1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 140. ülés
5*>S C\Ia országos ülés. Aprilis 28-kan 1840. enet lemre nem csak nem meiiHuim, imini.i .. «.o».........................v— n„ n*cnm imnii. cm ezen a i. í' ól KK. és lílift követni nem akarom, noha meg vagyok győződve, hogy mind azon okoskodásokra, mellyeket a’ KK. és RR. kök felhoznak és inellyek az áldást és placetumot illetik, a felelet könnyű volna: mindazáltal meggondolván, hogy az ortei ’ . . ... i • n.A— • i * i ~ i ' ..a a 11 i ' _ _i • i ... i .... III-IK iienet lemre nem fsak nem méltatták, hanem a’ discussiót azon mezőn kívánják hagyni, mellyen az azelőtt állott. Én ezen a’T. a’ n.váradi ’s ▼olt rozsnyói ra. Püspökök re"riní.tei szággyülési tárgyalásoknak jelen stádiuma az, mellyben az idővel való gazdálkodás első kötelességünk, — meg lévén a mii'győződve, hogy ezen kérdés további feszegetése hosszasabb vitatásokra adna alkalmat, — végre ismervén a’Mélt. Fő-Kendeknek állhatatosságát, magamat azon reménnyel nem kecsegtethetem, hogy a’ mostani indítványa a’T. KK. és Hitnek elfogadtassák; s igy azt tartom, minden további vitatások elmellőzésével, njra felszólitandók volnának a’KK. és RH., hogy azon módot, mellyel a’ Mélt. Fő-Kendek a’ legközelebbi alkalommal javaslónak, mint a’ melly egyedül a’ kü.önböző vélekedések megnyugtatására és a' kívánt czél elérésére intéztetett, ujabbi figyelemre méltatni, ’s abban, hogy ezen tárgy a’ Mélt. Fő-Kendek javaslata szerint () Felsége elébe terjesztessék, megegyezni szíveskedjenek. (Helyes'.) Totonláli Fóispány flertelendy Ignácz: Mi a’ harmadszor szőnyegen lévő tárgy érdemét illeti: magam is, azon nézeteknél fogva, mellyeket Ó Méltósága Báró Jósika kifejtett, a’ Nagyméltóságó Fő-Kendek elóbbcni véleményéhez tovább is ragaszkodom: de mivel ugyanez érdemben Martius 7-kén tartatott fő-rendi országos ülésben, a’ mint a’jegyzőkönyv ben olvastam, Teiuesnek Föispánya U Méltósága, reáin fogva azon állítást, miszerint a’ bécsi és linczi békekötések óta Hazánkban létező mozgalmak leginkább a’ protestánsoknak lennének tulajdonítandók, — czáfulván, egyszersmind ezen állításnak ellentmondott, emlékeztetőleg hivatkozott azon törvényekre, mellyek mindenkinek mások bántódása elleni személyes bátorságát megóvják, — ezekre, miután a’ tisztelt Méltóságos urnák előadását — távolabb lévén egymástól — de különben is lassabban szólni szokván — nem értettem, nyomban nem felelhetvén, ez úttal reá felelni kötelességemnek tartva, egész alázattal kérem cs. kir. Fö-Herczegségedet és a’ Nagyméltóságó Fő- Kendeket, hogy röviden, magam igazolásául, eltérvén a‘ tárgy érdemétől, felelni szabad legyen. — Én nem azon általános és — meg fogja engedni a’ Mélt. Fóispány ur — a’ komoly tanácskozással, valamint állásommal és gondolkozásommal egybe nem férhető szavakkal éltem; — az én szavaim ezek voltak: „Hogy a’ békekötések óta mindig ally vallásos kérdések yördílleUek elő, ’s hozatlak szőnyegre az országgyűlésein, a’ mellyek a’ r. catholica Anyaszenlegyház hajdani fényét és tekintetét kisebbítik, — hogy tisztelt protestáns atyánkfiái — a' haladás ösvényén indulva — mindegyre győzedelmeskedni szoktak, — ’s hogy az 1790: 26 törvénynek alapja a hazafiak békéje és nyugalma, ezt örök időkre biztosítani kívánta ugyanazon 1790: 26 törvényezikkely 12-ik szakaszau — és ez épen, a’ mit én is, polgártársaink szíves egyetértésére ezélzó buzgalomból, mindenkor óhajtók, ’s a’ midőn ekképen — távol minden ingerültségtől — a’ törvény és emberiség legszebb nyomain indultam, úgy vélem, () Méltóságának a’ temesi Főispánynak inkább ingerültséget okozható czáfoló szavait nem érdemlettera, sőt miután az ellenkezőről vagyok meggyőződve, egész szerénységgel és Hiedelemmel kívántam előterjeszteni: ha valljon a’ megrovott törvénynek súlya reám mérhető e akkor, midőn én a’ sarktöivény mellett harczolván, azt a’ maga épségében és erejében annyival inkább jövendő időkre is fentartani óhajtóin, mennél frisebb emlékezetben lehet mindenki előtt, hogy a’ felhívott sarktörvény épen protestáns atyánkfiái hozzájárulásával az örök béke és nyugalom fentartása végett alkottatván, jelesen a’ múlt országgyűlésen is fundamentalis törvénynek közönségesen elösinertetvén, újra raegállapíttatott? — minek következésében, midőn én vallásomat ’s vallásos elveimet törvényszerűleg pártolóm, úgy hiszem, hogy cs. kir. Fó-Herczegséged és a’Nagyraéltóságú Fő-Rendek igazolni fogják ezen törvényes visszatorlásomat, valamint szinte nem kétlem, hogy 0 Méltósága is, a’ temesi Fóispány, ezen őszinteségemet el nem magyarázandja. Temesi Gróf Tihanyi Ferencz: Császári királyi Fő-Herczegséged kegyes engedelméból torontáli Fóispány ur .0 Méltóságának ezen kijelentésére kénvteleníttetem válaszolni, miszerint én is igen jól emlékezem azon ülésre, midőn e‘ tárgy feletti tanácskozások során, törvényhozói állásomhoz képest, kötelesnek érzettem magamat, egyéb észrevételek között, torontáli Fóispány 0 Méltósága akkori kijelentésére is nézeteimet— a’ Napló bizonysága szerint— előterjeszteni, jól emlékezem arra is, mikép Fóispány ur felé fordulva, feltételesen és kérdöleg intéztem hozzá előadásomat, mellyre azonban akkor tagadó választ nein nyertem: és igy azokat elmondottaknak kelle tartanom; — azóta a’ Naplót én is vizsgáltam, és abban a’ mondottakul én sem találtam fel. Egyébiránt örömmel értem, és szívesen veszem, hogy maga 0 Méltósága a’ Fóispány ur is, állása tekintetéből, nem csak az én, hanem számosabb hű és jó hazafitársai megnyugtatására iménti igazolását a’ Nagyméltóságú Fő-Kendek színe előtt előterjeszteni szükségesnek találta. Herczeg-Primás Kopácsy József: Azon izenetre, mellyet most a’ KK. és RR. átküldőitek hozzánk, volnának ugyan nyomos észrevételeim, mellyeknek kifejtését mindazáltal, mind azon tekintetből, hogy az országgyűlésnek vége felé vagyunk, mind annak méltánylásából, hogy a’ nagyobb részt arra nyilatkozni tapasztaltam, hogy ezen Nagymélt. Tábla elóbbcni nézeteinél és kívánságánál állhatatosan megmarad, — felhagyok. — Mi magát a’ dolgot illeti: most is azon vélekedésben vagyok, mellyet az előbbi alkalommal szerencsém volt előadni, ’s mellyhez többen akkor is a’ Mélt. Fő-Kendek közül ragaszkodni méltóztattak; — azon vélekedésben tudniillik: hogy' nyomos és alapos elegendő ok nem forog fen, mellynél fogva a’ fölterjesztés a’ Püspök ur ügyében Ő Felsége elébe szükséges lenne, sőt több fontos okok épen ellenkezőt javainak, annyival inkább, mivel különben is Bihar és más Vármegye által is a' dolog O Felsége elébe már felterjesztelett. — Azonban, hogyha — a’ mint reményiem — a’ többség a’ felterjesztést most is a’szerint kívánja, mint előbb, hogy tudniillik a’ kérdéses tárgy nem úgy, mint sérelmes panasz, vagy mint törvénysértés, hanem mint a’ tettnek egyenes előadása juttassák ü Felsége elébe, — hódolván a' többségnek, az iránt nem ellenkezem. (Az Egyházi-llend hozzájárulását jelenti ki.) Csanádi megyés Püspök Lonovics József; Szelidebbnek találom ugyan Mélt. Báró Jósika Sámuel urnák imént újítva tett javaslatát a’ T. KK. és KK. kívánságánál: miután azonban a’ Nagymélt. Fő-Kendek, midőn c’ tárgy első ízben tanácskozás alatt volt, nevezetes szótöbbséggel abban semmi sérelmet nem találtak, az aggodalom pedig a’sérelemmel igen is határos, én részemről máskor felhozott okaimra hivatkozva, noha különös pártolásra számot — a’ mint, fájdalom l a’ felkiáltásból gyanítanom kell — épen nem tarthatok, minden e’ íárgybani felírást feleslegesnek és a’ Tábla máskori határozatával ellenkezőnek tartok, és azért az ellen szavazok. — Egyébiránt— csupán az idő kíméléséből — mellőzve mind azt, a’ mit máskép e’ tárgyra ’s a’ T. KK. és RK. állítására nézve bővebben óhajtottam volna felhozni, csupán egy rövid észrevételt szándékozom ezen izenet kezdete iránt előterjeszteni; — tudniillik: a’ T. KK. és RR, elóbbeni nézeteikhez, véleményükhöz ’s kívánságukhoz ez úttal is ragaszkodva, a’ Nagymélt. Fő-Kendek minapi észrevételére rövideden azt válaszolják: hogy mivel ók a’ volt Méltóságos rozsnyói Püspök urra nézve valamelly kör- vagy pásztori levél iránt semmi említést sem tettek, a’ Nagymélt. Fő-Rendeknek ezen észrevétele magától elenyészik. Már én nem tudom, ha valljon penna- vagy nyomtatásbeli hiba e az? de én mind az írott, mind az országos acták között
