1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]

1840 / 110. ülés

174

Sérelmek íb nem a

novellaris repositionalis törvény által kijelelt bírósághoz, hanem a földesúri hatósághoz utasította. Ez ellen kel ki

CX. országos ülés. Martius 17-kén 1840.

kiritnatak. ^0pf0n vármegye, és csak azt kívánja, hogy azon törvény úgy, mint hozatott, t. i. általányosan nemesekre es nem-neme K alkalmaztassák, meg pedig azt is kimondván világosan, hogy mind azon egyéb kereseteket, mellyek ezen politicus tör vény által a" rendes pörök útjára hagyattak, s igy az impensionalis keresetet is, ezután se kívánja akadályoztatni, csak

azt látván igazságtalannak, hogy valaki elfoglalt vagyonának visszaadatására, csupán azért, mivel a hatalmaskodó nem nemes, de jobbágy volt, tovább tartozzék várni. Ez sem a’ törvény czéljával, sem a‘ józan igazsággal meg nem egyez, 's igy ezen alapos kivánatot, melly csak országos magyarázata a’ fenálló törvényeknek, örömest pártolom; sérelmet azonban a’ dologban nem látok, mert alaposak és törvényesek voltak azon okok is, mellyek a’ Cancellariát az ellenkező eljárásra birták, ’s azt tartom, hegy uj törvény nélkül is el fog a’ czél érettetni, mihelyt a' kívánat felterjesztetik, ’s Ó Felsége által jóváhagyatik.

Gt/őri megyés Püspök Sztankovits János: Mit az Országbírója O Excell. bölcsen előadott, midőn a’ visszahelyheztetési törvény keletkezett, az udvari Cancellaria több okokból és tekintetekből azon eseteket, mellyeknek világos ’s más instituiumuk volt, ezen visszahelyheztetési törvényekre ki nem terjesztette, hanem a’ maga institutumaira igazította, illyen a’ Sopron Vármegye által előadott eset is. Ezen mindenféle panaszokon —mellyek másutt is elő fognak jönni — 0 Excell. bölcs véleménye szerint, legjobban lehetne segíteni azon generalis intézkedés által, miszerint uj törvény által mondatnék ki, hogy mind az, mi erőszakkal elfoglaltatott, repositionalis úton visszaszerzendő legyen; azért arra szavazok, a’ mit 0 Excell". az Országbírója ajánlott, hogy t. i. mind azon esetekben, hol erőszakos foglalás történik, a’ repositiónak helye legyen.

Gróf Pálffy József: Én is egyetértek O Excell. a' Fő-Tárnokmesterrel az iránt, hogy ezen tárgy Ö Felségedébe terjesztessék, de csak a5 módra nézve nem, miszerint nem kívánom postulatumkép, hanem sérelemkép fölterjeszteni, ’s pedig azért, mivel az 1802; 22 ’s 1S07: 13-ik törvény nem tesz különbséget a’ nemesek és jobbágyok között az erőszakos elfoglalások eseteiben; a’ magyar udvari Cancellaria azonban a' dolgot impensionalis útra utasítván, a’ Sopron vármegyei előadásban formalis sérelemnek helyét látom. Mi ŐExc. az Országbírójának abbeli előadását illeti, hogy az 1807-iki törvény az döbbeni törvényeknek rendeletét fentartván, azokat el nem törlötte, ’s a’ Cancellaria által sérelem el nem követtetett, hogy a’ kérdéses eseteket más útra vagy pörre utasító: csak azt jegyzem meg, miszerint ha ez állana, akkor a' visszahelyheztetésnek soha helye nem volna, mert mindig damni institutumra lehetne a' feleket utasítani azon okból, mivel minden erőszakos elfoglalásnál egyszersmind kár is tétetik.

Országbírója Majláth György: Casuistica disceptatiókra nem ereszkedem, mert e’ részben sokat lehetne

előhozni.

Zágrábi megyés Püspök Haulik György: Hogy ezen pont legalább kivánatképen 0 Felségéhez feljerjesztessék, részemről örömest megegyezek, sőt 0 Excell. az Országbíró ur által mondottakhoz képest igen is óhajtóm, hogy az 1802-ki 22-ikés 1807-ki 13-ík czikkelynek törvényes magyarázata országos tárgyaltatás alá vétessék. Ugyanis épen nem kételkedem, hogy a’ most említett évekről! törvényhozás azért rendelte legyen ezen polgári eljárást, miszerint a’ tettlegességnek, mellyel a’ jól rendezett köztársaságban tűrni nem lehet, útját elzárná, hogy minden polgárokat, a’ kik egy időtől valamelly dolognak, vagy jognak gyakorlatában vannak, másoknak erőszakos tettei ellen védelmezné; hogy kinyilatkoztatná továbbá, miszerint az ollyannak, ki a’ más által békével birt dologhoz jogot követel, tettleg és erőszakoskodások által nem lehet czélját elérni; hanem jogát törvényes biró előtt, ’s a’ törvények által meghatározott úton kelletik kivívnia. De különben is igen gyakran hely adatik sommás visszahelyheztetésnek azon esetekben is, a’ hol máskép külön perút létez; magának az erőszakoskodásnak kivívására tulajdon perút létez, mellyet erőszakoskodásinak neveznek: és mégis az erőszakoskodás annyira nem akadályozza, miszerint valaki a' fent felhívott novellaris törvényezikkek jótékonyságával élhessen, sőt az erre nézve épen szükségkép megkivántatik.

Herczeg-Primás Kopácsy József: Megvallom, azon vélekedésben vagyok, hogy az 1802 és 1807-iki törvények azon orvoslást akarták a’ magyar törvényhozásba behozni, a’ melly minden jól elrendezett törvényhozásban megvan, ’s megvolt a’ római civilis törvényhozásban, megvolt más pallérozott nemzeteknél is, t. i. restitutio in integrum. Ez volt mindenütt az első, ha valaki via facti békeséges birtokából kivettetett, hogy az abba visszahelyheztetett. E’ nélkül szűkölködött törvényhozásunk, noha némelly esetekben, hol a’ törvényben ezen kifejezések vannak: „de facto restituatur,{< — ezen szavak nem egyébre czéloznak; azonban akárhogyan vesszük is a’ dolgot, ez csakugyan nem divatozott törvényhozásunkban : következéskép én is úgy tartom, hogy a’ visszahelyheztetési ől szóló általányos rendelete a’ törvénynek bizonyosan ki nem zárja az olly eseteket is, a‘ hol más institutumok is voltak kijelelve, ’s mellyek épen azért voltak hibások, mert csak az is, hogy valaki bizonyos és békeséges birtokába visszalépjen, sok költséggel és időveszteséggel járt; raindazáltal abban megegyezek, hogy a’ jelen eset nem sérelemkép, hanem inkább magyarázat végett terjesztessék 0 Felsége elébe.

Narior O cs. kir. Fensége: A’ Mélt. Fő-IÍR. azon értelemben vannak, hogy ezen tárgy kivánatkép 0 Felsége elébe terjesztessék, hogy az iránt törvényes rendelkezés tétessék.

A’ 7-ik számra nézve:

Báró Geramb János: Mi a" Krassó Vármegye által előhozott kivánatot illeti: a’ dolog némi felvilágosítására bátor vagyok észrevenni, hogy a’ bányászati hivatalok a’ kérdésben lévő mesterembereket és kereskedőket csak olly számban, melly a ’ különféle bányászati manipulatiókra elkerülhetetlen szükséges, olly feltétel alatt szokta felvenni, hogy ők is a’ bányaművelésben részt vegyenek; c’ szerint ezen emberek is a’ bányamiivelők sorába tartoznak, valamint azok, úgy ők is mindig csak a’ bányászati hatóság alá tartoztak; tehát azt vélem, hogy azokra adót vetni annál inkább nem lehet, mennél bizonyosabb, hogy az oraviczai Kerület felállítása óta mindig az adófizetéstől mentek voltak.

Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignáicz: Kénytelen vagyok hivatalosan előadni —mert e’ tárgyban befolyásom volt — hogy az, mit Krassó Vármegye itt szorgalmaztál, ‘s a’ KK. és Ilii. pártolnak, másutt mindenütt létez,’s csak épen az oraviczai Kerületben nem. Igaz ugyan, hogy a" Vármegye mindeddig kötelességét nem teljesítette, ’s azon embereket hosszasabb ideig adó alá nem vetette: de az csak annak tulajdonítható, hogy a’ valódi törvényes viszonyokat nem tudta, s mivel ott a bányászat később keletkezett. E’tárgy a’ Helytartó-Tanácsnál tárgyaltatván , Ö Felsége már onnét is hasonló szellemben kérettetett meg, s kegyeskedett is a' Helytartó-Tanáccsal tudatni, hogy a’kellő parancsolatokat már kiadatni rendelte,—ezeknek még foganatja nem lévén, illőnek, sőt törvényesnek tartom, hogy ezen kivánatot Ó Felsége előtt most az országgyűlés is szorgalmaztassa.

Szathmári Fóispány Báró Vécsey Miklós: Bátorkodom némelly általános észrevételeimet a’ Mélt. Fő-RR-nek előadni. — A törvényhatóságok nem látván át a’ magok és a’ Haza közjavát, gyakran a’ bányászságot különféle színek alatt megszorítani és károsítani kívánják, én pedig úgy vélekedem, hogy a bányászatot elősegcleni, és annak mindenképen kedvezni kellene.— Mondatik ezen czikkben, hogy csak azok, kik a’ bányászok és bányamüvelők sorába nem tartoznak, vettes-