1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 138. ülés
515 ban nemesember illy megyei határozat következtében adózni nem tartozik. — Mi pedig az országos ajánlatokat illeti: azok vi-ik ii iránt mindig uj törvény s különös rendelkezés kívántatik, ’s mivel ezen törvény világosan csupán csak az országgyűlési jyauii“*!, költségekre szoríitatik, — azért czélszerűnek sem gondolom, hogy a T. KK. és RR. e’ tekintetben akárhogy is figyel- '"’gck Ur* meztessenek. B"k“' brassói Főispánt/ Gyiirky Pál: Én factumokról szólottám, mellyek tudva lehetnek a’ mélyen tisztelt Tárnok O Excellentiája előtt, miután hasonló panaszok a’ Ffíméltóságú magyar királyi Helrayttó-Tanács előtt is tárgyaltattak, ’s nevezhetném is azon Vármegyéket, mellyek hasonló visszaéléseket elkövettek, nem is mulatta el ezen dirigens Dicasterium értesíteni a' bepanaszlott Varmegyéket a’felől, mellyel igen is helyeslettem, hogy az illyetén országos határozattal szűkölködő kivetések törvényelleniek, és csak azokat kötelezik, kik abban való megegyezésüket kijelentették; de sajnosán meg kell említenem, hogy ebbeli rendeletének sikere nem volt; — nevezhetnék, mondom Vármegyéket, mellyek egynémclly Alispánjaiknak ösztönöztetéséből kényelmes és roppant megyei palotáknak ’s teremeknek a’ nemesség költségére leendő megépítését közhatározatba hozták, és miután a’szabad ajánlás utján, melly előre szorgalmaztatott, ebbeli terhes költségek ki nem pótoltathattak, azokat is, kik bőkezű és értékök kulcsát felü|haladó ajánlataikat már befizették, újra is erőltetve megadóztatták, sőt hogy terheik annál súlyosabbak legyenek, a’ progressiva procentuatio állal négyszeresen is megróvták. Kiviláglik tehát ezekből, hogy világos törvényes határozatra szükségünk van; mert ne csináljunk magunknak illasiót, Nagyméltóságú Fő-Rendek! és valljuk meg igazán, hogy e jelen időben talán épen azon törvényhatóságok, kik leginkább a’ Kormánynak önkénye ellen panaszolkodni szokásba vették, azt gyakorolni szokták. — Figyelembe kell venni azt is, hogy eltávoztunk, igen is eltávoztunk eldődeinknek példáitól; mert régenten az előtti időkben valahányszor országos határozatokból következett segedelmeknek kivetéséről szó volt, illő tekintet vétetett a’ nagyobb birtokosokra; most ellenben a’ kivetések módját azon többség szokta elhatározni, a’ melly legkevesebb részét viseli ezen terheknek: illő tehát, Nagyméltóságú Fő-Rendek! hogy világos törvényes határozatot hozzunk, annál is inkább, mert már ezen országgyűlésen más, ennél sokkal terhesebb felajánlások is történtek, és még ezentúl történnek. Országbírója Majláth György: Engedjen meg Méltóságod, bátor vagyok azon észrevételt tenni: miszerint ha azt tették a' Megyék, azok tettek rosszul, kik fizettek. — Részemről kinyilatkoztatom, hogy ezen törvény értelme szerint az országgyűlési költségeken kivül, ezen ürügy alatt akármit fog is a’ Nemes Megye repartiálni, és verbalis vagy sommás pörrel behajtani kiván, soha egy fillért sem fogok fizetni. Akkor, midőn az ember a’ törvény ótalma alatt áll, különös biztosítékra vagy óvásra szükség nincs. Koronaőr Gróf Teleki József: Arra, mit a’ krassói Főispány O Méltósága előhozott, azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezen kérdés már háromszor superáltatott, és valahányszor ezen Táblánál előfordult, mindig az mondatott : hogy nem kívánnak ezen kérdésbe menni, és nem is kívánják elismerni, hogy a’ Nemes Megyéknek jusok legyen valamit kivetni. Gróf Desseiejfy Aurél: Mint azon csekély Tagja ezen Nagyméltóságú fő rendi Táblának, ki ezen most kérdésben lévő módosítást indítványoztam, azt kívánom megjegyezni, hogy a’ KK. és RR. által javaslóit ’s — véleményem szerint — különben is czélszerü szerkezetet azért nem lehet el nem fogadni, mert az alkalmasint ugyanazon szavakkal van kifejezve, melylyeket mi magunk hoztunk javaslatba. — A’ mi a’ krassói érdemes Főispány észrevételét illeti: más sommáknak az országgyűlési költségekhez történni szokott kapcsoltatására nézve, egyetértőleg 0 Excellentiájával a’ Koronaőrrel, azt jegyzem meg, hogy ugyanezen indítványt én már akkor megtettem, mikor a’második, mostani indítványom elfogadtatott; dehogy ezt a’ Mélt. Fő-líendek helyben nem hagyták: erre tehát visszatérni többé nem lehet, — ’s mivel már felszólaltam, szabad legyen a’ második pontra is vélekedésemet kimondani. Ez röviden csak abban áll, hogy a’ KK. és RRnek okoskodását a‘ szóbeli per mellett különös erejűnek nem tartom; mert igaz ugyan, hogy a’ 200 forintot meg nem haladó kamatokra nézve a’ szóbeli pert elfogadták a’ Mélt. Fő-Rendek: de mivel országgyűlési költségek fejében gyakran 200 forintot meghaladó sommák is követeltetnek, világos, bogy az innen merített következtetés meg nem áll. Székesfejérvári megyés Püspök Báró Barkóczy László: Miezen törvényjavaslatnak első pontját illeti: a" krassói Főispány 0 Méltóságának aggodalma el lesz oszlatva a’ törvényjavaslat első szavai által: „ezen országgyűlési költségeknek személyenként való kivetése kulcsát és beszedése módját:>l — és igy más idegen költségeknek kivetése ide nem értethetik. — Nekem egészen más aggodalmam van, melly abban áll, mit ezen törvényjavaslatban olvasok, tudniillik: hogy az országgyűlési költségek a’ személyekre vettessenek ki. Ez ugyan magában szép in t/iesi, — szépek ezen törvénynek szavai: de csak egy példát mondok ennek igazságtalan alkalmaztatásáról; — magam tapasztaltam azt, hogy az ollyan capitalisták, kiknek 100,000 forog kezükben, csak annyit fizetnek, mint a’ legszegényebb ember, ki alig bir néhány garassal; igy ha a kulcs és a’ kivetés módja és alapja úgy határoztatott volna meg a’ KK. és RR. által, mint azt a’ Mélt. Fő-Rendek kívánták, akkor minden aggodalmam megszűnt volna; igy pedig, a3 mint ezen törvényjavaslat elünkbe terjesztetett, aggodalmam most is fenáll. Fö~Lovász/nester Gróf Batthyány Imre: Miután a’ KK. és RR. egy részben elfogadták ezen Tábla javaslatát, azt vélem, hogy ennek első részét, valamint a’ szóbeli perre nézve tett javaslatot is, el lehetne fogadni. Nádor O CS» Ilii*. Fciiscgct FTgy tartom, a’ Mélt. Fő-Rendek előbbeni izeneteit tekintve, a’ KK. és RRnek mostani javaslatát elfogadnunk lehet, fHelyes !J Azon szakaszra nézve, melly igy kezdődik: „A’ fizetni nem akarókract — Gróf De la Motte Károly: Az előbbeni §-ban megnyugszom: de itt van egy aggodalmam a felebbvitelre nézve. A' KK. és RR. a’ felebbvitelt csak birtokon kivül akarják megengedtetni; ha practice veszem a' dolgot, kérdem: milly nehéz egy Vármegyével bánni, és igy milly haszna lesz a’ felebbvitclnek? — Ha az egyik Vármegye igy, a másik úgy magyarázza a’ törvényt, és igy igazságtalanúl a’ terhet kiveti, ha mindjárt a’ felebbvitel birtokon kivül meg is engedtetik, de exequáltatván az illető fél, mit használ neki, ha pőre felebbvitel utján a’ királyi Curiára is megy ? — Ez ha mindjárt convincálja is a Vármegyét, azt mondván, hogy az illetőnek a’ reá aránytalanul kivetett summa visszafizettessék, kérdem: milly úton fog ez megtörténhetni? Én itt olly akadályokat ’s úgy szólván lehetetlenséget látok, miszerint én a’ felebbvitelt birtokon belől kívánom megengedtetni, annyival inkább, mert az egész nem egyéb, mint ajándék, mellyet a’ nemesség ád a’ cassa domesticának, — ez minden esetre megmarad a’ cassa domestica részére, ha mindjárt birtokon belől is engedtetik meg az appellata, miután az mindegy, akár mindjárt, akár néhány hónappal később fogja a’ cassa domestica megkapni ezen ajándékot; ha pedig birtokon kivül marad, akkor a’ károsodott félnek indemnisatióját eszközölhetőnek nem látom. Fö-Tárnokmesicr Báró Eötvös Ignácz: Ámbár nem tagadhatom, hogy lehetnek olly egyes esetek, mellyeket Gróf De la Motte Károly Ö Méltósága előhozott, ’s mellyek birtokon belől volnának felebbviendők: ez azonban többé tanácskozásaink tárgya nem lehet; mert az első alkalommal megegyeztünk az ellenkezőben: következéskép ezen észrevételt most itt már 129 * CXXXVH1. országos ülés. Aprilis 25-kén 1840.
