1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 94. ülés
•28 XCIV. országosülés. Februarius 26-kán 1840. vallásbel neveltetése hogy e'kívánat most vagy később teljesedni fog, de magok a’ Nagymélt. Fő-Rendek álmélkodnának, ’s minden catholinisok méltán megütközhetnének, ha én, ha Püspök társaim, állásunknál, hitbeli elveinknél fogva azokról, kiket eddig a’ törvény catholicusokká tett, önként lemondanánk, ’s egy olly kívánatban osztoznánk, melly a’vegyes házasságot minden catholicus characteréból kivetkezteti. — Ha e’kívánat valaha törvénnyé válik: az engedelmesség kötelességem lesz, de alkotásához nem járulhatok. A' vegye»hi- Gróf Desseicffy Aurél: Nem lehet öröm nélkül látui a’ Mélt. Fő-Rendeknek ezen közös czél elérésére irány“oS0lzott törekvéseit, mellyeknck legnagyobb tanúsága az, hogy azon egyetlen egy szónok, ki eddigelé e’ kérdés felett a’ gyermekok na(rytjszteletű Egyházi-Rend részéről megszólamlott, nem annyira a’ Rendek indítványa elfogadását ellenző, hanem csak ése. azt igyekezett megmutatni, hogy a’ catholicusok részéről nem igazságtalan kívánat, a’ törvény mostani rendelete mellett megmaradni. Én minden időben pártoltam a' kölcsönösségnek azon elvét, melly a’ KK. és RR. indítványának alapját teszi, ’s ama'fő erősséget, melly az 1796: 26 t. ez. állítólagi változhatatlanságából meríttetik, akadálynak sohasem tartottam. Hiszem és vallómén azt, hogy az Országnak alaptörvényeihez fontos okok nélkül nyúlni nem lehet; alaptörvénynek tartom az említett törvényezikkelyt, ’s mint illyent tisztelem, a békekötésekkel együtt, mellyckben alapszik; hiszem, hogy ezen frigyeknek is újított és országos erőt adott: de változhatatlannak minden egyes pontjaira nézve nem tarthatom. Ha egy részről szent kötelessége a’törvényhozónak, azon, a’ mi törvényesen fenáll, ok nélkül nem változtatni: úgy más részről nem kisebb bölcseség fekszik abban, olly változtatásoktól, mellyeket az idő és a' körülmények kívánnak, nem vonakodni. Ezen elvnek hódoltak őseink minden időben, és a’ hazai történetek tanúsítják, hogy az idő és körülmények kivánataihoz képest legsarkalatosabb törvényeink is változtattak. Elég legyen itt a' koronázási hitleveleket, az ellentállási jogot és az uralkodó Ház örökösödési rendszerét megemlíteni. A’ hitlevelekre nézve az tétetett a’ minap itt ellenvetésül, hogy az innen húzott erősség csak úgy állana, ha a’ hitlevelén ugyanazon Király változtathatna, ki azt adta. De épen ezen különbség, Mélt. Fő-Rendek! mutatja azt, hogy a’ mint a’ hitlevél változhatósága nem csak egyes Királyra, hanem a’ királyi Házra értetik, épen úgy az 1790: 26 törv. czikkre nézve a’ törvényhozásnak, akár úgy mint egymással egyezkedő cathol. és protestáns feleket tekintsük azt, akár mint törvéuyhozóilag működő Királyt és Nemzetet, változtatási joga sértetlenül és mindenkor fenmarad. A' mi itt továbbá mondatott, hogy t. i. változtak igenis az alaptörvények, de soha sem úgy, hogy az alkotmány is velők együtt nem változott volna: arra azt bátorkodom felelni, hogy épen ez mutatja az érdeklett, és a’mostkérdésben lévő változtatás közötti nagy különbséget; mert ugyan kimondhatja, hogy ez a’lépés változtatást teend az alkotmányon? ’s hogy az más valami, mint bővebb kifejlése azon elvnek, mellynek csiráját már az 1790: 26 magában tartja. Miután én tehát e’ törvényt változhatatlannak nem tartom, előttem csak az a’ kérdés: hogy czélirányos, méltányos és politicailag szükséges e az, mi itt tőlünk kívántatik? — E’tekintetre máskép mint igennel felelni nem tudok. Mikora’ reversalisoknak jövőre megszüntetése által a’ törvényben álló ,.possinl(( szót erejéből kivettük, nem tettünké a’törvényen hasonlókép lényeges változást? ’s uj eszméről van e itt a’ szó, mikor már 1790ben, ezelőtt 50 esztendővel, az országos Küldöttség a’ vegyes házasságokból születendő gyermekekre nézve a’kölcsönösség elveit hozta javaslatba ? — Felhozatott itt a’ minap az indifíerentismus még más tekintetben is, mint mellyet Báró Eötvös József előttem már felvilágosított; az mondatott t. i , hogy ezen mostani indifferentismusra szükségkép egy vallásos reactio fog következni, ’s hogy ez szükségkép kárhoztatni, rosszaim fogja mind azt, mi amannak sugalásai után történt. Osztozom én is e’ reménységnek egyik részében, hiszem a’ vallásos reactio szükségét ’s valószínűségét: de az a’vallásosság, melly ebből sziiletendik, véleményem szerint a’jelen idő szelidebh eszméinek fényözönében fog úszni, mélyebb lesz, de kevesbbé szűkkeblű, mint azelőtt, s csak kölcsönös szeretetet és igazságot liuzand maga után. A’ javaslóit rendszabást egy lényeges és fontos változtatásnak tartom, de egyszersmind egy méltányos, politicailag szükséges előlépésnek az igazság ösvényén , melly bennünket protestáns atyánkfiaira nézve az egyoldalúság szűk mezejéről a’ kölcsönösség és természetes méltányosság széles térére viszen által. így látván a’ dolgot, a’javaslatot egész szívből lélekből pártolom. Zágrábi megyés Püspök lluulik György: A’ KK. és RR. előadásuk támogatására két elvet említenek: a’ kölcsönösség, és a házi csend ’s nyugalom fentartását. — Mi a‘ kölcsönösség elvét illeti, már a’ múltkor, midőn ezen tárgy szőnyegen vala, kijelentém, hogy az én fogalmam szerint nem abban látom helyeztetve a’ különböző vallások közötti kölcsönösséget, szabadságot és egyenlőséget , hogy valamennyien ugyanazon szabályok alá szoríttassanak, hanem inkább abban, hogy a törvények bármelly résznek vallásos nézeteibe ne ütközzenek, hogy mindenkinek szabad legyen a’ polgári törvények megtartása mellett saját vallásának elveit és rendeletéit követhetni: hogy a’ catholicusnak szabad legyen vallasa és anyaszentegyháza elvei szerint élni, hasonlókép a’ protestánsnak és görögnek vallása elvei szerint. A’ Kk-nakés RR-nek azonban az egyenlőség és kölcsönösség ezen neme nem látszatik tetszeni, ők egészen más kölcsönösséget és egyenlőséget látszanak kívánni; t. i. hogy nem tekintve a’ vallásnak különböző elveit, mindnyájan ugyanazon törvény és szabály alá rendeltessenek. A’ kölcsönösség és egyenlőség ezen neme törvényeink előtt egészen ismeret*en> alkotmányunk és törvényhozásunknak catholicus typusa van, mert a’ catholica anyaszentegyház kebelében születtek, ugyanazon anyaszentegyház kebelében nevekedtek 800 évekig alkotmányunk s törvényhozásunkkal, a" szent koronának eredete, apostoli Országnak nevezete, a’ Praelntusoknak Rende, melly abban olly díszes helyet foglal, és sok egyéb czimek által a’ catholicum principium annyira van összeszőve, hogy attól el nem szakasztathatik, hacsak eddigi egész alkotmányunk fel nem forgattatik, ’s helyébe a’mostanival egészen különböző fel nem állíttatik. Az egyenlőség és kölcsönösség elve azon értelemben, mellyben azt a’ KK. és RR. veszik, legalább az én legbelsőbb meggyőződésem szerint indifferentismusra, vallástalanságra és ezekkel járni szokott rosszakra vezet. Maga Anglia, ámbár ministelei egyik lighiresbike azt nyilatkoztaié, hogy’ a' hatalom és műveltség tetőpontját elérte, mégis ezen elvet hevenni nem mereszti, hanem erősen ragaszkodik protestáns elvéhez, a’nemzeti anyaszentegyház jogát fentartja’s védi nem csak azoknak szavazataival, kik szorosan conservativek, de azokéval is, kik a’ reformatio elvét követik, kik jelenleg is a kormányon ülnek. Ha Anglia nem meri ezen lépést tenni okosan, annál kevesbbé tehetjük mi, kik még régibb alkotmánnyal bírunk, kik részét tesszük azon Monarchiának, mellyben ezen egyenlóségi elv befogadva nincsen, kik -em a műveltségnek, sem a hatalomnak tetőpontját még el nem értük. De fő tekintet itt előttem az, miszerint hogyha törvénybe iklattatnék az, mit a KK. és RR. e’ pontra nézve előterjesztenek, első példáját adná Magyarország olly törvénynek, melly a catholica hit elveivel igenlegcs és nyilványos ellenkezésben volna. Törvényhozásunk mindeddig, a‘ mint az egy apostoli Ország törvényhozásához illik, szorgalmatoson ügyelt arra, hogy a’polgári törvény által semmi ollyas ne rendeltessék, a mi a’ catholica hitnek elemeivel, és az anyaszentegyház tanításaival összeütközik; már pedig ez \alójában ollvan volna. ha rendeltetnék, hogy a’vegyes házasságokból, ’s igy catholica anyától születendő
