1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 110. ülés
175 C’X. országos ülés.Martius 17-kcn 1840. sen ck adó alá, s Így adóval tartozik az ács azért, mivel nem bányász, holott ács nélkül bányát művelni nem lehet, egyálta- Sérelmek ét Iában a'bányavárosokban — azt lehetne mondani— minden a’ bányászathoz tartozik ; de ha mégis vágynak az oraviczai Kerület- klvunatokben ollyak , a'kik adóval tartoznak, úgy a' Vármegye a’ Nagymélt. Helytartó-Tanáccsal — halehet—a’kérdést döntsék el > — de azt *a’ postulatumok és gravamenek sorába tartozónak nem látom. Koronaőr Gróf Teleki József: ügy tartom, hogy a’ KK. és RR. ebbeli előadása tökéletesen megáll, és a’ sérelem 0 Felsége elébe terjesztendő lesz, mert a'KK. és RR. csak azon mesteremberekről és kereskedőkről szóknak, kik a’ bányászok közé nem tartoznak, ‘s igy a’ KK. és RR. nem kívánják azon kereskedőket és mesterembereket, kik egyszersmind bányászok, adó alá vetni: hogy pedig az oraviczai Kerületben vannak olly kereskedők és mesterek, kik semmi egyenes összeköttetésben nincsenek a‘ bányászattal, arról tudományom van, ’s példákat tudnék előadni: miszerint vannak fogadósok, kereskedők, mesteremberek ’s több effélék, kik bányarészeket nem birnak, és semmi egyéb összeköttetésben nincsenek a’ bányászattal, mint hogy helyben laknak, — hogy ezeket a törvény semmikép nem kívánta a' polgári törvényhatóság alól kivenni, az adó és házi pénztárhoz való fizetés alól felmenteni, nyilvános, mert erről semmi rendelkezés nincsen a’ törvényben; ’s igy ragaszkodom azokhoz, miket Ő Exc. a’Fő-Tárnokmester előadott, s pártolom a’ KK. és RR. előadását, annyival inkább, mivel a’ Helytartó-Tanács maga részéről is ezen sérelmet elismerte, és a’ dolgot üFelsége elébe terjesztette. Szalhmán Fótspány Báró Vécscy Miklós: Igen nehéz lesz különbséget tenni azok közt ,kik a" bányászathoz tartoznak és nem tartoznak; — például hozom fel, hogy a csizmadia nem bányász, mégis ha az adóval terheltetik, kénytelen lévén a’ szegény bányásznak csizmát drágábban varrni, a’ bányász pedig a’ bányabirtokosnak e’ miatt drágábban dolgozni, a’ bányaművelés általányosan véve többe fog kerülni, ’s következőleg az Országnak ebbeli ipara csökkenni. Koronaőr Gróf Teleki József: Ha olly messziről vesszük az összeköttetést, úgy a’ szomszéd helységbeli mesteremberek és contribuensek ugyanazon esetben lennének, ők is kevésbbé drágán dolgoznának a’ bányászoknak, vagy olcsóbban adnák el termesztményeiket, lia nem volnának adóval terhelve. Itt nem az a' kérdés, hogy egy-két személy kivántatnék különösen kimentetni a’ Bányász-Kamara részéről a' polgári hatóság alól, hanem hogy semminemű befolyást nem kívánnak adni a’ polgári törvényhatóságnak ezen bányászvidékekre, ’s ezen okból kívánják mindazokat, kik ezen helységekben laknak, a’ bányászati törvényhatóság alatt megtartani; — hogy ez nem törvényes, az kétséget nem szenved. Fó-Lovászmesler Gróf Batthyány Imre: Én is ezen sérelmet felterjeszthetőnek találom, frátlor ö es. kir. Fensége •• Ezen kérdés már elhatároztatott az 1825-iki országgyűlésen, a’ midőn az országos összeírás megállapításánál határozottan kimondatott az, hogy csak azok vétetnek ki az adózás alól, kik az egész esztendőn által bányászati szolgálatban állanak, a’ többiekről az állapíttatván meg: hogy azok köz adó alá tartozzanak; annálfogva a’ KK. és RR. által előterjesztett sérelem valóban igen alapos. Gróf Andrássy Károly: Az előttünk lévő kérdés is bizonyítja azt, mit a’ minap mondtam, hogy a’ bányai most törvénytelenül létező törvényhatóság mindig tovább és tovább harapódzik, ’s a’ maga körét törvény ellen is kiterjeszteni kivánja, miszerint még a’fuvarosokat és favágókat is törvényhatósága alá akarja húzni; azért pártolom a‘ T. KK. és RR. előadását, legjobban tudván méltányolni, mint a’ ki bányai vidékekben lakom, azon nehézségeket, nveilyek illyes összeütközésekből származnak. Gróf Andrássy György: Én nem látom azt, hogy a’ bányászati törvényhatóság mindig tovább akarna harapódzni, hanem ezt inkább metalis coniroversiának tekintem, miszerint az egyik is, másik is bement a' más határába. (_Maradjon /) A’ S-ik számra nézve: Fö-Tárnokmester Báró Eötvös Ignácz: Megösmertetett a‘ Küldöttség előtt is, hogy ha ezen sérelemnek anyaga volna, esetek adattak volna elő, ’s azt illy panaszos alakban is felterjeszteni lehetne; de addig, mig a’ Vármegye ki nem fogja mutatni, hogy a’ Helytartó-Tanács körlevele által illy eltiltás történt, a’ sérelemnek helye nincs; én pedig épen az ellenkezőt tudom, azt jelesen: hogy valamikor a’ postamesterek hasonlót tenni próbáltak, ezt nekiek a’ Helytartó - Tanács mindannyiszor megtiltotta. Gróf Zichy Károly: Hacsak postákról van a’ szó, nem akarom fárasztani a’ Mélt. Fő-Rendeket, mi azonban Soprony Vármegye sérelmét illeti, tudok esetet, melly itt Pozsonyban Fő-Tisztelendő Kulifay Kanonok úrral történt, kiPozsonyból BécSbe menvén, Austriában az első postánál megállíttatott, az engerani parasztnak lovai erőszakosan kifogattattak, ’s eladattak, a’ Vármegye által 2 évig folytattatott ’s szorgalmaztatott ezen tárgy, de hogy kapotté elégtételt, vagy nem az illető paraszt? — azt nem tudom. — [Elfogudlalolt.J A’ 9-ik számra: Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignácz: A’ szerkesztésben megegyezek, csak arra kívántam figyelmeztetni a’ Mélt. Fő-líendeket, hogy azon kívánatnak az egyes személyek viszonyaira nagy következései vannak, ’s azért czélirányosnak tartom arra is, mit itt a Küldöttség még különösen javaslóit, hogy t. i. ha 0 Felsége is megegyez a’ törvénynek ezen magyarázatában, — az kinekkinek kellőkép tudtára adassák. Mert mivel a’ kérdéses novellaris törvény világosan nem szól arról, hogy ezen intézkedés minden katonáról, ki Magyarországban meghal, értetendő, a’ magyar örökösödés rendszere pedig lényegesen különbözik minden más országokban divatozó e’ részbeni szabályoktul, ’s jelesen Magyarországban testvérek közt a’ szerzeményekre tekintve oldalaslagos örökösödés nincsen, az a’ szomorú eset is előadta már magát több ízben, hogy olly nyugalmazott katonáknak is öröksége, kik Austriából származtak, 's csak darab ideig laktak Magyarországban, mivel végintézet nélkül haltak meg, a' fiscus kezébe jött, ’s a’ nélkül, hogy ők azt tudták, vagy gyaníthatták volna, hátra hagyott testvéreikre való nézve, kik néha az elhunytnak ápolói valának, egészen elveszett. [Maradjon A’ 10, ti, 12, 13, 14, 13, 16, 17, 18, 19, 20 és 21-ik számokra nézve észrevétel nem volt. A’ 22-ik számra: Fó-Lovászmesler Gróf Batthyány Imre: Fel lévén ezen tárgy terjesztve, nem látom szükségét, hogy az most sürgettessék. Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignácz: Olly tisztán, mint most szándékoltatik, a’ dolog még soha () Felsége elébe nem terjesztetett. — Kétséget nem szenved, hogy a zsidók századok alatt azon oltalomért, mellyre akkor olly nagy szükségük vala, önkényt ajánlottak s folytattak bizonyos fizetéseket a nélkül, hogy a’ törvényhozás legközelebbi időkig felszólott volna, ’s így ezt én törvénytelennek nem tekinthetem, annál is inkább, mivel a’ földesurak is még néhol most is szednek hasonló pénzeket zsidóktul különféle türelmi czim alatt; — ennélfogva e’ tárgyat sérelem gyanánt, kivált az illy szokásra alapult hazában, mint a’ miénk , panaszoltatni nem kívánnám. Megegyezek azonban abban, hogy 14
