1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 91. ülés
92 8S. I h» írásai. Februarius 19. 1840. kívánták a’ lek. Karokat és Rendeket figyelmetesekké tenni; hogy, mivel az eránt, vallyon; kinek költségein kelessék a’ börlönőrést a’ kérdéses esetekben eszközölni ? rendelkezés ez egész czikkelyben nincsen, a’ törvényhozásnak gondoskodását erre is kiterjeszteni elkerülhetetlenül szükséges légyen. Végre A’ 43-ik szakaszt, a’ mezei Rendőrségi foglalatosságnak a’ mélt. Főrendek véleménye szerint nem különös, hanem a’ rendszeres tisztviselőkre leendő bizattatásának eszméjében, __ következendőleg vélnék berekesztendőnek lenni : „jelen tÖrvényczikkelyben szabott pénzbeli bírságok— ide nem értve a’ 30-ik , 3i-ik és 37-ik szakaszok kivételképeni rendeletét, __ az illető megyei vagy városi pénztárt fogják illetni“ — mellyeknek folytában a' mélt. Főrendek mind a’ mezei Szolgabirák 's Kapitányok, mind a’ csőszök eránt kifejtett nézeteikhez képest, a' közlött hitformákat sem tartván szükségeseknek , azoknak bővebb megfontolását ez alkalommal részükről egészlen elmellőzhetőnek vélték. Minthogy azonban az előre bocsátottakban több olly tárgyak jöttek szóba, mellyek némelly véllek szorosabb kapcsolatban álló közhasznú ’s érdekű általános rendőrségi ágazatoknak tökéletesebb ’s részletes elrendezését is kívánatosnak tennék ; annál fogva a’ mélt. Főrendek csak néhányakat említve, a’ barmok egésségi állapotoknak, a’ marhadőg ’s egyéb nyavalyák ellen mi módoni oltalmazása, a' kender ásztatással történni szokott visszaélésekből eredő káros köt étkezéseknek eltávoztatása, 's más efféle tárgyak feletti kimeritö intézkedésre a’ Tekintetes Karokat és Rendeket olly hozzáadással kivánták rokon bizodalommal felszóllíttani, hogy mivel a’ gazdasági iparnak tárgyai között a’ rétek és kaszálják öntözése is fő figyelmet, ’s a’ menyiben az Hazánkban még csak sarjadzó állapotban vagyon, a’ törvényhozásnak különös oltal. mát méltán megkívánná, egy ez eránti czélszerü rendelkezésnek is e’ törvényczikkely szakaszainak sorában helyt adni szíveskedjenek. XCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Februárius 22-kén 1840. 140-dik SZÁM ALATT. i Válasza a’ Méltóságos Főrendeknek Kraszna, Közép-Szólnok, Zaránd Vármegyék, és Kővár Vidékének visszacsatolását tárgy azó Felírásban javaslóit módosítás eránt költ Izenetre. Ö Császári Királyi Foherczegsége, és a’ Méltdságos Főrendek az úgynevezett magyaroaszági Részek visszacsatolásának siettetését tárgyazó Felirás tartalmához saját egyezésükkel is járulván, ’s észrevételüket egyedül csak néhány szóbeli, a’ Felirás értelmét nem változtató szerkezeti kifejezésre szorítván; — annál inkáb váratlan vala előttük az illy csekélyebb módosítást is el nem fogadó Izenete a’ Tekintetes Karoknak és Rendeknek, Ezen kérdés alá yett kifejezésben többféle olly önkényes akadályokat említnek a Tekintetes Karok és Rendek, mellyek által a’ visszacsatoltatásnak munkáját hátráltatva állítják; — de miután a Méltóságos Főrendek illy önkényes akadályok létezése felül azoknak egyedüli említése nem győzettethetnek meg; ezen kifejezést az Izeuet tartalma szerint a tárgy fekvésé* vei megegyezőnek sem tarthatják. Ha tekintik ugyan is a kérdésbe vett kifejezést, a’ visszacsatolási Biztosság munkálatara vonatkozólag, e’ részben nyilván a’ köztudományra hivatkozhatnak, hogy a kirendelt Biztosság a közelebb múlt évben már valósággal összegyűlt, és munkalódott, melly Biztosság es főleg a’ felvilágosítást nyújtandó Erdélyi Tagoknak méltányosságával összeférkezhetőnek nem vélik a’ Méltóságos Főrendek; hogy a’ Felirásban olly kifejezés használtassák, melly által az eljárás minden ebbeli adatok nélkül — kétségen kívül magoknak a’ Tekintetes Karoknak es Rendeknek is ellenére — mintegy gántsolólag fogna érintetni.— Mihez képest,— Minthogy t’ kérdésbe vett kifejezéshez ama feszült várakozás sem lenne kötve, roellyról a tekintetes Karok és Rendek lzenelük végén emlékeznek, sőt a’ közösen óhajtott felterjeszt
