponatur, et eotum plurimum offerenti etiam infra valorem aestimationalem resignetur.’

§. 6. In divisione vinearum relate ad illud extensionis minimum, infra quod illas in natura dividere hactenus in compluribus locis integrum non erat. localis usus deinceps etiam pro cyno-