1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 132. ülés
307 Zágráb Vármegyékre való érthetése; ellenben azoknak Posega, VurőcBe és Szerein Vármegyékre, mint Magyar Ország kiegészítő részeire ki nem tcrjesztlietése eránt olöadattakat tárgyazza: nem kivannak a' inéit, lő RR. említett három megyék hová tartozandósága, melly szövevény tellyesebb és sokkal érdekesebb, hogy sem az mellékesen eldöntethetnék, bővebbi fejtegetésébe ezúttal bocsátkozni; — azért e" részben csak azt jegyzik meg, hogy éppen a' tck. KK. és RR. által felhő* zott 1791: 59 törvény-czikkelyre, a’ hol az elsőbb megnevezett három Vármegyék felső Slavo. nia nevezet alatt jelennek meg, és az 1791: 26 törv. ez. 14. §-ra, mellyben alsó Tótország nyilván megneveztetik íigy elmezv e — valamint azt, hogy l’osega, Szerem és Verőcze Vármegyékre az alsó Slavoniai neveztetés éppen nem alkalmaztatható, — részekről el nem esmerik, úgy a’ Tettes IvK. és RR-nek e’ pontban! egyéb vélekedését sem oszthatják. — De a' mélt. fő RR nek az 1791: 26 törvényben megemlített helységek lakosi melletti felszólalásából merített erősségei is a’ Tettes KK. és RR-nek elenyésznek, ha ttkintetbe vétetik , hogy a’ mélt. fő RR. javallata nem az említett törvény ellen beveendóket, hanem a" már azon törvény hozatalakor ottan talált és vallások gyakorlásáról biztosított lakosoknak, következőleg Tótországban született és ottan meghonosodottaknak megszaporodásokhoz képesti magok kúerjeszthetését, ’s igy nem valamelly új törvénynek hozatalát , hanem csak a' már fenalló törvényes kiváltságnak és biztosításnak illő és méltányos alkalmaztatását tárgyazza: mind ezekből tehát a' mélt. fő RR. előbbi nézeteik mellett megmarad, ván, a’ tck. KK. és RR-nek e’ részben az előbbi izenetiikben erántok intézett bizodalmas felszólításokhoz való javulását ujjabban rokon bizodalommal kikérik. 13'2. Ülés Írásai. Április 14. 1810. 269-dik S Z Á M A L A T T. % , * Második Válasza a’ mélt. fő RR-nek, a’Nagy-Váradi deák szertartásé és volt Rosnyói Püspököknek a’ vegyes házasságok eránt kiadóit Rendeleteikből származtatott serelmek tárgyában. Osztoznak Ö cs. kir. Fő-IIerczegsége és a’ mélt. fő RR. és Tettes KK-nak és RR-nek azon törvényszerű gondoskodásukban, mi szerint a’ sérelmek tárgyáltatására nézve minden időben divatozott gyakorlatot a’jelen esetben is fentartani óhajtják; mivel azonban a volt Rosnyói most Pétsi megvés Püspökét, illetőleg a’ tek. KK. és RR. első izenetiikben ön magok is nem egyebet, minottani egyes Papok tetteit említtenék, tetleges fellépést pedig az érdeklett fő Pástor ellen ujjahban sem hoznának fel; végre az, hogy a’ kérdésben lévő Püspökök valamelly törvényben ütköző Rendeletnek lett volna szerzője, távolról sem állíthatnék: O cs. kir. FŐ-Ilcrczegsége, es a’ mélt. fo RR. a* tervezett Felírásban foglalt, ’s reá is kiterjesztett ama kérelmet, hogy törvényben ütköző Rendeletéi megsemmisítíessenek, ’s kiadott köz levele visszavételére szorittassék, reá alkalinazhatónak most sein vélik, és így ezen külömhen is már más utón lévő ügynek országos tárgyaltatását jelenleg is mellőzni kívánják. — .... A’ mi pedig a Nagy-Váradi megyés Püspök által kibocsátott körlevelet illeti: () cs. kir. Fohertzegsége és a’ mélt. fő RR. ezen lépés által az 1790 1 : 26 törv. rendeletét megsértve most som találják, mert valamint azon minapi Izenetiikben felállított elv, hogy az áldás, mell} egyébként is a’ kéidéses törvény-czikben megemlítve nintsen, mint ki rekesz oleg egyházi saját, és szertartás a’ polgári törvényhozásnak tárgya nem lehet, a felhozott ellen okok által nem gyengítetik, úgy azon ujjabb erősséget is, mi szerint az 1790/1: 26 törvény-cziknek 16. §. a’ vegyes házasságokat valódi Szentségeknek mondván, ez által az áldásnak feladása mintegy parancsoltatnék, győzőnek nem találják: mert a’ mint ez minap is kijelentctett, az áldás nélkül kutö't házasság is bir egyházi s polgári következéseire nézve mind azon tulajdonokkal < mellyek egyedül voltak és lehettek az említett törvénynek czéljai, úgy, hogy annak kijelentéséből az áldásra nézve következtetést vonni nem lehet. — Meg vannak továbbá győződve arról is, hogy az egy házat ón körében jogainak érdekeihez alkalmazott gyakorlatában , míg törvényt nem sért, gátolni, vagy ellene illy esetekben a’ v ilági hatalom részéről kénszerítőleg fellépni tcllyes lehetetlenség. Miután azonban a’ kérdéses Rendelet által sokaknál szült aggodalomnak megszüntetését eszközölni Ö cs. kir. Fő-llerczegsége, és a’ mélt. Fó-RR-nek magok is óhajtanak, s kívánatosnak tartják, hogy' addig is, míg a’ vegyes házasságokbani öszvekelés jövendőbeli módja ciánt a két Tábla közt legujjabban egyezést nyert törvény-javallatnak Ó Felsége biztosan remény ibelő hozzá járulása által jövendőre minden hasonló öszve ütközéseknek eleje vétetnék, ezen ügyr legfelsőbb rendelkezést ne nélkülözzön, a’ költsönös egyetértés előmozdítására irányzott igyekezeteiknek ujjabb bizonyságát adandók, megegyeznek: hogy Ö Felsége a kérdéses esetnek egy rövid lel..ás utjáni felterjesztése, és az itt emlétcttcknek érintése mellett alázatosan megkérettetnék, mi szerint
