1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 96. ülés
61 Tótországra is kiterjesztetik. — A’ KK. és RR. ezen mostani állításuk által nem hogy el nem oszlatják a kétségét, de azt mégHorvit-,D»ijobban megerősítik. — Hacsak a KK. és RR. onnan nem akarnak valami következést huzni, hogy a' közelebbi országgyűlésenTMsxigban az urbér tárgyalásakor ezen Megyéket Alsó-Tótország nevezete alatt említették, ’s minekutána ez diaetale conclusum lett vol-evi‘n5' T,1U* na, a’ többi magyarországi Megyék közé helyhezték, s ezt többszöri felírások után k. resolutio által csakugyan meg is nyerték; "korlaté* a’ jelen dologra nézve ezen szempontokból egyik sem szolgálhat nyomos okul, — mert az illy okok Alsó-Tótországnak olly számos és erős törvényeken alapuló jusait nem gyengíthetik, de különös is lenne az ollyan okoskodás, hogy mivel Pozsega, Verőcze és Szerém Megyék az urbérre nézve Magyarország Megyéi közé tétettek: tehát nincs többé Alsó-Tótország, ‘s ezennel megfosztatott minden municipalis jusaitól, s kivétetett a báni hatóság alól. — A’ horvátországi Megyék is gyakran megemlíttetnek a‘ magyarországi Megyék között a' törvényben a’ nélkül, hogy valakinek eszébe jutott volna, innen azt a’ következést huzni, hogy ezáltal Horvátország municipalis állásából kivetkeztetett volna. — Végezetre magok a’ RR. is lS35ben September 21-kén készített felírásukban egyenesen az 1751: 23-ik t. czikkre (mellyben a’ báni hatóság fentartva vagyon) hivatkoznak; későbbi, 1836. észt. Martius 3-kai felírásukban pedig azt mondják: „hogy ők mindenki jusait a’ maga épségében kiváltják fentartam.“ Az 1836-ik észt. Martius 6-ról költ kir. leirat, ezen okokból kiindulva, megadta a’ RR. kívánatét, olly módon mindazáltal, hogy az 1715: 120, és 1723: 27. t. czikkek, mint a’ mellyekben ezen Országok municipalis léte biztosíttatik, a' magok épségében fenmaradjanak. — Ennélfogva mit lehet ebből kihúzni Alsó-Tótországnak különösen a' vallás tárgyábani állására nézve ? egyáltalában át nem láthatom. Ezeket talán elég volt Slavoniára nézve megemlítenem._ Horvátországra nézve a’ KK. és RR. okai leginkább abban pontosulnak, miszerint ők azt á.Iítják: hogy Horvátország muaicipalis törvényeinek 1604-ben a’ horvátországi Követeknek befolyásával történt békekötések és az ezeknek nyomán hozott örvények ellenére erejök nem lehet. — Mintha Horvátország ezen kiváltsága egyedül csak a" Társországok házi rendeletéiben gyökereznék, 's mintha ezen rendeletek a’ bécsi békekötéssel és az ezen épülő törvényekkel ellenkeznének, — ezt állítani semmi esetre sem lehet. — Az 1608. kötött bécsi békekötés 1-ső ez. a’ vallás szabad gyakorlatát egyedül Magyarország határai között lakó Statusokról és Rendekről érti; mint ezt a’ törvényben lévő solum szócska nyilván mutatja. — Az 1608-ban tartatott országgyűlésen hozott coronatio-előtti 1 -ő t. ez., bátor ezen az országgyűlésen Horvátország és Slavonia Követei is jelen voltak, mégis azt mondja: „deliberatum est per SS. et OO. I. Regni Hungáriáé, ut Religionis exercitium“ etc. Ebből világos, hogy mind a‘ békekötésben, mind az e’végett alkotott törvényben kivételnek helye volt; hogy pedig a’ kivételnek volt helye, és hogy a' Társországok oda értettek, kitetszik mind az akkori idő történeteiből, mind pedig azon időtől a’ mostani időkig hozott törvényekből. — Sokat lehetne e' tárgyban mondani, 's magam is sokat felhozhatnék, ha attól nem félnék, hogy ez által Fenséges Főherczegségednek és a’ Mélt. Fő-Rendeknek unalmat okozok. — De minthogy — a’ mint már említém — a’ KK. és RR. leginkább ebben helyeztetik okaik erősségét, bátor leszek némellyeket megemlíteni. — A5 Társországok 1604-ben Julius 5én tartott közgyűlésükben a’ vallás tárgyában egy rendeletet hoztak. Ezt II. Rudolf Császár és Király 1608. Januarius 16-án, ugyszinte II. Mátyás Király is ünnepélyes diplomáik által megerősítették. — 1609-ben Horvátország Rendei Mátyás magyarországi Főherczeg és Gubernátor által a’ felső- és alsó-ausztriávali frigykötésre meghivatván, hozzá is járultak; de világosan kikötötték: „demta libertate religionis■“ Továbbá II. Ferdinánd Császár és Király által 1636-ban Januarius 8-án Horvátországnak és Slavoniának 1609-től 1635-ig különböző közgyűlésein hozott rendeletéi ünnepélyesen megerősntettek. — Ezek között a’ catholica vallás egyedüli megtartása kétszer fordul elő. 1647-ben Zakmárdy János, Horvátország és Slavonia ítélőmestere, ugyanezen esztendőben tartott országgyűlésen a’ vallás egységére nézve ezen Országok részéről óvást tett, ’s ez III. Ferdinándnak azon esztendei Junius 17-ről költ diplomája által meg is erősíttetett; 1681-ben Sopronban tartott országgyűlésen az evangelicusok sérelmeinek és az azok iránt kiadott kir. resolutióknak Antolchich Péter ítélőmester ellentmondott, ’s ezen ellentmondás nem csak a’ catholicus, de magok az evangelicus Rendek által is elfogadtatott. — Ez kitetszik az akkori Személynök Orbán Istvánnak 1681-ben Mindszent napján tartott beszédéből, melly a’ többek között igy szól: „Sua ejusmodi exaudita et bene intellecta praementionatorum Augustanae, et Helveticae Confessioni addictorum Ablegati et Plenipotentiarii, protestatione, ibidem una cum caeteris Regnicolis, in domo Consessus soliti existentes, nihil se in praelibatis Regnis Nostris Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae, quoad praemissa gravamina postulationes et instantias suas et suorum principalium, jiraeviaeque benignae Resolutionis nostrae puncta, et capitulationes, inductionesque, aut quascunque excogitabiles interpretationes, et for malitates, sanciendos denique forsitan superinde articulos, leges, et statuta, postulare, aut quovis sub praetextu, vel colore habere velle, multo minus praetendere, uno ore conclamantes, respondissent, unanimique voce, et voto assecurassent, imo sponte et benevole ultroque in eandem antelati protestantis contradictionem, inhibitionem, et protestationem modo quo supra factam consensissent, eandemque acceptando ratam, gratam, atque firmam pronunciassent.“ — A’ mi a’ törvényeket illeti: hogy rövid árnyéklatomnak korszakonként! folyamán maradjak, egyedül csak az 1687: 23-ik t. czikket említem meg; ez ugyanis ezt mondja: „Ad conservandam porro animorum concordiam, publicam Regni tranquillitatem, quae in unitate Religionis potissimum consistere, ex eaque in modo fatis Regnis stabilita fuisse dignoscitur; ex benigna Suae Majestatis annuentia conclusum est: ut in iisdem Dalmatiae, Croatiae, et Schlavoniae Regnis, secundum municipales eorundem leges, hoc loci confirmatas, tam in Partibus sub jurisdictione eorundem ad praesens existentibus, quam in futurum juxta clementem Suae Majestatis Sacratissimae Resolutionem, ad eadem legitime reapplicandis soli Catholici possessionis bonorum, uti hactenus, ita in posterum sint capaces“. — Ezen törvény az 1715: 125, ez pedig az 1723: 87, ez ismét az 1741: 46-ki t. ez. által ujíttatott meg; ezek után következett az 1790: 26-ik t. ez., mellynek értelme elég világos. — Még ennél is többet lehetne e’ tárgyban felhozni, de azt hiszem, hogy ezek is elegendők lesznek annak megmutatására, hogy a’ horvátok municipalis kiváltságai nem csak azoknak házi rendeletéiben, hanem tettleges törvényeken és több apostoli Királyok diplomáin alapulnak, és hogy azon rendeletek az 1604-ki békekötésekkel tökéletesen összeegyeztethetők. — Azt mondják továbbá a’ RR., hogy Horvátország municipalis jusai megváltoztatására Horvátország megegyezése nem szükséges, s hogy azt, miszerint a magyarországi törvényhozás valamelly Részország hozzájárulása nélkül törvényt nem hozhatna, el nem ismerik, ’s e" végett felhozzák az 1790: 12 t. czikket. De ezen t. ez. nem azt mondja: „leges quasvis ferendi, interpretandi, et abrogandi potestas“ etc.; hanem azt mondja: „leges ferendi, interpretandi, abrogandi potestas legitime coronato Principi, et Statibus sil communis“, és hogy Magyarország pátensek által nem igazgattathatik. —• Egyébiránt ez ellen senkinek sincs kifogása. De ha ezen határtalan hatalom tűzetnék ki elvül: akkor Ő Felsége királyi jusa, az I-ő Rész 9-ik Czíme, ’s a’ Pragmatica Sanctio semmibe sem vétetnének. — De ha ezt magára Magyarországra nézve megengednők is: bizonyosan nem állhatna ez azon Társországokra nézve, mellyek kötés szerint járultak a’ magyar Koronához, ’s mellyektől törvényes utón számtalan törvények, diplomák és koronázáskori eskükkel megerősített jusaikat a’ kötések szentsége megtörése nélkül elvenni nem lehet. A’ horvátok az országgyűléseken hozott törvények- Fő-rendi Napló. I. Kötet. 16 XCVI. országos ülés. Februarius 28-kán 1840.
