1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]

1840 / 96. ülés

nek mindenkor engedelmeskedtek, bátor azoknak hozatalában mindenkor igen csekély reszt vettek, de törvényes jusaikat, mellyek szent Falladiumjokat teszik, keblükből kiragadni soha sem engedik, soha sem is egyeznek meg abban, hogy municipalis constitutiójokat hozzájárulásuk nélkül megváltoztatni lehessen. — A’ KK. és RR. megemlítik a’ viszonosság elvét is. — A' Társországok lakosi Magyarországban még akkor nyerték jusaikat, mikor még az evangelica vallásról szó sem volt. Ezen jusaikat ük köszönik apostoli Királyaik és szeretett Fejedelmeik kegyességének, 's köszönik Magyarország és annak Királyai iránt tett érdemeiknek. Onnan, hogy ük az evangelica vallást, mellynek nálok követője nem akadt, be nem vették, nem következik az, hoo-v ez által a' viszonosság elve megsértetett volna. Horvátország ezen kiváltságát számos törvények megerősítették, még

periig a' mint a‘ törvény gyakran mondja — „unanimi omnium Statuum et 00. consensu“; — ha tehát illy hosszú idő

során nem látszott az a’viszonosság elvébe ütközőnek: nem látom okát, miért lehetne azt épen most azzal ellenkezőnek állítni? _ Meo-említik a’ KK. és RR. a’ század szellemét is. — Erről én már a’ múlt alkalommal bővebben szólottám, most csak rövideden azt jegyzem meg, hogy ha a' Rendek élőit ezen század szelleme valami más tárgyban, p. o. a’ Városoknak törvényben gyökerezett jusára nézve, megemlíttetnék, kérdem: akkor ők engednének e? Vagy ha ezen század szelleme nem törvényben, hanem a’ szokásban gyökerezett jusokra nézve említtelnék meg, valljon tulajdonítanának e ennek valami erőt? hogy kívánhatják tehát a" RR., hogy a' Társországok a’ törvényben és a' százados szokáson alapult jusaikat a' század szellemének feláldozzák? Ha megkívánja azt a' század szelleme, hogy egész nemzetek minden municipalis jusaikról mondjanak le: akkor igen félő, hogy a' Társországok lakosi még jobban fognak idegenkedni ezen század szellemétől. — Végezetre még említenek a' RR. némi political okokat is. Ezekre nézve csak azt felelem, hogy tudnék hivatkozni több kútfőkre, különösen a’ hires politiea-irók azon egyikére, ki azt javasolja, hogy a’ hol több vallások vágynak, a más hitííek iránti igazságot és méltányosságot tekintetbe kell venni, és — a' mennyire lehet— a’ többséget; akármellyik országot fel merem hívni biróul: valljon azok, mik a’ KK. és RR.-nek a" Püspökök elleni izenetének elsőbb szakaszaiban foglaltatnak: azok, mik Magyarországon 300 esztendő óta történteksenkit, sem semmi vallást sérteni nem akarok: de valljon azok, mik 3 századtól fogva Magyarországon a’ vallás tárgyában tétettek, ‘s azon kedvtöltések, mellyekkel most is már második országgyűlésen mulattatunk, a’ Társországoknak szolgálhatnak e erős okul arra, hogy azon kiváltságoktól, mellyeket eleik bölcsen és szerencsésen 's egész lelkesedéssel megőriztek, — elálljanak?— Fenséges Fő-herczeg, Mélt. Fő-Rendek! nem az obseurantismus, vagy indifferentismus fekete lelke, nem a' másként érzőktőli durva eltávozás az, mi a' Társországok lakosit vezérli, hanem azon szorgos aggodalom szüleménye, miszerint ők municipalis jusaik, a’ köz béke s csend és egyetértés fentartását, mint legdrágább kincsöket, sem a’ század szellemének, sem pedig némi political axiómáknak feláldozni nem akarják. — Nem marad már egyéb hátra, mint hogy alázatosan kérjem Fenséges Főherczegségedet és a' Mélt. Fő-Rendeket, hogy, valamint a’ múlt országgyűlésen is, mellyért örök hála a- Társországok részéről: úgy most is ezen, Magyarország iránt mindig, úgy ezután is érdemeket tenni kivánó hiv lakosok tör. vényes jusait, mellyekben ők legfőbb boldogságukat helyezik, tovább is kegyesen pártolni méltóztassanak.

Horvát-, Dal- Gróf Erdődy Sándor: A’KK. és RR. el nem akarják ismerni, hogy ágostai és helveticai hontársaink Horvátorországban azszágba való befogadása Horvátország Rendei megegyezésének kijelentésétől függesztessék fel. Továbbá a'viszonosság elveivel szabad'gylT-sem összeliangzónak , hogy említett hontársaink Horvátországból törvény által tovább is kirekesztve maradjanak. — Az

koriata. elsőre véleményem szerint a’ felelet: a’ mit már az utolsó alkalommal előhoztam, t. i. hogy Horvátország a’ mi országgyülésünkhez más helyzetben van, mint egy Vármegye: Horvátország municipalisjusai tekintetéből némileg Magyarországnak részét nem teszi, hanem egy ahhoz csatolt külön ország. Minden municipalis jusnak, nézeteim szerint, csak kétféle lehet eredete, az t. i. vagy conditio, sine qua non két összelépő provincia vagy ország közt, vagy pedig privilegium, mellyet vagy egyik, vagy másik provincia vagy ország fekvése tekintetéből vagy megjutahnazásul nyert vala az összecsatlás után. Horvátország municipalis jusai az első categoriába valók nem lehelnek; mert tudjuk, hogy Sz. László idejében sem álló katonaság, sem protestánsok nem valónak: ennek municipalis jusait tehát mint megannyi privilégiumot kell tekinteni. Kérdem: megegyezik e az igazsággal, horvát hontársainkat municipalis jogaiktól megfosztani, mellyeket Hazánk százados ótalmazásáért megjutahnazásul kaptak? Mélt. Fő-Rendek! ne felejtsük el azon időket, mikor Hazánk határai védelmében ezer meg ezer horvát találó halálát! Sziszeket, Szigetvárat el ne felejtsük, — Szigetvárat, mellyben Zrínyi Miklós leonidási vitéz seregének nagyobb része Horváthonnak fiai valónak! Számtalan illy esetek felhozásával hosszas lenni nem akarok, de minekutána illyeken alapulnak Horvátországnak municipalis jusai, véleményem szerint azoknak minekünk magyaroknak sérthetleniil szenteknek kellene lenni. — A' mi a KK. és RR. 2-ik észrevételét, t. i. a’ viszonosságot illeti: e’ részben tökéletesen egyetértek velők, 's reményiem, hogy a horvátok annak igazságát átlátván, 's a’ türedelmesség bölcs gyümölcsét szemük előtt tartván, magok elfogadandják a’ KK. és RR. kívánságát. Minden egyes személy erősen ragaszkodik tulajdonához, nem kell tehát azon csudálkozni, ha egy nemzet attól magát megfosztatni nem akarja. En legalább legroszabb ruházatomat, mellyet önakaratomból mint használhatlant eldobnék, ha bárki parancsolna is reám, kész akarattal senkinek sem adnám oda, attól tartván, hogy az önkénynek engedelmeskedvén, utóbb jó és hasznos ruháimtól is megfosztathatnám. így van Horvátország municipalis jogaival is. Horvátország ezen a" mostani korban tökéletesen használhatlan, sőt magának Horvátországnak még sok tekintetből káros vallási municipalis jogát országgyűlésünk által azért nem akarja eltöröltetni, mert utóbb a’többi municipalis jogaival is úgy járhatna, mellyeket — mint mondám — századok óta Honunkat a’ török ellen védelmezve — vérrel érdemlett jutalomul nyert vala, és én csak ezzel magyarázhatom azt, hogy a XIX. században müveit Európában (vallási tekintetből) Jesuiták és Doctor Francia nélkül egy Paraguai forma ország létezhet. Minden kényszerítés veszedelmes, például előhozám Horvátországot, midőn a" magyar nyelvről tanácskozónk, minő előmeneteleket tett ott azóta— a’ kényszerítés félelméből eredeti ellentállás, elegendőkep bizonyítja a 13-ik szám alatti idei Hírnökben közöltetett, s a' Nagymélt. zágrábi Püspök titoknoka Stoosz Pál aláírásával megjelent: „Meghívás az illyr körbe“. Micsoda ingerültséges ábrándnak szüleménye az? Ezen meghívásban többek közt azt olvassuk: „Oh Stájerek, kiknek ősei hattyúként rutának fürgék, mint a’ fürjek. Térjetek az illyr körbe kedves atyafi népeim!“ "s a’ t. Ezen sorok után több magyar s külföldi, t. i. német és török Birodalmak lakosai, p. o. a' karonthák, karniolok, bolgárok, szerbek ‘s a t., az illyr körbe meghivatnak: „mert több szem többel lát, több gondolat többel kifürkész, több kéz többet ir, ’s több szikra tesz tüzel". Azt ugyan nyilvánosan ki nem mondja Stoosz uram, hogy a’ tüzet mire fogja használni, — — sed sapienti pauca! Mind ezek után két tekintetből örülök ezen meghívásnak magyar hírlapban való közlésén: 1-ör mert az nyilvános jele annak, hogy az illyromanok bűnös, hanem czéltalan igyekezetét még Kormányunk is megveti, hiszem máskép az illyr tűz taplalasara (mellyen köztünk maradjon a' szó — egy éjszaki szomszédunk nagyon is méltán örülne), mondom, az illy tűz táplálására az ausztriai Monarchiával békeségben lévő török Birodalom népei, sőt még Ö Felsége szeretett Fejedelmünk nemellv német nemzetei is bizonyosan Hazánkban büntetlenül felszólíitatni meg nein engedtetnének. 2-or azért örülök ezen meghívás kinyomtatásán, mert ez a sajtó szabadabb lábra hozásának jele. — Ezen nevctségreméltó meghívást, in quo parturiunt montes et prodibit ridiculus Stoosz — csupán azért említettem, hogy a' magyar nyelv példáját a’ vallásra is alkalmazhas-XCVI. országos ülés. Februarius 28-kán 1840.