1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 106. ülés
Ili 106. t"Irt írásai. Martius Yl-kén 1840. ki jeleltettek, azon felül, hogy a’beáztatott kendert, vagy lent a’ csősznek jelentése következtében azonnal elhordatni köteles; ha pedig ezt tenni nem akarná, a’ helybeli városi, vagy községbeli elöljáróság által, a* kender vagy len, az ö költségén fog elhordattatni, minden beáztatott kévére számítandó, és egészen az illető megyei vagy városi pénztárba behozandó egy folyó ezüst kr. birságban marasztaltassék. El nem fogadhatják ellenben''a’ Karok és Rendek a* Méltóságos Főrendeknek következő észrevételeit: A’ 3. és 4-ik §§-ra tett azon észrevételt, hogy a’ jobbágyok és földesuraik között előforduló kártételekre nézve az i832/6: lo-ik czikkelybeli eljárás tartassék meg, egy részről azért; mert, mint feljebb megjegyezték, a’ mezei rendőrséget minden egyéb közigazgatási tárgyaktól elválasztani szükségesnek tartják; de továbbá azért is; mert a’ felhívott i 832/6: esztendei törvényrendeletét, részszerint nem ide tartozónak, részszerint ollyannak vélik, mellyet a’ mezei kártételekre, ott hol rendesen Uriszékek tartatni nem szoktak, alkalmazhatónak nem vélik, ’s oily költségesnek ismerik, melly a' kis birtoku földesurat azon kéntelenségbe helyheztetné, hogy kárának megtérítéséről vagy egészen lemondani, vagy magát, kivált ismétlések esetében temérdek költségekkel terhelni lenne kéntelen. Végre, ha az határoztatnék , mit a’ Méltóságos Főrendek javaslanak, hogy a’ földesur kétszer i5 napig az elégtétel kiszolgáltatását elhalaszthatja, ’s akkor is nem kéntelen bíráskodni: a’ mezei rendőrségnek czélja is teljesen el lenne enyészve; merta’ kárnak ennyi idő alatt, ha csak nem rendkívüli, nyoma is megszűnik; más részről pe. dig oily biróság állíttatnék fel, melly az eljárás önkényétől függ, ez pedig magának a’ bíráskodásnak fogalmával ellenkezik. Szinte a’ 4„ 5. és 2S-ik §§ ra nézve tett azon észrevételüket a’ Méltóságos Főrendeknek, mellyek a’ summás eljárást és a’ feljebbvitelt tárgyazzák, elfogadhatónak nem vélik a’ Karok és Rendek részszerint azért: mert a' büntetés rögtönöségét a’ kártétel ellen legjobb óvó szernek sok esetekben pedig, például ha utasok vagy hajtok által követtetik el a’ kár, elkerülhetetlennek látják, részszerint pedig azért, mivel az általok felállított rendszerrel megegyeztetni nem tudják. A’ 6-dik §-ra tett észrevételt a’ fenebbiek folytában szinte nem fogadhatják el: * A’ l3-ik §-ra tett észrevételt sem fogadhatják el a’ Karok és Rendek, mert úgy vélik, hogy bár ki okozzon kárt, a’ tulajdonosra nézve egyforma tekintetbe jő ; egyébiránt a’III. Rész 33-ik czimében rendelt büntetés sokszor felette nagy, sokszor igen csekély is lehet, következőleg kétszeres czéljának, ngymint hogy a’ kár megtéríttessék, és egyszersmind a1 vétek, a’ beszámításhoz képest megbüntessék , meg nem felel. A' 35-ik §-ban az utakra nézve tett rendelkezést a’ Karok és Rendek Öszveköttetésben látják a’ mezei Szolgabirák felállítására nézve tett javaslatukkal, azért a’ Méltóságos Főrendek észrevételét el nem fogadhatják. Egyébiránt a’ 36-ik §.ra nézve tett észrevételre azt jegyzik meg, hogy azon arányt, mellyben valaki valamelly határban lévő dűlő utakat használja, kiszámítani teljes lehetetlennek tartják; ennélfogva tehát ezt azon teherbeni részvétel kulcsául nem fogadhatják el, mellyben kiki ezen utak igazítását viselni tartozik. Ezek azok, miket a’ Karok és Rendek a’ mezei rendőrség tárgyában közlött törvényczik. kely iránt Ó Cs. Kir, Főherczegségének, és a’ Méltóságos Főrendeknek Válasz-Izenetükre hivatkozólag megjegyezni kívántak, — egész tisztelettel, ’s teljes bizodalommal újra is kérvén ö Cs. Kir. Főherczegségót és a’ Méltóságos Főrendeket, hogy az itten kifejeztetett elveket elfogadni méltóztassanak. 160-ik SZÁM ALATT: Válasza a’Méltóságos Főrendeknek a* Nagyváradi deák szertartási!, és volt Rosnyói 31egyés Püspököknek a* vegyes házasságok eránt kiadott rendeleteikból származtatott sérelmek tárgyában. óhajtották volna ugyan Ö Cs. Kir. Főherczegsége, és a’ Méltóságos Főrendek, ha a volt Rosnyói és Nagyváradi megyés püspököknek a’ vegyes házasságokat illető, *s a Tekintetes Karok és Rendek által minapi Izenetükben felfogott ügye minden országgyűlési tárgyalás nélkül azon utón hagyattatott volna, hol az a’ tett felterjesztések következéseben egyébként it fen. forog — tanácskozás alá vévén azonban a’ Tekintetes Karoknak és Rendeknek érintett ízenetét: miután a' volt Rosnyói püspök ellen támasztott panasz csupán olly egyes esetekre, mellyekbei» 1
