1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 93. ülés
lásbeli követelések tökéletesen megszüntessenek: — továbbá, hogy azoknak, kik a’ revcrsalisoknak erejénél fo»va neveltettek a’ cath. vallásban, ha idővel meggyőződésük változván, az evang. vallásra általmenni kívánnának, a °kiadott reversalisok akadályul ne szolgáljanak. — Vannak, kik azt állítják, hogy a' reversalisok szabad akarattal kötött szerződések; de akkor ezen szabad akarattal fel is bonthatók, mi mindazáltal meg nem engedtetik. Midőn ketten szerződést akarnak kötni, akkor egy harmadik be nem avathatja magát; a‘ reversalisokra nézve pedig az ellenkező történt minthogy ezek mindig egy harmadik beavatkozása által eszközöltettek, ki eltörlésüket is leginkább gátolja.__Általában a’ revcrsalisoknak múltra nézve eltörlésük által azon szomorúé esetek elmellóztctnek, mellyek által Üdvezitőnk szelíd tanítási ellenére az emberiség legszentebb jogai sarkaikban megrendíttetnek. — Ezeknél fogva a’ reversalisoknak múltra nézve eltörlését, de t. i. csak a" KK. és RR. üzenete értelmében, pártolom; ha pedig ettől elültetném, a’ Nagy mélt. Koronaőr indítványához járulok. Gróf Páilffy József: Midőn ezen vallásbeli tárgy először vétetett tanácskozás alá, szerencsém nem lévén ezen gyülekezet tanácskozásában jelen lenni, kénytelen vagyok, előbb mintsem ezen előttünk lévő pontra nézve vélekedésemet kimondom, az egész tárgy iránt általányos észrevételeimet, mennyire lehet, röviden előadni. — Hazánkban a’ vallás ’s lélekismérctnek szabadságát hajdan kivívta a’ harcz, a" fegyver, ennek következtében alkottatott az IGOSiki törvény, ’s 1647ben köttetett a’ bécsi és linczi béke, mikkel protestáns atyánkfiái vallásbeli szabadsága biztosíttatott; de ezen kötéseknek feltételei időnek lefolytéval feledékenységbe jővén, ismét uj panaszokra és vallásbeli viszálkodásokra alkalom nynjtaték, mig végre ezeknek az 1791 : 26. törv. czikkely véget vetett. Ezen törvény ha mindjárt nem egészen, mégis nagy részben a’ Nemzet kívánságait megnyugtatta, de a’ Kormány ezen törvényt önkényesen magyarázó, mi által nem csak ezt, hanem ugyanezen • évnek 12ik törv. czikkelyét is megsértette, igy tehát nem egyes felekezetnek panaszairól, hanem a’ Nemzetnek megsértett igazairól van a’ szó, mert sértve van a’ törvény és a" szabadság, a’ törvény pedig és a’ szabadság a’ Nemzetnek köztulajdona, ’s igy én a’ Nemzet szent ügyének veszedelinesb ellenséget nem ismerek, mint azt , ki a’ vallásos felekezeteknek szabadságát kívánja elnyomni. — A' múlt ülés alkalmával szerencsém vala előadni, hogy az egyetértés és egyesség a’ polgári szabadságnak és polgári boldogságnak legbiztosabb ótalma, hogy pedig ehhez a' vallásnak egysége nem szükséges, Amerikának példája bizonyítja, ellenben szükséges az, hogy a’ törvény és közállomány a lelkiösméret és vallás szabadsága felett zsarnoki hatalommal uralkodni ne akarjon, mert máskép el nem érhetjük azon egyetértést, melly a‘ polgári szabadságnak és boldogságnak elérésére elkcriilhctlen szükséges; annálfogva részemről a’törvényhozásnak legszentebb kötelességei közé számítom, mind azokat elbántam, mik ezen szabadságot gátolják, akár a’ törvény rendeléséből, vagy annak megszegéséből származnak. De, hála Istennek! megszűntek hazánkban ezen vallásbeli viszálkodások, és boldogabb napokra várhat ez ügy; mert ugyanazok, kika’ múlt országgyűlésen ez ügynek 0 Felsége elébe leendő terjesztését gátolták, most embertársainkon ejtett igazságtalanságukat már némileg megismerték; ’s igy, Mélt. hő-Rendek! nem marad más hátra, mintsem hogy ezen a’ múlt századból reánk ruházott obseurantismus maradványát töröljük el, ’s adjuk meg ez által azon egyenlőséget, mellyet nem csak természeti és polgári jog, hanem a’ józan ész is parancsol. — Ezeket elórebocsátván, átmegyek az egyes panaszokra. Mi a’ reversalisokat illeti: ezek jövendőre nézve már eltöröltetvén, csupán a’ múltra való eltörlésökre nézve fogom észrevételeimet előadni. — Hogy ezen reversalisok a’ bécsi és linczi békekötések ellen hozattak be, azt a' KK. és RR. múlt üzenetükben megmutatták, miszerint a’ reversalisok az 1791 : 26. t. ez. értelmével ellenkezésben vannak, melly törvény világosan rendelkezvén arról, milly vallásban neveltessenek a’ vegyes házasságokból születendő gyermekek, e’részben minden önkényes rendelkezés kizáratik. Én a’ reversalisokat kötéseknek tekintem: szükséges tehát, hogy azok mind azon megkivántatóságokkal felruházva legyenek, mellyek a’többi kötésekre nézve megkívántainak, miilyen például a’ kötést tevő feleknek tökéletes szabad akarata; mikép létezett és létezhetett szabad akarat a’ reversalisok kiadásában, azt a' tapasztalás bizonyította, azt bővebben fejtegetni nem szükséges; tudják ugyanis a' Mélt. Fő-Rendek, hogy a’ protestáns félnek szabad akarata nem létezett azért is, mivel ő a’ törvény által neki tulajdonított szabadságról lemondani köteles volt: a’ pápista félnek nem , mivel e' tekintetben a’ papság által kényszerítve vala az által, hogy a papság a’ törvény által neki tulajdonított kötelességet teljesíteni nem akarta azon kivétel mellett, hogy meggyőződésével és a’ vallásos dogmákkal nem egyez, vegyes házasságokat reversalisok nélkül kötni, holott l/90tól fogva csak az újabb időkben kezdett meggyőződésűkkel ellenkezésben lenni. Azt tartom, kötésnek tárgyává tenni lélekkel biró lényt nem lehet, kötésnek tárgya csak oily dolog lehet, melly hasznot hajt. — Mind ezeknél fogva a’reversalisokat a' múltra nézve eltöröltetni kívánom, melly kívánságom ha többséget nem nyerend, akkor a’ Koronaőr Teleki József Grófnak indítványát pártolom. Gróf Páilffxj Ferdinand: Az utóbbi országgyűlés alatt a’ vallás tárgya minden megegyezés nélkül a’ két Tábla között hosszasan vitattatott, másfelől a’ mostani országgyűlésen a’ Mélt. Fő-Rendek által a KK. és RR. üzenetében foglalt evangelicusok méltó kivánatainak nagy részben megfeleltetett. Nem gondolván Hazánk érdekében lenni, hogy ezen tárgy njabban vitatkozás alá vétessék, ’s ezáltal netalán hevesebb kikeléseknek tágas mező nyittassák, melly a kölcsönös egyetértést ’s egyesülést csak nehezítené, annálfogva a’ KK. és RR. hathatósan megkeresendok volnának, hogy a Fő-Rendek által e’ részben már tett engedményekkel megelégedvén, minden további vitatástól állanának el; meg lévén győződve, hogy ü Felsége valamint mindig, úgy most is milsem fog elmulasztani, protestáns atvánkfiai boldogságát fenálló törvényeink értelmében elősegéleni. Székes-fehércári mejyés Püspök Báró Barkóczy László: Nem akarják a T. KK. és RR. a reversalisokat múltra nézve törvényes erővel felruházni, mivel már jövendőre országosan erönélkülieknek azok kijelentettek; látszatnak mind a’ mellett a’ Nagymélt. Fő-Rendek nézeteihez a' múltra nézve is annyiban közelíteni, hogy a' foganatosított házassági vallálos kötéseket nyilván meg nem semmisítik ugyan, de azokra tekintve, kik velük élni nem kívánnának, kijclentetni óhajtják, hogy nekiek az eddig kiadott reversalisaik szándékjok elleni akadályul ne szolgálhassanak, melly közelítést én csak árnyéklagi közelítésnek tekintek. — Bölcsesége a Nagymélt. Fő-Rendeknek kimondó már sok ízben azon alapos okokat,'miért jelen — eddig olly sokszor ismételt nézetéhez a T. KK. és Rllnek nem járulhat; ezek kiforgatva nincsenek; — nem segíti pedig a’ T. KK. és RR. czélját az evang. Consistoriumoknak állítólag az 1790: 12 czik. sérelmével több felsőbb rendeletek elleni — mellyek a’ reversalisok tárgyában kiadattak — felszólalásuk; mert a törvény által soha nem tiltott, szakadatlan gyakorlat által erősített, a’catholica hitnek elvein alapult factumok ellen minden felszólalás csak erónélküli lehet. A’ KK. és RR. más üzeneteiben több helyen olvastam, de itt is hallóm, hog> n' r. catholicus Clerus soha el nem érheti azt, hogy törvénybe iktatott contradictiója valaha életre hozassák; én pedig azt nyihányítoin, hogv mindaddig, miglen az napfényre nem derittetnék: hol, mikor adatott az 1790: 12 töivénjbeu 1* XCIII. országos ülés. Februarius 25-kén 1840. j
