1839-1840 Irományok 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 11. ülés
24 könnyebbségére történt behozatala olta lefolytak, fókép a', termesztmények piarczk ároknak ingadékonyságából eredő veszteségek, ’s ez által a- hndiszabály eredeti alapjának lényeges megváltozása miatt, már magában is felette súlyos Jett, annak üdó folytával kifejlett fogyatkozása; s a véle jaro tetemes visszaélések miatt pedig, oily erzekeny teherré vált légyen, mellynek tökéletes enyhültét, a’ bár mikép is javítandó termesztniényekbeni élelmezési módnak megtartásával öszveegyeztetni egy áltáljában nem lehet; ezeknélfogva az elörebocsájtottakat öszve véve ’s az 1836-ki 1 i-ik Törvényczikkelynek abbéli világos utasítását— hogy a' katonatartásnak eddigi módjából következett terheltetések minél elébb szüntessenek meg — kellőleg szem előtt viselve, mind a’ rendszerből szülte terhelteséseknek elhárítása, mind az a’ mellett, akárminémű tökéletesítések után is el nem kerülhető számtalan gyakorlati és kezelési hijányoknak és visszaéléseknek — mellyek az eredeti tehernél is majd nem sérelmesbek, — gyökeres kiirthatása végett; jelen országos Küldöttség, a’ sikonfekvó s költöző katonaságnak, adózók által kiszolgált ando tér/neszt méni/ckkeli élei mezt elését jövendőben megszüntetendőnek, és — minthogy, ha ennek következésében a' szükséges termesztmények jövendőben az Ország részéről eszközlendő árúszerzés (admodiatio) utján fognának megszereztetni, innen ismét alig ha nem mind azon kezelési visszaélések és terbeltétések, mellyek a’ mostani gyakorlatból folynak, erednének, — az eddigi rendszer helyett mind a tanyázó mind az áltkelő katonaságnak egyenesen a' felséges kintstár költségein való élelmeztetését, mind azon egyedüli czélszerü módot, melly által az annyiszor érintett károsodásoknak és hátramaradásoknak sikeresen eleje vevödhetik, véli az Ország-Rendei által, O Felsége’ kegyelmes megegyezésének hozzájárulásával megállapitandónak. A’ mi pedig a' divatozó rendszerből folyó terheknek másik fő részét, vagy is a’ jelenleg szokásban lévő házankénti szálléisoltatéisl és ezzel öszve kötött salgamust illeti; — minthogy az 1793-ki és 1827-ki országos Küldöttségeknek állításai, de ezen Küldöttségnek is a’ 8.f‘ alatti előadáson alapult meggyőződése szerint, az innen eredő közönségesen ösmért erkölcsi ártalmakon kívül, olly számosak és érzékenyek az azzal öszvekapcsolt anyagi károk és visszaélések is, hogy, ha ezeknek tökéletes megszüntetését eszközölni nem lehetne, az adózó nép , a’ mostani rendszerből támadó sérelmeinek legfajdalmasbikát továbbá is szenvedni kéntelenitetne: annálfogva, ezen országos Küldöttség, mind az érintett hi jányoknak orvoslása, mind a'katonai rendtartásnak is könnyitése tekintetéből, az eddig gyakorlott házanként/ szál/ásoltatást s az azzal öszvefiiggött salgamust olly intézkedéssel véli felcserélendőnek lenni: kogy a’ síkon fekvő katonaság, jövendőben kaszárnyákban vagy kaszárnyaféle épületekben (f/uasi Casarmaé) szállásoljon; ’s e’ végre, a’ mennyire az Országnak számos Törvényhatóságaiban mái több illy nemű épületek léteznek, ’s haszonvehetök volnának, ezek, a’ mennyiben pedig a’ kivántató minémúségü hajlékok még elegendő számmal nem találtatnának, azok a’Törvényhatóságoknak jól elrendelve használandó saját erejükkel, fel épitetvén, adatassanak a’ kincstárnak, — kit is azoknak annakutánni fenntartások, ’s minden szükséges eszközökkeli ellátások kirekesztőleg illessen, — birtokába. — Mi által az adózó népnek ereje, az uralkodó pénz szűkére figyelmezve, sokkal in kább megkéméltetne, mint, ha az Ország minden vidékinek ezen teher-viselésben való erányos részesitetések okáért, a’ kérdéses építményeket, a’ Törvényhatóságok által fizetendő hihetőleg tetemes mennyiségű sommákkal, maga a’ kincstár fogná fel-állitatni, — Az áltkelő katonaság pedig, olly állomásokon, hol illyetén kaszárnyaféle vagy arra alkalmaztatható köz-épületek léteznek, ugyan ezekbe szállitassék be, hol pedig illyeneknek fogyatkozása miatt, egyes lakosoknak házaikba való szállítása elkerülhetetlen lenne, ott, az alább egyenként megemlítendő rendelkezések és óvások mellett, ahoz mérsékelve, mit köz-embernek vagy tisztnek szállás s ennek hozzájárúlatjai czime alatt szolgáltatni kötelesség, az illető gazdának aranyos kész pénzbeli fizetés (melly salgamalis s illetőleg quartélybérnek számszerinti meghatározasa azomban országos alkudozásnak leend tárgya) azonnal adassék; nem lehetvén egyéberánt kételkedni, hogy a d eperditáknak, a’ fentebb érintett módon leendő megszüntetésökkel, olly magányos vállalatok is keletkezni vagy készületek tétetni fognak, mellyek egy részről az adózót a’ szállás adás kellemetlenségtől megmentendik, más részről pedig a’ katonának jobb alkalmazást szerzendenek. Minthogy tehát az előre bocsájtottak szerént, ezen országos Küldöttségnek nezetei oda terjednek: hogy az adózó népnek a' katonai élelmezés és szállásoltatas közvetleni viseléséből származó mostani terheltetése, csak úgy szüntethetik meg, ha mind az élelmeztetés, min^ a szállásoltatás jövendőben a’ felséges kincstár által fog eszközöltetni; ez pedig, annak költségeit nevelni a’sérelmes deperditáknak ’$ egyéb terheknek elhárítása ellenben, az adózóknak ereit gyarapítani fogná; annál fogva ezen országos Küldöttség, a fentebb érintett szükséges czélnak elérését országos ajánlás utján véli eszközölhetóuek lenni; ennek számszerinti meghatározása, az országos Rendeknek bölcseségektol függvén. — Ezen elveken lévén tehát — a’ mennyiben azok országos helyben hagyást nyerendenek a katonatartás’ jövendőbeli módjának gyakorlati részei is alapítandók jelen országos Küldöttség, mind ezek, mind a’ vélek elválaszthatatlan kaptsolatban lévő egyébb tárgyak erántis, 1J. f'lés írásai. — Julius 11.
