1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 96. ülés
Vegyes Iiá-Patronatas(s derma-jog. nem hozhat, noha bizonyos értelemben ezt is lehet védeni; hanem szóról szóra azt: hogy a’ vegye« házossagbeli pörökben a törvénv szerint eljáró sz. széki Bíróságot önnön elvei ellen való itélethozásra kényszerítem nem lehet, minek is az a’ természetes értelme, hogy a' cath. szent Székek, a’ cath. elvek szerint minden törvényes keresztény házasságot lelbonthatlannak tekintvén, a’ házassági kötést, a bebizonyított házasságtörés esetében is, se’ a' catholicus se az evangelicus felrenezve felbontottnak nem jelenthetik, következőleg, hogy a’ protestáns fél túl menne a’ bírói Ítélet értelmén, ha a birotlag elhatározott elválás esetében magát uj házassági kötésre vélné jogosítva. — Egyébiránt a' közelítés kedvéért készeknek jelentik magokat a T. KK. és RR. elállani attól, a' mit máskép igazságosabbnak tartanának. Én részemről ezen készséget örömmel idvezlem: miután azonban magáról a' tárgyról a’ T. KK. és RR. le nem mondanak , sőt annak felvételét a‘ jövendőre nyilván fentartják, én ezen készségét 's közelítést illy szándék mellett nem békekötésnek, hanem, fájdalom! csak fegyvernyugvásnak tekinthetem, hasonlónak találom azon ministerek alkujához, kikegy külföldi iró észrevétele szerint örökös békeséget kötnek egy esztendőre. — Többnyire az ebbeli készség érdemet voltaképen tudván becsülni, miként értették a’ Mélt. Fő-Rendek a’ fenérdeklett kifejezést, a' viszon-izenetben óhajtanám megeinlíttetni. Gróf Páljfy József-. Azt tartom, ha mi a' KK. és Rendeknek valamit felelünk, arra ők ismét válaszolni fognak, »»"ságba ni . K K. és RR. közelítés végett elfogadták a' Mélt. Fő-Rendek kívánságát, fogadják el szintén e’ részben a' KK. és RR. izenetet is, s ne feleljenek semmit. Gróf Erdódy Sándor: Miután a" KK. és RR. ezen kérdés ujabbi tárgyalását magoknak más időre fentartották, — úgy hiszem, hogy a’ Mélt. Fő-RR. akkor az iránti nézeteiket ’s elveiket elő fogják adhatni; s igy én is a’ feleletet — nehogy uj vitákra alkalmat adjunk — szükségesnek nem tartom. Ország-Birája Majlálh György: Más előadást fogok tenni. — Mondjuk ki a' legnagyobb generalitásban azt, h0cy a’ Mélt. Fő-Rendek előbbeni elveiknél megmaradnak, hanem ezen közelítését a’ KK. és RR-nek ez úttal elfogadják. — Megmondom az okát: e’ tárgyban ‘s e' pontra nézve azt jelentem ki ma, hogy ha húszszor fog szőnyegre jönni, abban a’ vélekedésben leszek, mellyben a’ múltkor voltam, és most tisztán mi is megmondhatjuk a’ KK. és RR-nek, hogy e’részben előbbeni izenetünkhöz ragaszkodunk. A' Mélt. Fő-RR. ezen kijelentésben megnyugodtak. Ezután az izenet Xik és XHIik — a' patronatus és dézma iránti — pontjai olvastattak — ezen szavakig: törvényben leendő megemlítését szükségesnek nem tartjuk.“ Vidor O CS. kir. Fensége: Egy vélem, hogy e’ tárgyra nézve nem kellene tovább fenakadni, miután a' KK. és RR. abban semmi érdemleges változást nem tesznek. Temesi Gróf Tihanyi Ferencz: A' T. KK. és RR. & dézmabelijog megemlítésének kihagyását ismétlő kivánatukat részemről pártolom, úgyszintén leginkább óhajtóm a' patronatusi jog megemlítésének kihagyását is, annálfogva, nehogy megemlítéséből a’protestánsoknak minden idegen befolyástól ment vitatásuk ellenébe némi korlátozás következtethessék. Nyitrai Fóispány Báró Mednyánszky Alajos: Ezen pontot elfogadhatónak vélném, hanem a’ viszon-izenetben tisztán azt kívánom kinyilatkoztatni: hogy a’ Mélt. Fő-Rendek e’ pontra nézve azon értelemben, ’s úgy mint a’ KK. és RR. azt kifejtik, hozzá járulnak. ^ádor O CS* kll*. Fensége: Azon viszon-izenetben ki fog fejeztetni, hogy a’ Mélt. Fő-Rendek a' KK. és RR. izenetéhez az ő általok feállított elveknél fogva hozzájárulnak. Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignácz: Azon elvben meg nem egyezek, miszerint a' KK. és RR. csak azt akarjak épen fentartani, mi törvény által biztosítva van; mert nálunk a’ patronatusi jusok nem világos törvényen, hanem szokáson alapulnak. Viscono*iig. Olvastatik a’ KK. és RR. izenetének a’ viszonosságot tárgyfizó XII. szakasza ezen szavakig: „a törvényben világosan kifejteni nem ellenzik.“ Mellyre nézve észrevétel nem lévén , olvastatott az izenetnek Horvát, Tót, Dalmát Országokat érdeklő pontja ezen „és a hozzá csatolt Részekre nézve közönséges törvényeknek ellent nem állhatnak/* Zágrábi megyés Püspök llaulik György: A’ KK. és RR. azt mondják, hogy Fozsega, Verőcze és Szerem ^ármegyék nem csak hogy Magyarországhoz nincsenek bekebelezve, de valósággal annak kiegészítő részét teszik; igy kétséget nem szenved, hogy a vallás tárgyában Magyarországra nézve hozott törvények ezen .Megyéket is minden megszorítás nélkül kötelezik, a’ minthogy ott már számos evangelicusok laknak is. — Hogy az említett alsó-tótországi Megyék azon értelemben veve Magyarországhoz csatoltattak, és annak kiegészítő részét teszik, — azt senki kétségbe nem hozhatja, sőt ezen értelemben maga Horvátország is Magyarországhoz van csatolva, minthogy a’ magyar Korona kiegészítő részét teszi. Az is igaz, hogy az említettt alsó-tótországi Megyék az adóra és katonatartásra nézve magyarországi lábon állanak, ’s ennélfogva az országgyűlésekre Követeket is küldenek, ’s valamint a horvát, úgy a’ magyar urbáriumtól különböző ‘s különös urbáriummal bírnak, de azért mégsem jutott soha senkinek is eszébe, hogy ezen 3 Megyék a' Társországok municipalitásához ne tartoznának, s hogy a vallás tárgyában a Társországokat érdeklő törvények reájok nem tartoznának; ezt — mondom — még soha senki sem állította, mivel azzal nem csak annyi ’s oily igen sok törvények értelme szerint, de magoknak azon Megyéknek vagy is inkább Alsó-Tótországnak jelen állapotánál fogva is, mind a’ régibb, mind pedig a’jelen időkben egészen ellenkezőt latunk, s azt tapasztaljuk, hogy azon Megyék ma is mind a’ politicumokban , mind pedig juridicumokban a" báni hatóság alatt vannak, s pereik a banális Táblára vitetnek fel, és a’Társországok közgyűléseikre most is utasítással ellátott Követeket küldenek, kika határozatok hozatalában érdemileg befolynak, a* banális conferentiákban is részt vesznek, és még jelenleg is, a törvény által kivett helyeken kívül, evangelicusok nálok sem lakhatnak; közönségesen most is a’3 Társországokkal egyenlő s közös municipalis jusokkal birnak. — Törvényeket felhozni nem tartom szükségesnek , csupán csak azt említem meg, hogy az 1741. 18-ik törvényben, mellyben Alsó-Tótország visszacsatolása végképen elhatároztatik, AIsó-Tótországra nézve a‘ banálishatóság elismer etett, és a visszacsatolás Dalmát, Horvát- és Tótország Bánjára és Rendeire bízatott, és az 1751 : 23-ik törvény, inelUnek ertelme szerint ezen 3 Megyék Követei a magyar országgyűlésre meghivatni rendeltetnek, a banális hatóságot nyilván fentartotta, végre azon számos törvényekben, mellyekben a’ Társországoknak a' vallás tárgyában kivétel tulajdouíttatik, nem lelso I ótorszag 3 Megyéje, u. m. Zágráb, Körös és Varasd, mint azt némellyek állítni szeretik, hanem egyenesen I ozsega, \ erőcze és Szerém alsó tótországi Megyék értetnek. — Kitetszik ez magából az 1790: 26-ik t. ez.-bői is, a mellyben Alsó-1 ótország nyilván megneveztetik; ezen megnevezés valójában hasztalan lenne akkor, ha ezen Megyék Magyarországhoz tartoznának; kitetszik továbbá abból is, miszerint ezen törvény azt mondja, hogy azon némelly evangelica vallást követő lakosok, kik Alsó-T ótországban laknak , a’ vallás szabad gyakorlatában maradjanak; már pedig ezen helységek \ erőcze és Szerem Megyékben vágynak: ennélfogva világos, hogy a" vallás tárgyában Horvátországot érdeklő törvény Alsó^ XCVI. országos ülés. Februarius 28-kán 1840. Horvát-, Dalmá»- és Tót-szavakig orsiágban az cvanp:. vallás
