1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 96. ülés
HoTTttt-, DaJ- raát- és Tótországban az cvang. vallás szabad gyakorlata. ratione collectae Marturinarum a modo et in posterum molestentur■«. He úgy látszik, hogy a’horvátok es tótok nem vetettók inasokat alá ezen adó nemének; mert Albert Decretumának 7.k ez.kkelye így szol. „Lucium Camerae in Regno Hungáriáé quinquagesimam, in par,ibus Transylcanis, ac Martunnas in Regno paeoniae erigi consvetas Majestas Regia more ab antiquo eonsveto, temporibus videlicet condam DD. Sigismnndi et Alberti Regum exigi facet“. De az 1508: 14ik a' Corpus Jurisban található ’s a‘ slavoniai közgyűlésén hozott törvenyezikkben is ezt lehet olvasni: „Loca depositionis victualium erunt: Verócze, Újudvar, et Velike“. Ezen helyek mind Veröcze es Pozsega Megyékben vannak, tehát a’ kérdésben említett Országokhoz kellett tartozniok, nem pedig Magyarországhoz. Szerem Varmegyéről még ekkor Horvátország nem rendelkezhetett, mivel ez még akkor a’ török keze alatt volt. Hogy más történeti adatokat elmellőzzek, elég legyen megemlíteni Mária és Erzsébet Királynéknak közönségesen ismert történeteit. Minden történetirók megegyeznek abban, hogy Horváth János horvátországi Bán azon irtóztató tettnek Erzsébet Királynén való véghezvitelére, hogy azt biztosabban véghezvihesse, olly helyet választott ki, melly az ő törvényhatosaga ala tartozott, tudjuk pedig közönségesen, hogy azt a’ Bossud vize mellett cselekedte, melly Alsó-Tótországon keresztül folyik; innen következik, hogy Zsigmond Király és az említett Királynék alatt Tótország és a’ benne fekvő Megyék a‘ báni törvényhatóság alá tartoztak. — Így midőn Szerem, megöletvén Diogenes csalárdsága által Sermon Fejedelem, 1078ik esztendőben a görögök által elfoglaltatott, Magyarország meg sem mozdult; de ha hitelt lehet adni Kéri Borgia Ferencz történetiró szavainak, miket „Historia Byzantina“ czím alatt Nagyszombatban 1743ban kiadott munkájának utolsó kötetében mond, — nem is mozdulhatott, mert Szerémnek Croatiához kellett tartoznia; azt olvassuk ugyanis ott: Graecorum, quorum cupiditas Syrmio nobili Provinciae semper inhiabat. Dominatio usque Hungáriám qua armis, qua fcudis prolata, quam illi altingere ausi non sunt, sed virtute militari, et ferventi erga Deum Religione adversus quosvis hoiles, egregie tunc, si quando obarmatam“ etc. Ha az .Magyarországhoz tartozott volna, ezt szinte nem merték volna bántani; mert szinte úgy, mint Magyarországot, megótalmazta volna ezt is a’ vitézség és istenbeni félelem. Tehát Horvátországhoz kellett tartoznia, melly nem volt annyira biztos a’ vitézség és isteni félelem által. — II. András a' pécsi Ekklézsia privilégiumainak megerősítésében így szól: „Quoniam intra Dravae fluvium, limes seu terminus Quinque-Ecclesiensis Ecclesiae nondum fuerat stabilitus, cum S. Hex Ladislaus Primus transierit Dravae Fluvium, et partes ibi Sclavonicas, Regno primum occupavit addictoA történetirók közül elég legyen egyedül spalatai Archi- Diaconus Tamást megemlíteni, ki Luciusban 1290-ben ezen szavakkal irja le az akkori Horvátország határait: „Habebant namque (horvátországi KirálgokJ ex successione suae originis Patrum, et Proavorum Dominium Dalmatiae et Croatiae, istaque Regni eorum Confinia . ... ab aquilone vero, a ripa Danubii usque Mare Dalmaticum cum tota Maroma, et Cuhniae Ducatu— Ezek így lévén, fel lehetne e a’ T. Rendek kívánatét 0 Felsége elébe áldozat és veszélyes következmények nélkül terjeszteni? hogy t. i. nem akarván az említett Országok, a’ diplomaticai biztosítás ’s azonfelül a’ letett koronázási eskünek ellenére municipalis jusaik és privilégiumaik eltöröltessenek, ’s mivel azt mondottam, hogy semmit azokból, mellyeket a’ zágrábi Püspök ur mondott, ismételni nem fogok, röviden csak azokat adom még hozzá, mellyek általa az én felfogásom szerint nem erolíttettek. A’ horvátok nem kivánják azt, hogy semmi törvény se hozathassék az ő megegyezésük nélkül, hanem azt méltán megkívánhatják, hogy törvényesen elismert lényeges municipalis jusaik akaratjok ellen meg ne semmisíttessenek. — Egyes jusok és privilégiumok nem szenvedik a’ viszonosságot, mivel igy egyszerre megszűnnének privilégiumok lenni. Az 179°/, : 12ik t. ez. csak a’ közös törvényeket érti, mellyeket gyakorta magyarázni szükséges, de nem a municipalis statumokat és privilégiumokat, mellyeket a’ diplomaticai és törvényes biztosítás ellenére megsemmisíteni nem lehet. Ha a‘ Törvénykönyvben olly valami törvény van, melly az idő és század szellemével meg nem egyezik, az biztosan semmisíttessék meg. — Hogy a’ mi kérdésben forgó municipalitásunk nem ollyan, azt mindenki tudja. Barátunk Plato, barátunk Aristoteles, de sokkal nagyobb barátunk az igazság. A’ felvilágosodást az igazság koczkáztatásával nem tanácsos elfogadni, ’s az emberi okosság szabálya az; „tene certum, dimitte incertumMit értenek a’ T. KK. és RR. a’józan politica alatt, azt ki nem magyarázzák; én azt a’ lelkek és külső erő egyesítésében látom helyheztetve, hogy ez által a’ status czélja, a‘ külső és belső bátorság, eléressék. Valljon mi által érethetik az el, valljon a’ vallásbeli egyesség által e, vagy pedig a’ vallásbeli különbség által ? erre magokat hívom fel mint birákat. ‘S valljon nem győzték e meg őket erre nézve apáink és őseink hazai törvényei, különösen pedig 1687: 23, — 1715; 125, — 1723: 86, — 1741: 46. Lássák a’ külső példákat, Russia, Borussia, Anglia és más országok igyekezeteit egy vallás behozatalára. Kérem tehát alázatosan cs. kir. Fenségedet és a’ Mélt. Fő- Rendeket, hogy a’ T. KK. és RR. figyelmeztessenek: hogy hagyják fen épségben mások jusait, ha azt akarják, hogy önmagokéik épségben maradjanak, hogy el ne kellessék nekik mondani: „Ma nekem, holnap neked. — Gróf rLag Káráig: Mint azelőtt, most is oda nyilatkozom, hogy ámbár az emberiség legszentebb jogai, a szoros igazság, a’ háladatosság ezen pontnak kivívása mellett küzdenek: mégis hittársaim diadalaikat nem a’ törvény hatalmának, hanem horvát rokonink meggyőződésének, testvéri kézfogásának kívánjuk köszönni. Gróf Teleki Sámuel: Ámbár kívánnám, hogy hitsorsosaim Horvátországban befogadtassanak, ’s meg lennék győződve, hogy a’ tótországi 3 Vármegye Magyarországhoz tartozik: de miután reménységem sincsen, hogy ezen 3 Megyék Magyarországhoz csatoltatni fognak, —bátor vagyok a’ Mélt. Fő-Rendek kegyességébe most is ott lakó hitsorsosainkat ajánlani; azok ugyanis annyira megszaporodtak Slavoniában, hogy ott gyarmatokat szeretnének formálni, de ettől a‘ törvény értelme szerbit ebihalnak; azonkívül van két rácz ajkú fiók-ekklézsia, ezek most materek akarnak lenni. Ezek a’ 26-ik törvényezikk hozatalakor leány-ekklézsiáknak tekintettek, ’s meg nem engedtetik nekik, hogy magoknak külön papot tartsanak. I. Ferencz Fejedelmünkhez folyamodott volt az iránt azon Superintendentia, mellynek kormányát viselni szerencsém van, de foganat nélkül; s igy szólítsuk fel a T. KK. és RR. Tábláját egy olly törvény hozatalára, miszerint ezen \ ármegyében lakó hitsorsosink új gyarmatokat formálhassanak; és ü Felsége kegyelmének különösen azon 2 rácz ajkú ekklézsiák volnának ajánlandók, hogy azok magoknak külön prédikátorokat tarthassanak. Báró Kulrner Ferencz: Midőn a’jelen tárgy ezen Felső-Házban a’ minap tanácskozás alá került, szerencsém volt akkor nézeteimet es meggyőződésemet a' Társországoknak azon municipalis törvénye felől, melly szerint a’ protestánsok az odavaló polgári jogoknak részesíthetéséből kivannak rekesztve, bővebben és tisztán előadni, és egyszersmind annak bebizonyítására, hogy a’ Társországoknak nem csekély része ebbeli nézeteimben osztozik, a’ törvényhatóságokban előfordult olly nemű eseményeket előhozni, mellyekből azon következtetést húzhatni, hogy talán nem sokára a’ Társországok magok az említett municipalis törvénynek, mint korszerűtlennek megszüntetését kívánni fogják. Ezen eseményeket pedig az igazságot szerető ember nem fogja tagadni, és felölök elmélkedni, és belőlük következtetni annak, kit e' helyen más utasítás nem köt, mint tulajdon meggyőződése, mellyről számolni senkinek sem tartozik, nem csak szabad, sőt szoros kötelessége is. De sem ezen események, sem az azokból merített reményem, hanem világos törvénynek felhozása által iparkodtam én akkor a’ szóban forgó municipalis törvénynek ez utón való változhatatlanságát bebizonyítani és kivívni, azt adván hozzá, hogy olly gyöngéd és kényes tárgy, mint a’ XCVI. országos ülés. Februarius ^>S-kán 1H40.
