1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]

1840 / 111. ülés

188

CXI. országos ülés. Martins 18-kán 1840.

Ixenet a’

rög nem egyesültek álla pofjáról.

gö- lyet a‘Koronaőr ŐExcellentiája előhozott, miután t. i. tudományomra esett, hogy a' görögném egyesült helységekben nem a’ “ helység pénztárából építtettek a’ templomok, hanem az Ekkle'zsiáknak költségén. - Csak egy par szóval kívánok meg felelni To. romái Megye Főispánya Ö Méltóságának, miszerint azt méltóztatott előhozni, hogy miután a görög nem egyesültek részéről nincsen panasz, ezen tárgyat el lehetne mellőzni. Azt tartom, miután a KK. es RR. Táblájánál két Megye ezen indítványt tette, ‘s azt a' KK. és RR. elfogadván , velünk közlötték, elégséges okot latok arra, hogy ezen panaszok orvosoltassanak. Mi végre azt illeti, hogy Ó Excellentiája a’ karloviczi Érsek egy országos \ alasztmányra kivánta volna ezen tárgy elintézését bizni: meglehet, hogy nem értettem jól Ő Excellentiajat , de úgy emlekezem, hogy eddig országos Választmányról még

szó sem

volt.

Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignác*: Ki lévén már ezen tárgy mentve, röviden fogom vélekedésemet az itt szőnyegen lévő 3 pontokra nyilványítani. Az első illeti a T. KK. és RR. azon kívánságát, hogy mind azon törvények, mellyeken Magyarországban és hozzá csatolt Részekben lakó egyéb keresztény vallásbeli felekezetek vallásos szabadsága alapul, világosan a’ g. n. e. polgárokra is kiterjesztessenek. Azok közé tartozom, kik a viszonosságnak igen igazságos elvét a’ vallásbeli dolgokban csak a' minden vallásnak szabadon gyakorolhatására, és ha külön valláson lévő Egyházaknak polgárai egymással valami érintésbejönnek, — azoknak hasonló törvény-előtti tekintetökre szorítják. Ámbár a’ KK. és RR. e' pontbani czéljokat magam is tökéletesen pártolom, mégis az itt kérdésbe vett törvényeknek illy általános és minden rendeletekre alkalmaztatandó kiterjesztésüket a" n. e. g. valláson lévő hontársainkra nézve tanácsolni nem bátorkodom, eleve mindjárt megjegyezvén, hogy ha az 1790-iki 27-ik törvényen túl, még e’ részben valami bővebb törvényes biztosítás szükséges lehetne — mit én nem gyanítok — (mert mi egyszer törvény által tökéletesen biztosítva volt, az újabb törvény hozatala vagy más törvényre való hivatkozás nélkül, mig ezen törvény fenáll, kétségkívül biztosítva van) én ez iránt teendő újabb törvényes intézkedésekben is, minden szükségesnek bizonyított egyes esetekben ezután is örömöst megegyezek, most azonban illyen szükséget a’ vallás gyakorlatának tekintetében ugyan épen nem csak azon viszonyokra való nézve, mellyekben a.' g. n. e. honfiaink más valláson lévőkkel jöhetnek érintésbe, gyaníthatom, ezen pontra való nézve szükségesnek vélem, hogy a’ezélzott kiterjesztés csakugyan megtörténjék, mivel aziránt a' felhozott 27-ik t. cz.-ben világos ellátás és intézkedés még nem foglaltatik; illy esetek pedig, valamint azt az evangelicus és nem egyesült görög vallásuak közti vegyes házasságok iránt következő tanácskozásaink mutatják, néha meg is fordulnak, általános kiterjesztését minden az evangelicusokra nézve hozott törvényeknek,‘s jelesen az 1791-iki 26-ik czikknek a’g. n. e. hiten lévő honosainkra is azonban tanácsolni nem tudnám, mert azokban olly tárgyak is foglaltatnak, mely. lyeknek a' n. e. görögökre kiterjesztése egy részt ugyanezen hitvallást követők érdekében nem fekszik , más részt pedig azoknak mostani vallásos állásukat a’ czelzott kedvezés helyett keskenyebb korlátok közé szoríthatná, mind ezekre nézve ők most a’ Declaratoriumra alapult 27-ik törvény által biztosítva vannak, hol példa gyanánt csak a' catholicus hiten lévők ünnepnapjait említem, mellyeknek külső megtartására a'26-ik t. ez. az evangelicusokat nagyobb mértékben kötelezi, mint az a’most csupán 4 ünnepet tartani köteles g. n. e. vallásbeliek iránt törvényesen divatozik. Nem akarok itt még bővebben terjeszkedni, de habár határtalan bizodalmám van is a’ g. n. e. polgárok hűségük ’s hazafiul erényeik iránt, mégis olly törvényt alkotni nem akarnék, melly szerint azok hitbeli képezésöket ’s tudományukat ezután nem csak Magyarországban, de más valami közel lévő birodalomban is meríthessék. Ezen tekintetben tehát, bár én azt, mit egyes Megyék akár sérelem akár kívánat gyanánt az országgyűlés elébe hoznak, mindenkor országos tárgyaltatás alá tartozónak ismerem, — itt, hol olly tárgy fordul elő, melly iránt Hazánknak egy másfél milliomot tevő néposztálya bizonyos szerződéssel bir (mivel én a’ Declaratoriumot ’s abból keletkezett rendeleteket másnak, mint biztosító szerződésnek nem tekinthetem) annak, kellő kihallgatása nélkül a’ kérdéses törvénynek kiterjesztése iránt illy korlátlan általánosságban rendelkezni nem akarnék, s csak a’ T. KK. és RR. e’ pontbani javaslatához azon óvás mellett járulhatok, hogy most a’ kérdéses törvénynek kiterjesztése csupán azon tárgyakra szoríttassék, mellyek a’ vallásnak szabad gyakorlatát, vagy pedig a’ vegyes házasságokat s az azokból született gyermekeknek vallásbeli nevelését illetik.— A’ csábításokra való nézve a’ T. KK. és RR. kivánatában azon hozzáadással megegyezek, mellyet a’ csanádi erény - ’s érdemteljes Püspök ur O Mélt. javaslóit, hogy t. i. azon esetek is tiltassanak el törvény által, ’s illettessenek törvényes fenyítékkel, melylyekben a’ már egyszer rendesen a’ catholica hitre tért g. n. e. hontársaink hasonló alacsony eszközök által visszacsábíttatni akarnának, közbevetőleg még azt is megemlítem , hogy a’ g. n. e. valláson lévő hontársaink csak azt a’ biztosítást fogják ezen új törvény által megnyerni, mellyet ők az 1790: 27 törvénynek 0 Felsége által szigorúan szorgalmaztatott megtartásából különben is reménylhettek, mivel az, mit a’mostani törvényjavaslat tilt a’csábításra nézve, eddig is tiltva volt, sőt 0 Felségének atyáskodásaitt a’ g. n. egyesültekre nézve még messzebb ment, mint más vallásuakra nézve, mert midőn a catholica hitre való áttérés minden más esetben Magyarországban Sz. István idejétől fogva nem csak szabad, hanem kivánatos dolognak tartatott, sollyanvolt, mellyet törvényeink rendelete és szelleme mindenkor ’s mindenki ek feltételek nélkül megengedett, csak a’ g. n. egyesült valláson lévő polgárok voltak azok, kik a’ világi hatalomnak befolyása, különös óvások ‘s ünnepélyes intézkedések, Küldöttségek ‘s más illyen biztosítások nélkül, catholicusokká nem válhattak. Ennél messzebb a’ törvényhozás se mehet. És igy ha történt valami, mi ezen kívánatra alkalmat adott, az visszaélés volt, ’s hogyha az bebizonyíttatott volna kellőkép, az illető csábítók megbüntetése iránt kezeskedett addig is O Felségének mindenben mutatkozó igazságszeretete, én legalább hivatalosan is bizonyíthatom, hogy valahányszor illy panaszok tétettek, mindannyiszor Ő Felsége és a’ Dicasteriumok nem késtek azok iránt szigorú vizsgálatokat rendelni, de még eddig tudtomra mindenkor alaptalanoknak mutatkoztak, és a’ panaszlott csábítást bebizonyítani nem lehetett. Mindazonaltal, mivel azt, mit Urunk úgyis teendő lett volna, törvény által biztosítani nem csak lehető, hanem sok esetben alkotmányos nemzetnél czélirányos is, — ezen törvényes intézkedésben én egészen megnyugszom. — Mi a 3-ik kérdést illeti, t.i. a templomokat: megelőzte a’ nyitrai Püspök ur 0 Mélt. azt, mit mondani kívántam, hogy t. i. azon elv általában véve — mennyiben annak igazsága jöhet kérdésbe — már a’ múlt országgyűlésen mindenkép tárgyaltatva volt, és a’ Mélt. Fő-RR. által is elismertetett, de arra ü Felsége még bővebben nyilatkozni nem méltóztatott. Az nekem itt mindegy, akár csupán csak 0 Felsége kérettessék meg, hogy e’ tárgyban méltóztassék bővebb rendeleteket kiadni, akár pedig hogy mi kívánságunkat törvényjavaslatba foglalva, Ö Felségének kegyelmes megerősítés végett ez úttal is határozottan terjesszük fel.

Gróf Batthyány Lajos: Megvallom, hogy részemről minden a" csábitást gátló törvényes rendszereknek ellensege vagyok, mennyire azon úgynevezett csábítások a moralis eszközöknek körén túl nem lépnek; mert meggyőződésem szerint felebarátinknak nézetünkhez képest eszközlendő jobbra való áttérése előmozdítását legfeljebb emberi kötelességünknek tartom, s e‘ tekintetből tökéletesen kezet fogok a' zágrábi megyés Püspök úr ő Excellentiájával; 's igy csak azon esetre pártolnám az ó hitüek sérelmét, ha Hazánkban is ő reájok nézve olly gyalázatos eszközökhez nyulatott volna, — minek egy szomszéd Országban épen ezen hitnek fő kormányózója az egyesült hitüekre nézve példáját adta, midőn pedig még most sem teszem fel a mi Kormányunkról, hogy ő ámbár talán ezen esetben józan politicájának kivitelére már tökéletesen muszka lelkiesméretességgel menne elő. En a’ T. KK. és RR. izenetét nem pártolom.