1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 136. ülés
300. SZÁM ALATT. Harmadik Izenete a’ Karoknak és Rendeknek a’ Mélt. Fő Rendekhez a’ Szegedi O erősségben fogva lévő 500. Olasz Rabok megkegyelmezése tárgyiban. 0 13G, Vlés írásai. Aprilis 23. 1810. , { A Karok és Rendek, valamint ezt már 2-dik izenetükben kinyilatkoztatták, legkevésbé sem kételkednek azon, hogy Ö Cs. Kir. FŐ Herczegségének a1 Nádornak a’ Szegedi erősségben fogva tartott 5oo rabok iránt áron jelentés tétetett, mi szerint azok nem politikai vétségért tartatnak elzárva; mert igen jól ismérik azon szokást, hogy az Austriai birodalomban azok, kik political vétségért zárattak el, nem mint ollyanok szoktak köz tudomásra jutni, ha mindazál. tál a’ Helytartó Tanács intéző levelét, mellyet első izenetükbe említettek, tekintetbe veszik: a’ Mélt. Fő Rendek Izenete által kielégítve nem lehettek. Miután tehát a’ Mélt. Fő Rendeknek a’ közlött felírás felterjesztése ellen a' dolog velejére észrevételük nincsen, a' Karok és Rendek O Császári Királyi Fő Herczegségét tellyes tisztelettel kérik, a’ Méltóságos Fő Rendeket pedig egész bizodalommal felszóllítják, hogy azon Felírás felterjesztésében megegyezni méltoztassanak. 301. SZÁM A L A T T. Második Izenete a’ Karoknak és Rendeknek a’ Mélt. Fő Rendekhez a' megürült egyházi Hivatalok jövedelmei tárgyában. Mennyire fordittatnak a' m. kir. és koronái jövedelmek egyedül a haza köz igazgatási különbféle ágaira, és más hasznos czélokra, ha bár ezen átalános állításnak ellenkezőjét a’ legalaposabb, és a’ köztapasztalásból merített adatokkal világosíthatnák fel minthogy a’ Mélt. FŐ Rendek ezen állításnak bővebb fejtegetésével, felhagynak, a’ Karok és Rendek is e’ részbeni nézeteik terjedelmesebb előadását ez úttal szinte elmellözvén, egyedül a’ Mélt. Fő Rendek egyéb észrevételeire szorítják válaszukat. Mindenek előtt tehát úgy vélekednek, hogy az I-ső Rész i0-ik czimjének abbeli rendeletét, miszerint a’nemeseknek és egyházi személyeknek javaiban a’ fejedelem örökcisődik, olly tág értelembe venni nem lehet, hogy az e’képen örökölt javak a’ Fejedelemnek kirekesztő tulajdonához tartoznak, és hogy azokról minden feltétel nélkül rendelkezhessék; hanem csak abban, hogy a’ koronás királyi, mint a’ közállómány feje azon jószágokat a’haza szolgálatában tett érdemek jutalmazására és igy a’ honi érdekére fordítsa. Igazolják ezt jelesen az i5gg: 31, és i65g: 75-ik törvényczikkelyek; bár miképen jutnak is tehát az említett jószágok a’ magyar sz. koronához vissza, eredeti természetüket el nem veszthetik, és a’ köz állómány üdvös czélzatától el nem vonattatbatnak. A' Mélt. Fő Rendek továbbá azt az ellenvetést teszik, hogy az i43g: 2i ik és i55o: 18-ik törvényczikkely világos értelme szerint az egyházi hivatalok hosszabb ideig üresedésben nem hagyathatnak, a’Karok és Rendek szinte ezen véleményben vágynak ugyan, miután azonban a' tapasztalás azt tanúsítja, hogy a’ törvény e’ részbeni rendelete nem tellyesittetik, sőt a legutóbbi időkben az Ország Rendelnek többszöri szorgalmazása ellenére, a Primási méltóság 9 évekig üresedésben hagyatván, annak nevezetes jövedelmei szinte a’ kir. kincstárba vitettek; ha ezen fényes, és az egyházi hivatalok között a’ legfontosabb hivatalnak olly hosszas ideig üresedésben tartása, mint azt a’ Mélt. Fő Rendek az említett törvénynek felhozásával önként elismerik — törvénytelen volt: ezen törvény elleni tett csak akkor lehetne igazolható, ha azon jószágoknak, mellyek a’ primási méltósághoz vannak kapcsolva, minden jövedelmei a haza javának és virágzásának előmozdítására fordittattak volna. Még ezekhez járul az is, hogy a* jelen időkben a’ primáíialis roppant jószágokhoz, még egy püspökségnek nevezetes jövedelmei is csatoltattak; ha tehát az. egyházi jövedelmekkel egy óldalulag igy bánni lehet, ha lehet alapítványi rendeltetésüktől illy módon eltérni; hol lesz határvonala azon önkénynek, a’ melly kizárva a' törvényhozás befolyását a’ Statusnak azon jövedelmeiről rendelkezik, mellyekrol Országgyiil. írásai. IV. Kötet. 4