1839-1840 Irományok 3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1840 / 106. ülés

Ülés Jrfisai. Martius 12. 1810.

Eum okokból «V Harok és Rendek nem vélték felesleg valónak’ a’ köz igazgatás ezen úgút^ melly a' dolog természetére nézve is a’ többitől lényegesen külümbozik — elválasztani, és a1 mezei rendőrségre való felügyelést különös tisztviselőkre bízni.

Nem fogadhatják el tehát a’ Mélt- Fő Rendeknek a’ javaslott törvényezikkely 3, 4, 6, 51, 25, 26, 28,29, 33, 34, 35 és -í3-ik szakaszaira tett ezen elvet érdeklő észrevételeiket, valamint azon javaslatát sem, hogy a’ Törvényhatóságok, ha tisztviselőiknek eddigi száma, a’ mezei rendőrség teljesítésére nem elegendő, azoknak szaporításáét folyamodjának, mert ez nem nem lenne egyéb, mint határozatlan, 's felsőbb Helyről netalán érkezhető megtagadás esetében örök időkre felfüggeszteni a’ törvénynek végrehajtását.

A’ mi 2-or a’ bizonyításnak módját illeti, ismét a dolog természetében fekszik, hogy mezőben, erdőben, és szántóföldeken, kivált éjjel történt kártételeket számos tanuvallásokkal bizonyítani nem lehet, ’s ha e’ részben a’ rendes bizonyítás módjai állapíttatnának meg, mind azon esetek, mellyekben a’ mezei csősznek a* kártevőt, bár mi oknál fogva megzálogolni nem lehetettj büntetlenül, s a’ kár megtérítés nélkül maradnának, szükségesnek tartották tehát a’ Karok és Rendek a’ mezei kártételek tárgyában a’ rendes törvénykezés módjától eltérni, és meg. állapítani azt, hogy a’ csősznek esküvcssel bizonyított állítása teljes próba erejével bírjon. Midőn azonban ezt javaslották, a' csősz vállasának illy nagy' hitelességű tulajdonságát egyszersmind oily óvásokkal vették hörül, hogy abból kár vagy éppen nem, vagy a’ mit az emberi rendelkezések tükélletlensége mellett elérni legfőbb czél, igen ritkán következhetik. Ez oknál fogva javaslották elrendelni azt, hogy csőszöknek csak olly embert, a’ kinek becsületéről előbbi életének folytatása kezeskedik, és pedig csak a' mezei Szolgabiró tudtával lehessen felfogadni; önként értetődvén, hogy csőszöknek másokat is fogadni kinek kinek szabadságában álland ugyan, de ezek ha a’törvénykönyvi eskiitmezei Szolgabiró előtt le nem tették, a’ fenebbi hitelességgel bírni nem fognak. Továbbá, hogy a’ csősz vallását a’ kártétel valóságának támogatni kell. Végre, a‘ mi fó, hogy a’ vádlott által előállított egyes, bit alatt, és körülményesen ellenkezőt valló tanú, a’ csősznek a’ hitletételtőli elmozdítására, *s igy a1 vádlott mentésére, elegendő.

Ezekből világos, hogy a’ Karok és Rendek által felállított bizonyítás módja nem egyéb, mint megfordítása azon elvnek, melly külömben a’ törvénykezés szokott rendén divatoz, és melly szerint a’ bizonyítás súlya a’ vádlót illeti, — ellenben a’ felvett kártételekre nézve a’ vádlott köteles magát menteni, ki ellen a' hitelt csősznek vallása, és a’ kár valósága szóllanak, a’ vádlott mentségét azonban koránt sem zárja ki.

Nem tartják továbbá a’ Karok és Rendek azt sem, hogy a’ csősz maga mellett tesz bizonyságot; mert ő nem a’ tulajdonos, ki a* kárt szenvedi, de nem is nyugszik rajta azon szoros felelet terhe, melly a" Mélt. Fő Rendek észrevételében foglaltatik, hanem, csak azon kötelesség, hogy a’ kárt harmadnap alatt bejelenteni, ‘a ha ezt elmulasztotta volna, megtéríteni köteles, a’ szorgalmas felvigyázásra elég ösztön lévén, hogy ismételt gondatlanság esetében gazdája állal szolgalatjából eibocsáttathatik.

Mind ezekben a’ Karok é3 Rendek mellett áll más országok hasonló sokkal szigorúbb ren* deleteinek példája; ezt követték, és a1 mezei rendőrség gyakorolhatására ezen elvnek megállapítását elkerülhetlen szükségesnek is látják; a’ Mélt. Fő Rendeknek a' javaslott törvényezikkely

21-ik szakaszára nézve ezen elvet érdeklő észrevételeit tehát el nem fogadhatják.

A' mi 3-or a’ pénzbeli büntetéseket, nevezetesen pedig a* kárnak és hajtó pénznek kétszeres megtérítését illeti, a’ KK. és RR. azt hiszik, hogy legtermészetesebb, és leginkább czélra ve.

r.ető büntetések azok, mellyek az elkövetett vétekkel rokonok, és igy az ellen, ki más kárából hasznot reményi, a’ pénzbüntetés. — Egyébiránt éppen akkor, midőn a’ büntető rendszernek a’ javítás elvére leendő állításáról gondoskodnák, rendőrségi' kihágások miatt sem egyéb testi büntetést a' letartóztatáson kívül alkalmaztathatnak el nem ismerhetnek, sem pedig magukévá nem tehetik ama visszataszító állítást, hogy a' testi fenyítéknek egyéb nemei a' köznépnek érdekében fekszenek.

Végre azt jegyzik meg, hogy mindazon esetekben, midőn a’vétek a’ rendőrségi kihágás határán túl emelkedik, a' közlött türvényezikkelyben azon rendelést javaslották, hogy a’ vétkes a köztörvényhatóságnak adassék által, következőleg, hogy a’szokásban lévő eljárás és mód szerint fenyitessék meg; illy esetekre nézve tehát a’ Mélt. fó Rendek észrevételének már elég van téve.

A’ kárnak és hajtópénznek kétszeres megtérítése pedig, azon elven alapul, mivel erdőn, mezőn, s egyéb olly szabad téreken, mellyek a’ mezei gazdaságnak tárgyai, a’ tulajdont olly biztosan őrizni, mint házakban, és más elzárt helyeken, nem lehet; ezen tulajdonra nézve tehát

Bzántszándekosan, vagy vétkes gondatlansága által, másnak illy meg nem őrizhető, s a’ köz erkolcsiségre bízott tulajdonát sérti, kettős kötelességét sértvén meg, az igazság úgy hozza magával, hogy kétszeresen is lakoljon.