1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]

1840 / 150. ülés

Cii. országos ülés. Majus 9-kón 1840. 0*2« Vi-ik icenet Heves Vármegye sérelmére : »’sérelmek f'J-Táruokmesler Báró Eötrös Ignács: A' KK. és IUI. e’ lárgybani első izcnctükbcn ezt momliiU __ f ni f.írgyában. va8snJ Ebből lehetetlen volt következtetni, hogy meg inas valami harmadikat 's jelesen a’ kérdéses visszapotolást i is kívánják. — Magára a’tárgyra nézve azt jegyzem meg: hogy a’ törvényhozás illy esetekben rendszerint csak a'jö­vendőre való biztosítást szorgalinnztathatja, nem pedig a' törvény utján történt dolognak Ó Felsége áldozatja által esz­kö/.lendő elenyésztetését vagy pótlását, azért én most és továbbá is a’ mellett maradok, hogy a’ T. KK. és Ilit. ujon­nan a’ Mélt. Fó-Itendek utóbbi kívánsága elfogadására szólíttassanak fel. Koronaőr Gróf Teleki József: Azokból, mik előttem felolvastattak, nem tudom következtetni, hogy a" KK. és Ilit. a’ dolog első felvételével azon óhajtásukat jelentették volna ki, hogy a’ múltra nézve Ó Felsége ezen convictió­­kat elengedni méltóztassék, ’s e’ tekintetből ágy vélem, hogy a’ KK. és Ilit. vádja a’ Mélt. Fő-Rendek ellen helyt nem áll; — de más részt, hajói fogtam fel a' KK. és RR. előadását, ők ezen megmarasztalási summának elengedését mintegy kivánatkép kívánják előadni; ’s igy nem látom át, miért ne járulhatnánk a’ KK. és RR. előadásához, hogy e' részben ü Felsége kivánatkép megkérettessék. Országbírója Majláth György: Halljuk az utolsó izenetét a' KK. és Iliinek! — Az Itélömester azt felolvassa. Országbírója Majláth György: Kérelemkép, mint azt a’ Koronaőr O Excellentiája előterjesztette, nem ellen­zem a' fölterjesztést: de azon észrevételt kell tennem, hogy a’ költségekre nézve itt implicite azt mondjuk ’s kérjük Ő Felségétől, hogy a’ házi pénztár térítse azokat vissza. Győri megyés Püspök Szíankovits János: Hogy () Felsége ezen költségeket elengedni méltóztassék, azt hát­ráltatni nem akarom, hanem hogy ezen dolog sérelem formában terjesztessék ü Felsége elébe, abban meg nem egyez­hetek; mert itt azon kérdés forog fen, melly fenforgott a’ szólás szabadsága tárgyában, hogy t. i. a’ bírói ítéletet vesszük tárgyalás alá, melly elvben soha meg nem nyughatom. Koronaőr Gróf Teleki József: Mennyire emlékezem, a’ Mélt Fő-Rendek megegyeztek abban, hogy maga a’delegatio sérelemkép adassék elő; ‘s igy már most csak az lehet a’ kérdés: hogy a' dolog a’per költségeire nézve kérelemkép terjesztessék e (j Felsége eleibe ? Én a mennyire emlékezem, a' diurnumok a' bíróság számára nem a’ cassa domesticából, hanem az Aerariumból fizettettek ki. Nyitrai Főispátiy Báró Mednyánszky Alajos: Akár kérelem, akár sérelemkép menjen fel ezen felírás, én abban meg nem egyezek; mert minden esetre az kívántatik, hogy <) Felsége méltóztassék a’ bírói ítéleteket meg­változtatni, habár nem is egészen, legalább egy részben, ezt veszedelmesnek tartom, mert egyenesen megütközik az 1790: 12 törvényezikkbe; —Ö Felségének megkegyelmezési joga előttünk tudva van: de az nézetein szerint to­vább nem terjed annál, miszerint ü Felsége elengedheti azon személyes testi büntetéseket, raellyek bírói ítélet által kimondattak, — dehogy Ü Felsége más büntetéseket, mennyiben azok talán pénzbeli marasztalások, ’s igy mások jogaival összeköttetésben vannak, elengedjen, ’s mellyck elengedése által ezen terhek másokra háríttatnának, azt olly elvnek találom, melly sok káros következéseket vonhatna maga után; azon oknál fogva a’ KK. és RR. javaslatához nem járulhatok, ’s oda szavazok, hogy e’ tárgy Ó Felsége eleibe sem sérelem, sem kivánatkép ne terjesztessék. Gróf Teleki László; A’ KK. és RR. vélekedését pártolom, kivált azon alakban, mellyben ók azt előadják, ’s úgy, mikép ók azt már előbbi izenetükben magyarázták, hogy t. i. ez nem sérelem, Innem kivánatkép terjesztessék föl; — különben én részemről az egész dologban igen nagy és fontos sérelmet látok, még pedig mind a’delegált judicium kinevezésében, mind annak eljárásában, s mivel a’ supcraedificatiimnak szükségképen a’dolog alapjához kell alkalmazva lenni, a’ költség megítélését is sérelemnek találom. — Az előttem szólott nyitrai Föispány ö Excellen­tiája előadására csak egyet jegyzek meg. Régtől fogva gyakorlatában van már a’ magyar udvari Cancellaria annak, hogy a’ birói ítéleteket decretumok által megsemmisítse; ha ezen gyakorlatnak törvényessége általunk megtámadtatnék: Ö Excellentiája volna talán egy azok közül, kik annak védésére egész buzgó készséggel állanának fel, pedig az Ó Excellentiája által felállított elv általános, ’s minden bíróra hivétel nélkül kiterjesztendő. — Hogy némellyé esetekben megengedtessék ’s jóváhagyattassék a’ birói ítéletek megváltoztatása, másokban pedig nem, ezt én ha akarom vem­hes, hanem akarom nem vemhes-féle rendszerűik tartom, inellyet teljességgel nem helyeselhetek. — Mint mondám, pártolom az izenelet. Gróf Erdödy Sándor: Előttem szólott Mélt. Gróf Teleki László előadását magamévá teszem. Gróf Zichy Ödön: Igen helyeslem a’KK. és RRuck hozzánk e’ Heves megyei sérelem iránt átküldött izene­­tiiket. Igen jól tudják Országunk lakosai, ’s érzékenyen tapasztalják azon visszaélések szörnyűségét, mellyek a’kir. Biztosok által elkövettettek. Nem ritkán olly emberek ruháztalnak fel azon hivatallal, kik roppant hatalmuk magossá­gában elszédülvén, kis Királyoknak vélik magukat, ágyúkkal és katonákkal játszanak, és ezen fényűzésben semmi költséget nem kímélvén, annyira rugtatják a’ sok hiábavaló kiadásokat, hogy ezeket a’ Kincstár által megtéríttetni ma­gok is megsokalván, azokat a’ vizsgálat alá veiteknek és elmarasztottaknak nyakába vetik, kikre ha ezen költségek reájuk rovatnak, ’s rajtok megvételnek, szép módjával minden jószágukból kivetkeztetnek. Valóban ez igen könnyű és különös módja volna annak, hogy a’ hazafiak az eddig törvényeinkben ismeretes jószágvesztést magok után húzó eseteken kívül is, minden jószágaiktól megfosztassanak, és számos családok koldusbotra juttassanak. Néhányan az előttem szóló Méltóságos Urak közül azt akarják, hogy ha már azon költségeket elmarasztott nemes társainkra reájuk róni nem akarjuk, viselje azokat a’házi pénztár. — Véleményem szerint igazságtalanság, hogy a’nemes azon költ­séget, mellvet nem okozott, és a’ mcllyet törvényeink reá nein szabnak, fizetni köteles legyen; de az még nagyobb igazságtalanság lenne, hogyha azt a’ jobbágyra tolnók. Mert, kérdem, mi okból fizesse azt az ártatlan szegény jobbágy, a’ mit ő nem okozott, miben legkisebb befolyása nem volt? Én a' Koronaőr Ő Exccll. indítványával kezet fogok, hogy az illyes kir. Biztosok által haszontalanul okozott költséget fizesse meg a’ Kincstár, vagy — a’ mi még nagyobb igaz­ság— fizesse meg az, ki okozta közvetlen azon költségeket. Gróf Pál/fy József: Nézeteimet a’ Koronaőr 6 Exccll. kimerítette, ’s egyedül azért szólalok fel, hogy azon észrevételre nézve, mcllyet a’ nyitrai Föispány Ő Excell. előadott, hivatkozva az 1790: 12 törvényezikkre; azt monda t. i. Ó Excellentiája, hogy az ítéletek eredményeit másítani nem lehet, — egyetértek arra nézve, hogy a’ törvényes ítéleteket megmásítani nem lehet, sem azoknak eredményeit megsemmisíteni;— de mihelyt azok törvénytelenek, az Ítéleteket ’s azoknak eredményeit csakugyan megszüntetni lehet, mit (J Felsége a múlt alkalommal meg is mutatott, mint azt tegnap is előadtam. Temcsi Gróf Tihanyi Fercncz: .Mennyiben értettek a’ Mélt. Fó-Reiidck a RR. és RRkel a kérdéses dele»

Next

/
Thumbnails
Contents