1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 132. ülés
309 h) Az ezen czikkelyben gyakrabban előkerülő azon kitétel ,, alkubizony it vány1* (Schlusszettel) az azzal kijelenteni czélzott eszmérnek tökéletesen meg nem felelvén, mivel az ,,alku‘ szónak közönséges értelme a’ már tiéfejezett egész adás vevési tettet foglalja magában, holott az alktibizotnj it ványai csak a' kötésnek történte igazoltathatik; ennél fogva a’ mélt. Kőrendek az itt szóban lévő fogalomnak határozottabb kifejezése végett; a’ fent érdeklett helyett ezen kitételt ,fkötésbizonyitvánt)“ óhajtanák a' törvényczikkelynek szerkezetébe felvétetni. i) A’ mi illeti a’ fuvarosokról szólló 6-ik törvényczikkelyt; — a’ fuvarosok állapotának czélszerü elrendelése annál nagyobb fontosságú tárgy léven , minél bizonyosabb, hogy e’ nélkül a' kereskedésnek rendes ’s kívánt foganattali folytatása tetemes akadályokat szenved, sott néha régi vonalait elhagyva, egészlen más irányt, a’ merre t. i. jobb, pontosabb, ’s felválalt kötelességeinek inkább megfelelő fuvarosok találtatnak ,'szokott magának venni; ehez képest a’ inéit. Főrendek fokép azt tartanák szükségesnek, hogy azok, kik portékáikat elszállítás végett farosoknak knánják általadni, mindenek előtt arról legyenek biztosítva, hogy a" fuvaros még annyi árúknak szállítását nem válalt légyen megára, mi szerint azoknak mennyisége miatt íi'jakat a" tulajdonosnak kára, vagy hátramaradása nélkül többé reá bizni tanácsos nem lenne; ezf pedig olly formán vélnék legbiztosabban elérhetőnek, ha minden fuvar kötések, mellyekről a 3-dik §. értelmében a fuvarosnak külön fuvar levelek volnának adandók, azon könyvecskébe, mellyel a' fuvarosnak, az 1,-sö szerint ellátva lennie kell, rendeltetnének bejegyeztetni, hogy igy mind a’ fuvarosnak fuvarozásbeli tehetsége, mind a’ már reá bízott árúknak súlya 's mennyisége rögtön kitetszvén, mindenki ehhez aráuyozhassa a’fuvarossal kötni szándéklott szerződését. Ennél fogva tehát a' 3-ik §-t az előrebocsátottak értelmében óhajtván módosíttatni. k) Az 5-dik §-ra nézve azt kívánták a’ Méltóságos Főrendek megjegyezni: hogy mivel az átadó kereskedőnek csak arról lehet bizonyos tudomása, miilyen állapotban voltak légyen a’ portékák s árúk az átadáskor, az általvevonek pedig csak arról, hogy miilyen karban legyenek azok az átvételkor; sem az egyiknek, sem a’ másiknak a’fuvarozás közben történt kárnak a’ fuvaros csalárdságából, vagy gondatlanságából lett eredése bizonyítását kötelességül tenni nem lehet, ’s hogy e’ szerint az igazsággal inkább megegyezőnek látszana, jelen S-t következendokép szerkezni : ,, Ha az árú súlyából valami hiányzik, vagy az elrontatott, a* fuvaros bebizonyítani köteles, hogy ez nem az ö csele, vagy gondatlansága miatt történt; — különben az okozott kárért felelendő;— ha pedig a’ fuvaros“ 's a' t. l) A’ betáblúzúsokról szóló törvényczikkelynek 7 dik §-a olly rendeletet foglalván magában, melly, midőn azt határozza, hogy az eddig történt betáblázásoknak jelen törvény kihirdetése után, csak egy esztendeig legyen az adós ingó javaira hatása, visszaható erővel bírna; minthogy az eddigi törvény szerint a’ betáblázások az adósoknak ingó javaira is terjeszkedtek, 's az új törvénynek kihirdetéséig továbbá is ekként fognának történhetni; ezen új törvénynek pedig visszaható erőt tulajdonítani sem szükséges, sem kivánatos nem lenne;— annál fogvö a' Méltóságos Főrendek jelen §-ban azt óhajtanák megállapíttatni: hogy a/, eddigi, ’s enuekutánna az új törvény kihirdetéséig történendő betáblázásoknak, mind az ingó, mind az ingatlan javakra ugyan azon hatása legyen, a’ mellyel eddig birtanak, az újonnan alkotandó szabály pedig csak az ennekútánna előkerülendő eseteket illesse. m) Minthogy a’ 22-dik §. mind a’ be-, mind a’ -táblázási díjakról szól, holott még csak a’ 23-ban vagyon a’ kitáblázásról először, emlékezet, a’ Méltóságos Főrendek véleménye szerint egyedül a-' jobb rendnek tekintetéből, a’ 23-dik §-t a’ 22-nek helyére ’s megfordítva kellene tenni. n) Ugyan azon 23-dik, de a’ Méltóságos Főrendeknek fentebbi észrevétele szerént a’ 22-ik sorszámmal jegyzendő §-ban az rendeltetvén, hogy a' k ‘táblázások eszközlésére mindég a’ visszaváltott eredeti kötelezvényt kellessék előmutatni; minthogy mégis adhatják magokat olly esetek elő — mint ezt a’ tapasztalás igazolja — hogy a’ már kifizetett kötelezvény eltévedvén, vagy bár mi oknál fogva elő nem mutattathatván , sem az adós, sem a' hitelező ezen szabálynak eleget nem tehetnének; azonban az igazsággal meg nem egyezne, hogy a’ már kifizetett adósság továbbá is a’ betáblázott terhek között foglalván helyet, az jllető jószágot ettől illy esetben megszabadítani semmikép ne lehessék; annál fogva a’ Méltóságos Főrendek, a’ Karokat arra kívánták felszólítani, hogy valamint eddig a* dolognak illy helyzetében a' kötelezvénynek amortisatiójával lehetett a’ kivánt czélt elérni, úgy hasonló esetekről jövendőre is határozottan intézkedni szíveskedjenek. A mi a’ csődületet tárgyazó 8-dik törvényezikkely 1-ső §-nak h) alatti szakaszat illeti: minthogy olly olly esetekre nézve, midőn valamelly nemesnek javai több megyékben, vagy kerületekben feküsznek, az illyennek értékét illető perek bírósága iránt, már egyéberánt is léteznek czélszerü törvényes rendeletek, mellyektól, a' csődületi pereket tekintve , eltávozni, sem ok sem szükség nincsen, a’ mellett pedig a’ megyei Törvényszékek különben is annyi Orszáfjfjyiil. írásai 111. Kötet. 7S 132. Vlés írásai. Aprilis 14. 1810.
