1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 94. ülés
27 XCIV. országos ülés. Februarius 26-kán 1840. gyermekek vallásbeli neveltetése Báró Eötvös József: Mind azon jogok és kötelességek közölt, mellyeket a’ törvényhozás magas czéljánakA-vegye.hielérésére gyakorol, véleményem szerint nincs egy, mellynek teljesítése áldóbb s mellynek elmulasztása a’ Nemzetre ““tfe^* nézve károsabb lehetne, mint azon jog, és kötelesség, melly a’ törvényhozásnak a’nevelés elrendezése iránt adatott. eiU ete"du Ez teszi a’ jelen pontnak egész fontosságát, ’s épen csak az iránt kívánok szólani, a’ mennyiben ezen pont a’ nép nevelését illeti, ’s ezért az egész törvényhozásnak legnagyobb érdekében fekszik. A’kérdés tehát csak az, valljon azon nevelési rendszer, melly eddig a’ vegyes házasságoknak egy nagy részében létezett, t. i. az, hogy a’ gyermekek különböző vallásokban neveltettek, kívánatosé? megférhető e egy jó neveléssel, vagy nem? ’s valljon azon mód. melylyet a’ T. KK. és RR. jelen üzenetükben ajánlanak, megférhet e inkább egy jó és czélszerűbb neveléssel, mintáz döbbeni? Ezen kérdés megfelelésére nézve nem lehetek kétségben. A’ XVIII. században volt egy nagy Író, ki a’gyermekek nevelése iránt azt javaslá, hogy a’ gyermekek 18 éves korokig semmi vallásban ne neveltessenek. Ezen nézet — meggyőződésem szerint — hibás, de tán még védhető. De olly Író, ki azt állította volna, hogy a’ gyermekek jó nevelésére az volna szükséges, hogy a’ gyermekek két vallásban neveltessenek, sem a’ XVIIF. században nem volt. sem hihetökép nem lesz a’ jelen században is. A’ kérdés tehát az: valljon a’ gyermekek különböző vallásban való neveltetése áltál nem eszközöltethetik e épen az, hogy a’ gyermekek két vallásban neveltetnek? Azt hiszem, hogy igen. — Mondhatjuk talán, hogy a vallásos neveltetés az illy esetekben egészen különválasztatik, hogy a’ catholicus gyermek catholicus módon fog oktattatni vallásában, a reformált gyermek reformált módon, ’s ez ex fictione juris szép és helyes, — de azt hiszem, hogy nem lehetséges. Ha itt tudományokról volna a’szó, akkora’ nevelést egymástól elkülönözni általában lehet. Ha az atya egyik gyermekét inathematicusnak nevelné, a’ másikat törvénytudónak, akkor az egyik a’ számait tanulhatja, a’ másik a’ törvényt, 's e’ két tudomány a’ legkisebb éiintkezésbe sem jön soha, és soha viszálkodásra alkalmat nem szolgáltathat. Ez így megállhat, de miután a’ vallásos nevelés fő alapja a’családi életben fekszik, kérdem a’Mélt. Fő-Rendeket: ki fog jót állani arról, hogy ha egy házban a’gyermekek különböző vallásban neveltetnek, ha felteszem is, hogy a’ nevelők kímélettel lesznek, ’s nem fogják akarni, hogy a’gyermekek két vallásban neveltessenek, mégis nem fognak e néha a’ gyermekek magok ártatlan beszédek által is egymás között kételkedést gerjeszteni azon vallás iránt, mellyben egyik, vagy másik neveltetik? — Megvallom, én ezen nevelési módot veszedelmesnek tartom. De azt mondhatná itt valaki talán, hogy ezen ok többet mulat, mint mutatnia kellene, hogy ezen ok egyáltalában ollyan, melly nem csak a’ gyermekek különböző vallásbeli neveltetése iránt hozathatik fel, hanem hozathatik általában a’vegyes házasságok ellen is. — 'S én megvallom, hogy a’ vegyes házasságokat minden veszély nélkülieknek a’ gyermekek vallásosságára nézve nem tartom. De kérdem: e’ veszélyben nem fekszik e mintegy nyilványos felszólítása a’ törvényhozónak az iránt, hogy e’ veszélyeket, a’ mennyire lehet, elhárítsa és megkisebbítse, ’s kérdem: ha valljon azon provisio, mellyet a’ T. KK. és RR. ajánlanak, nem az e, melly által azon veszély leginkább elhárít— tathatik ? mert, Mélt. Fő-Rendek! igaz ugyan, hogy ezen provisio által a" vallásbeli egyesség meg nem szereztetik a’ családokban5 de azon egy személy, ki a’ családokban más vallást követ, anya, ’s valljon nem lehetünk e biztosak, hogy ez gyermekeinek vallásosságukat, hitöket rontani nem fogja akarni? A’ gyermekeknek magok közötti beszélgetésökért, a nevelőkért, catechetákért jót nem állhatunk, de nem reménylhetjük e, hogy egy anya vallásos proselytismusért gyermekeinek boldogságát, nyugalmát el nem fogja rontani? — Az anyára gyermekeinek boldogságát bátran reá bizhatja a’ törvényhozás. — En tehát ezen elvtől vezéreltetve, egészen a’ KK. és RR. üzenetét pártolom, és meg vagyok győződve arról, hogy talán e’ Táblának többsége, mihelyt átlátja azt, hogy nézeteim helyesek, pártolni fogja ugyanazt; mert e’ Tábla és általában a’ törvényhozás nem pártolhat semmit, mi a’ vallásos indifferentismust eszközölhetné. A’ jelen vallásos tanácskozásoknak egy más alkalmával, egy érdemes ‘s általam igen tisztelt Tagja ezen Táblának, midőn korunk vallástalanságáról szólt, azt nyilatkoztatta ki, hogy e’ vallástalanságot veszedelmesnek nem tartja, ’s attól nem irtózik. En nem oszthatom véleményét, ’s épen mert ugyanazon Mélt. Taggal maga a’ dolog érdeme iránt kezet fogtam, merta’ vallásos tárgyakban vele szoktam szavazni, —jogomnak és kötelességemnek tartom, nyilván kimondani azt, hogy én soha semmit az indifferentismus elvéből pártolni, vagy elfogadni nem fogok. — Bizonyos, hogy azon kor, mellyben élünk, nagyokat tett, és sokban felülmúlta eldödeink reményeit is; de mind az, mié’ korban nagy, mi a’ jelenben boldogító, ’s a’ jövőben csodáitatni fog, nem az indifferentismus következése. Ha korunkban a' catholicusok Klaudiában emancipáitattak, ha a’ szabadságért milliók véreztek, ha az angol gyarmatokban a’ rabszolgák lánczai levétettek: ez nem az indifferentismus következése vala; hanem dicső következése azon hitnek, azon vallásnak, melly az emberszeretetet tűzte ki haladásunk alapjául. Ha az, mit mi most a’ vallás szabadsága mellett teszünk, egykor áldatni fog: azt az emberi szeretet, a’ keresztényi egyesség tévé, az indifferentisinusnak nincs része tetteinkben. Csanádi megyés Püspök Lonovics József: Az egész vallásbeli tárgyban kétségkívül ezen pont az, melly protestáns atyánkfiainak leginkább szivükön fekszik; sérelmesnek látják t. i. azon különbséget, mellyet a’ vegyes házasságbeli gyermekek nevelése iránt a’ törvény a’ catholicus és evangelicus atyák között felállított. Már máskor bátorkodtam azt említeni, hogy a’ vallás szabad gyakorlatára nézve Hazánkban a’ catholicusok ’s evangelicusok közt legkisebb különbség nélkül tökéletes egyenlőség van; mivel azonban a’ vegyes házasságokban a’ két vallás princípiumai nem csak érintésbe, hanem összeütközésbe jönnek a’ születendő gyermekek vallására nézve, egyik vagy másik félnek e’ tekintetben szükségképen engedni kell, akár aztán a’ szabad alku, akár a’ törvény szabályozza a’ gyermekek vallását. Mivel pedig tekintvén a’ két religio systemáját, a’ protestáns e’ részben természetesen inkább engedhet, mint a’ catholicus, innen van, hogy a’ kir. resolutiók is, mellyek előbb a’ vegyes házasságokat tiltották, később azokat reversalis mellett megengedték. — Végre pedig II. Leopold a' 26ik t. ez. szerkezetét úgy intézte, hogy ha az apa catholicus, minden gyermekek azok legyenek, ha pedig evangelicus, a’ leányok ugyan minden esetre catholicák legyenek, de egyszersmind ó magát férfimagzatinak catholica nevelésére is kötelezhesse. Ezt protestáns hazánkfiai egyházok hátratételének s lenézésének tekintik, holott az tulajdonképen nem kedvezés, hanem a’ törvényhozó Fejedelemnek oda ezélzott gondoskodása, hogy ez által a’ catholica egyház elveit megmentse, ’s megmentvén, a’ vegyes házasságok legfőbb akadályát is elhárítsa. Nem is lehet kételkedői, hogy felállíttatván e’ részben a’ reciprocitás, a vegyes házasságok mindinkább kevesedni fognak, ’sminél buzgóbb lesz valamelly catholica személy, annál inkább fog az illy házasságtól idegenkedni. Azon ok, nehogy a’ különböző vallás a’ testvérek között súrlódásra nyújtson alkalmat, a T. KK. és RR. előtt sem fog sokat nyomni, miután magok javalják, hogy a' házasság által törvényesülendő gyermekek ha már a 7-ik esztendőt meghaladták, azontúl is elébbeni vallásukat kövessék. — Egyébiránt e pontra nézve hosszas nem leszek, ’s csak azt mondom, hogy én valamint a’ protestánsoknak a' törvényeken , békekötéseken , kir. hitleveleken alapult jogait sértetleneknek tartom . úgy az e‘ pont alatti kivánatot azokkal lényeges összeköttetésben lenni nem vélem, 's noha alig lehet kételkedni, 7*
