1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 111. ülés
185 CXl. országos ülés. Martius IS—kán 1840. előadását. IVli a 3ik részt illeti, t. i. a templomokat, megvallom, hogy én az eddig előadottakban meg nem nyughatom, *,'c,le, * 6° és a 1. KK. és RR-kel tökéletesen egy értelemben vagyok. 1 örténhetett és történt is, azt tagadni nem lehet, hogy a’ »öltek áiu Reformatio alkalmával a’ protestánsok is foglaltak el templomokat, mellyek catholicusokéi voltak azelőtt, és hogyro‘j4r41, protestánsok templomait a* catholicusok, erősebbek lévén, magoknak tulajdoníták, de ez azon revolutionalis időben történt, mikor a’ köz bátorság nem volt annyira megállapítva, mint most; de hogy most, midőn valamelly háborgatás vagy zendülés nincsen, hogy akkor egyik vallástól a’ templom elvétessék, ’s másiknak átadnttassék, azt helyesnek és igazságosnak nem tartom, — de különben is ezen templomokat nem tekintem úgy, mint azoknak tulajdonát, kik azon helységben laknak, vagy kiknek elei némileg concurráltak azoknak építéséhez, mert tudjuk, hogy a’ protestánsoknál és görögöknél az egész Ekklézsia szokta az illy templomokat építeni, t. i. nem csak a’ helybeliek, hanem kéregetés által az egész Magyarországon lévő Ekklézsiák szoktak költséggel, valamint a’szomszédok munkával járulni, de ha magok a' helybeliek is építették a’ templomokat, azokat nem azért építették, hogy más vallásunk legyenek bennük, hanem mivel magok vallásuknak akarták megtartani, ezen tekintetből úgy nézvén ezen templomokat, mint az egész azon vallást követő Ekklézsiának tulajdonát,— azokat, akármelly számmal történjék az átmenetei, elvenni nem lehet, hanem ha akarja a többség megtartani, kénytelen lesz az Ekklézsiától azokat megváltani, és a’mennyiben megegyezni nem tudna, ott hagyni azoknak, kiknek számára épültek: 's igy e’ részben a’ T. KK. és RR-kel kezet fogok. Zágrábi megyés Püspök ff antik György: Ezen izenet bevezetésében kívánják a’ T. KK. és RR., hogy azon törvények, mellyeken a’Magyarországban ’s a’ kapcsolatos Részekben lakozó többi keresztény vallások religioi szabadsága alapul, — uj törvény által a’ görög n. e. szertartásu emberekre is kiterjesztessenek, és hogy mind azon sérelmek, mellyek a’ protestánsok által előterjesztettek, a’ mennyiben a’ görögöket szinte illetnék, orvosoltassanak. — A’ T. KK. és RR. ezen előadásának elvében ugyan egészen megegyezek: mert nem látom, miért kellene a’ görög n. e. szertartásu embereket megfosztani azon kedvezésektől, mellyekkel nálunk a’ más, törvény által bevett keresztény vallások követői élnek. De mindenek előtt nem tudom: valljon a’ görögök mind azokat, miket a’ protestánsok kedvezéseknek tartanak, azoknak fogják e magukra nézve is tartani? nem tudom, például, valljon kívánják, ’s Egyházuk elveit tekintvén, kívánhatják e, hogy világos törvénnyel elhatároztassék, miszerint teljesen szabad legyen mindenkinek, ki a’ 18-ik évet elérte, magának religiót tetszése szerint választani? — így nem tudom, valljon kívánatosnak látszik e nekik, hogy a’ reversalisok jövendőre szinte, mint a’ múltra nézve, egyáltalában minden erő nélkülieknek nyilatkoztassanak? legalább a’mennyire a’ dolog körülményei Horvátországban előttem tudva vannak, úgy vélem, hogy megszűnvén a’ reversalisok, igen kevés vegyes házasság fog a’ catholicusok és görögök közt létre jönni: ez ugyan minket catholicusokat kevéssé fog érdekelni, úgymint a’ kik mindenkép óhajtjuk, hogy minél kevesebb, sőt hogy semmi vegyes házasságok ne legyenek; de valljon ez a’ n. e. görögöknek szinte kedves leend e? kétleni merem. Továbbá, még nincs tudva: valljon a’ protestánsokra nézve a’ jelen országgyűlésről felterjesztendő előadások közül mellyekre fogja Ő Felsége kegyelmes helybenhagyását nyújtani ? ’s e’ szerint minő kedvezések fognak tulajdonképen a’protestánsoknak engedtetni? Minden esetre tehát biztosabbnak vélném, a’ jelen országgyűlési tanácskozásoknak kimenetelét a’ catholicusoknak a’ protestansokkali viszonyaira nézve bevárni, ’s majd csak akkor, meghallgatván előbb a’ n. e. görögöket, a’ dolgot további tanácskozás alá venni. Eddigelé legalább az én Megyémben, mellyben ezen szertatásu emberek igen számosán vannak, köztök ’s a’ catholicusok között nagy egyesség, béke ’s nyugalom uralkodott, nincsenek is előttem tudva semminémü vallásos panaszaik; de felette tartok tőle, nehogy ollyatén általános törvény hozatván, minőt a’ T. KK. és RR. előadnak, ezen béke ’s egyetértés megzavartassék, ’s netalán egészen számkivettessék.— A’ mi a’ csábítást illeti: a’ T. KK. és RR. azon állításában, hogy a’ csábítás ajándékok, ígéretek ’s különféle világi hasznokkali biztatások által, a’ religio szentségével össze nem férhet, \s magának a’ religiónak is ártalmára légyen: a’ T. KK. és RR. ezen állításában, mondám, igen teljes szivemből megegyezek; mert mindig úgy vélekedtem, ’s úgy vagyok lelkemben meggyőződve, hogy a’ religio, melly nem csak ezen múlandó életnek rövid napjait, de a’jövendőnek örök ideit, ’s az ember rendeltetésének legszentebb czéljait is tárgyazza, sokkal szentebb ’s fenségesb dolog, hogysem illyetén alacsony módokkal azt beraocskolni lehetne, vagy kellene; sokkal szentebb és fenségesb , hogysem valami köze lehetne az illyetén földön csúszó emberi indulatok ’s törekvések szennyeiben. Ámde a’ T. KK. és RR. azon állítása, hogy ezen csábítás a’ n. e. görögökre nézve Magyarországban legnagyobb mértékben gyakoroltatik, a’ catholicus Clerusnak, fókép illyen általánosságban, igen nagy kisebbségére szolgál, mert azt nem lehet nem leginkább a’ Clerus ellen intézettnek vélni, úgymint a’ melly a’ catholiea Egyházhoz áttérések végrehajtásának többnyire eszköze szokott lenni. Tudom ugyan, hogy főkép az utóbbi időkben a’ görögöktől némelly áttérések történtek legyen: ám a’ mennyiben én is, kinek, midőn e’ dolog leginkább folyt, az udvari Kormányszéknél szolgálni szerencsém volt, az illető irományokéul értesülhettem, ezekben ugyan a’ cath. Clerusnak fökép olly általános vádoltatását alapítva nem találtam. Ugyanis a’ görögöknek ezen áttérései nagy részint úgy történtek, hogy magok az áttérni akarók megjelentek a’ cath. Püspök előtt, ki ollykor illyes valamit alig gyanított, — vagy más cath. Pap előtt, annak kívánságukat kinyilatkoztatták, ’s a’ cath. hitvallástmagoktul elfogadtatni kérték: hogy azután vármegyei Választmány küldetett ki, "s ez által az áttérni kívánók meghallgattattak,’s kikérdeztettek: valljon ezen lépési ajándékok és ígéretek által megvesztegetve, vagy tiszta szándékból ’s önként szándékoznak e tenni? és csak miután emez utóbbit bizonyították volna, eresztettek a’ cath. hit letételére kellő oktatás után. Tudom azt is, hogy többen az illy módon áttért görögök közül ismét előbbi religiojukra akartak visszatérni, nem tudom, ha valljon némellyek nem tértek e csakugyan vissza? de innen véleményem szerint nem következik, hogy ott ajándékok ’s ígéretek által gyakorlott csábítás létezett, a’ mint ezt a’ T. KK. és RR. álliták, mert némellyek ezen áttértek közül, ki tudja, minemü világi kedvezmények reményével kecsegtethették magokat, ’s a' midőn magokat reményeikben megcsalatva látták, cselekvésüket megbánhatták; továbbá lehet, ’s némelly esetekben tudtomra ez valóban meg is történt, hogy ezen áttérők a’ görög nem egyesült szertartásunk által különféle mesterségek, fenyegetések ’s ijesztésekkel, mellyeket Mélt. Csanádi Püspök ur bővebben kifejtett, az illyetén visszalépésre ingereltettek, a’ nélkül hogy innen a’ cath. Clerus által gyakorlott csábításra következést vonni lehessen. — Általában a’ T. KK. és RR. a’ jelen izenetben nyilvánított törekvése a’ görögök áttérése akadályozására nézve, nekem több tekintetből különösnek látszik. Elsőben is, a’ catholiea és görög Egyház közt, a’ hitágazatokra nézve nem nagy különbség létez; a’ fő dolog az egyesülés- vagy nem-egyesülésben van helyezve; az egyesség pedig a’ béke és szeretet köteléke: a’ ki tehát az egyesülésnek ellent áll, magának a’ béke és szeretet visszaállításának áll ellent. Továbbá nem Fő-rendi Napló. /. Kötet. 47
