1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 96. ülés
XCVI. országos ülés. Februarius 28-kán 1840. 63 sam. — Melt. Fó'-Rendek! ne kényszeresük a’ horvátokat municipalis joguk ‘s eddigi kívánságuk ellen külön vallásokat szágukban felvenni, mert minden kényszerítő szabályok nagyon könnyen elüthetnének józan és igazságos czélunktól; valamint t. i. a’ magyar nyelv ellen illyr egyesületek, ágy a' Protestantismus ellen hypercatholicus egyesületek°eredhetnének, mellyek talán többek közt a’ magyar, érdemes hivatásánál fogva minden tiszteletre méltó Egyházi-Renddel meg nem elégedvén’ a’ mostani korban nem annyira veszedelmes mint gyűlöletes Jesuiták csoportját Ilonunkba behozni igyekezhetnének, fezzel egész Hazánkat szomorú ingerültségbe hozhatnák. — Hogy hosszas ne legyek, az utolsó válaszunkban kifejtett elveknél fogva a’ KK. és Rendeket továbbá is felszólítandóknak vélném, hogy a' protestánsok Horvátországban való bevétele Horvátország Rendei megegyezésének kijelentésétől függesztessék fel. És ez alázatos véleményem. orvon iái Scgniai megy es Püspök Ozscgovich Imre: Én sem idejét, sem módját nem tudom, hogy a" kérdésben lévő sla-Horvát'’DA|iái Megyék Dalmát-, Horvát- és Felső-Tótországtól szakittattak el, és a’ RR. értelme szerint mikor reincorporáltattak volna evang. vallás Magyarországhoz úgy, mint ha azok annak kiegészítő részét tennék. Miután ezen részekben előbb voltak horvátok mint ma- fcZitba<i gyakorlat*. ki, a'mint a' példa mondja: „aedificat, destruit, miscet quadratu rotundis.“ Nádor O es. kir. Fensége: Úgy hiszem, hogy Ő Excellentiája a‘ zágrábi Megyés Püspök e' tárgyat már tökéletesen kifejtette, ‘s így felszólítom Ö Méltóságát, hogy előterjesztését rövidebbre szorítsa. <Segniai Püspök Ozseyovicft Imre: Hódolok es. kir. Főherczegségednek, — ’s nem fogok semmit ismétlem azokból, miket O Excellja mondott: de mégis a’ dolog nagyobb igazságra hozatala tekintetéből, hogy ezen alsó-tótországi Megyék csak annyiban teszik Magyarország kiegészítő részét, a’ mennyiben Dalmát, Horvát és Tót Országok Magyarországhoz tartoznak, — engedje meg Fenséges Főherczegséged és a’ Mélt. Fő-Rendek, hogy ezt a’maga rendén megmutassam, ’s hqgy az 1790: 26ik törvényezikk 14ik §-át felolvashassam. — Ugyanis ez így szól: „Jam superius declaratum est, jura haec euangelicorum solum intra ambitum llegni Hungáriáé suum habere vigorem. — Regna proinde Dalmatiae, Croatiae, et Sia coniae in ulteriori usu municipalium suarum legum relinquantur, adeoque evangelici intra eorundem Regnorum limites nec bonorum, nec officiorum sive publicorum, sive privatorum sint capaces“. — Hogy őzen Országok határi között foglaltatik Alsó-Tótország is, kitetszik ebből, a’ mi tovább olvasható: ,,Praeterea illae aliquot in Inferiori Slavonia possessiones partim Augustanae, partim Helveticae Confessioni addictae ultro etiam non modo nulla ratione molestentur, sed et in libero Religionis exercitio ea, qua nuncperfruuntur, libertate, idtro relinquantur“. — Ezen birtokok Verőcze és Szerem Megyékben vannak, tehát ezen Megyék akkori időben a’ KK. és RR. által nem Magyarország, hanem Dalmát, Horvát és Tót Országok kiegészítő részeinek tartattak. — De a’ 26ik articuluson kivül nem is tudok több törvényt, mellynek rendeletéből Alsó-Tótország evangelicus lakosinak ezen megyékbeni lakhatása meg volna engedve. Már ezen törvény rendeletének megtartása mellett is, "s ha netalán az evangelicusok a’ nevezett helységeken kivül is kiterjesztenék magokat, — őket vallásuk szabad gyakorlatában meg lehetne zavarni, már csak magánál ezen elvnél fogva is: Exceptio in casibus non exceptis firmat potius, quam tollit legem. — Továbbá kitetszik ez a’ következendőkből is: 1. Mindenki előtt tudva van az, hogy a’ kérdésben forgó alsó-tótországi Megyék, úgyPozse'ga, mint Verőcze Megyék, mellyek a‘ Dráva és egy részről a' Duna vize által választatnak el Magyarországtól, mindeddig az ideig Dalmát, Horvát, és Felső-Tótországokkal együtt insurgáltak, még pedig tulajdon, és a’ magyarországi insurrectiótól egészen különböző módon. 2. Ezen Megyék mind a’ polgári, mind pedig a’ büntető törvénykezési rendszerben ezen Országok Bánjától Függenek. 3. Ezen Megyék a’ nevezett Országok közgyűléseire nem csak hogy meghívatnak, de ott ölési és szavazati joggal birnak. 4. Hogy ezen Megyék az 1790: 58ik törvényezikk erejénél fogva ezen Országokat illető municipalis dolgok tárgyaltatásában a' közgyűléseken részt vesznek. 5. Hogy a’ diakovári és pécsi Püspökök az ezen Országokban lévő birtokok tekintetéből a’közgyűlésekre meghívatnak, és ott üléssel és vokssal is birnak. Ezekből, de a’ szokásból is, melly legjobb magyarázója a’ törvénynek, kitetszik, hogy a’ nevezett Megyék ezen Országoknak, nem pedig Magyarország kiegészitő részét teszik. De kitetszik ez a’ visszakebelezési aetákból is. Ugyanis az 1715: 118 törvényezikkben ezt olvassuk: „Humillimis petitis SS. et 00. Regnorum Croatiae el Slavoniae (_Communi Regni Hungáriáé SS. el 00. votoj annuit perbenigne Sua Majestas Sacratissima C. Regia, ut medio proxime instituendae Commissionis adhibito etiam ad id Causarum Regalium Directore, vel alio idoneo subjecto Fisci Regii nomine de modo et formaidat c ad Sacram Coronam reincorporalionis Inferioris Slavonajp. fomit a tu unique in ea existenlium cognoscatur, et determinetur ad benignam Caesareo-Reg. Majestatis RectificutiotVcm". Ez tehát magoknak a’ horvátoknak részére történt a’ magyarországi Rendek hozzájárultával, mert ebben ők, mint jusaik szoros fentartói, soha sem egyeztek volna meg, hacsak nem tudták volna, hogy ezen Megyék valósággal Dalmát, Horvát és lót Országokhoz tartoztak. — Alsó-Tótország visszakebelezése iránt az 1741: 50 törv. czikkben hasonlóan ezt olvassuk: „Illud, quod formaid ate supra in articulo 18-vo denotata Inferior Slavonia Jurisdictioni S. Regni Coronae incorporabilia , Jinisdictioni Regni, et Báni, clementer annuente S. Reg. Majestate, juxta etiam Articulum 118: lelő subordinabitur . És így ezen 1741diki articulus értelmében ezen Országok Bánja Gróf, később pedig Herczeg Batthyány Károly által a kegyesen megrendelt visszakebelezés meg is történt, úgymint a' magyar szent Koronához, mellyhez ezen < )rszágok is tartoznak; a politicumokban és juridicumokban pedig a’ horvátországi, vagyis tulajdonképen a' báni hatóság alá rendeltettek, 's hogy azon Megyék az Al-Bán és csupán horvátok által igazgattattak, — ez az ezen Országok actáiból világosan kitetszik. — 171oik esztendőben az alsó-tótországi Megyék Követeinek a’ magyar országgyűléseken hely és voks is adatott, mindazonaltal a 23ik törvényezikkhez világosan hozzá tétettek ezen szavak: „salva jurisdictione banah“. — Ezen Megyék Követei az adó tárgyalása tekintetéből hivattak meg a' magyar országgyűlésre; mivel ezen Megy ék az adózásra nezve, a‘ kir. Fiscus akaratjából és Ő Felsége világos parancsolatjából, a’ részint visszafoglalt, részint pedig visszakebelezett Részek hasonlatosságara magyar lábra állíttattak. Hozzá tétetik ugyan ezen törvényezikkben: „jure postliminii“: de így állván a dolgok, ezen záradék sikerellenné vált ugyan, de mégis a’ horvátok által, kik ellenkezni nem akartak, elfogadtatott annyival is inkább, minthogy mind a’ törvény környülállásai, mind a‘ históriai adatok, mind pedig a’ történetírók nagyobb részének állításai arra mutatnak, hogy ezen Részek a’ törökök által történt elfoglalás előtt valósággal Dalmát, Horvát és Tót Országokhoz tartoztak. Ezt olvassuk'». András Arany-Bullájában is az 1222: 2?ik törvényezikkben: „Marturinae juxta consretudinem a Colomanno Rege constitutum solvantur“. — 1. Károly Magyarországban a’Kamara nyereségét behozta, es azt portákra osztotta fe . de amát, Horvát és Tót Országokat a' magok Marturinájok fizetése mellett meghagyni látszatik, minthogy ezen Országokról a maga Dekrétumában szót sem tesz. Lajos Decretuma 12ik czikkeben ez foglaltatik: „iAicrvm etiam Camci at noshat nobilts fluvios Drava, Sava, ac de Posega et Vallo, cum aliis viris nobilibus Regni nostri unanimiter solvere^ teneantur, nec
