1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 110. ülés
CX. országos ülés. Martius 17-kén 1840. 173 métlése a' múlt országgyűlésből felterjesztett sérelemnek. A’ Tárnok Ö Excell. által előadott észrevételek igen fonto-Sérelmck és kirínátok. sak, de mégis azt hiszem, ne akadjunk fel a' dolgon, "s eresszük át e‘sérelmet. (Helyes/) Gróf Palffy József: Egyetértek a’ Fenséges Elnökkel, és csak a’ Tárnok Ó Exc. azon hivatkozására felelni kívánok, miszerint a’ végrehajtó hatalmat a' Kormány a’ 12 t. ez. értelmében űzheti. _ Épen ezen t. cz.-re hivatkoznak a’ KK. és Rll. is,’s épen ennélfogva pártolom én is a' sérelmet, mivel olly törvényt nem ismerek, melly a'Kormánynak azt a’ hatalmat adná, hogy a’ szabad kereskedést, a’ megyei közirományoknak kinyomtatását gátolhatná, anvnyival inkább, miután a‘ Vármegyék 1790-től fogva annak gyakorlatában voltak. maga elébe terjesztette, kétséget nem szenvedvén, hogy itt azon út, mellyet a’ világos örökösödések esetében az uj törvény rendelt volt, némileg elmellőztetett, — vélekedésem szerint a’ sérelem megmaradhat. Ivekben a' Vármegye mint nyilvános örökösödési esetekben Küldöttséget nevezett, utóbb pedig a’ felek Ö Felségéhez folyamodván, — királyi rendelet jött, melyből kitetszett: quod non sit casus leyis. esetet l'ozsony Vármegyében is, hol a’ magyar udv. Cancellaria illy esetekben nem csak a’ Küldöttségnek eljárását és az iratokat felküldeni parancsolta, hanem még a’ Küldöttség száma meghatározásába is ereszkedett; ’s igy, miután tudjuk, hogy e’ részben a’ Cancellaria által több törvénytelenségek és kihágások elkövettettek, — a’ sérelmet pártolom anynyival inkább, mivel úgyis a’ feleknek, ha a’ Küldöttség eljárásával meg nem elégednének, a’ törvény útja fenmarad. tudom, hogy egynémelly Vármegyék olly eseteket húztak a’ világos örökösödés útjára, mellyek a’ törvény értelmében épen nem tartoztak oda, — magam kezében is több illy esetek voltak. — Azt tartom, hogy ha ebben korlát nem tétetik, az egyeseknek kérdésbe nem vehető kétségtelen tulajdonát is ezen a' rövid úton könnyen egy Vármegye Küldöttsége elkobozhatja, — az illy esetekben 0 Felségének mint summus Justitiariusnak azon jusát, miszerint a’ törvényhatóságot a’ törvény által rendelt korlátok közé utasíthassa, kétségbe vonni nem lehet, ezt az egyesek biztosítása szükségképen megkívánja. Fó-Támokmetter Báró Eötvös Ignácz: Bátor vagyok figyelmeztetni Excellentiádat, hogy a’ Vármegye nem azon kiterjedésben adja elő a’ dolgot,— mert különben én sem egyeztem volna meg a’ sérelem igazolásában; — itt a’ panasz abban pontoséi: hogy még mielőtt a' Küldöttség foglalatoskodott volna, már a’ kérdéses legfelsőbb intézkedés tétetett,— ez pedig minden esetre rendelleni. (Helyes!) A’ i-ik és 5-ik számokra észrevétel nem volt. A’ 6ik számra nézve: Országbírója Máj Iái h György Azt. hogy e’ részben valami törvényes provisio tétessék, nem csak nem ellenzem, de szükségesnek is tartom, de ezen formában attól tartok, hogy czélt nem érünk. — Ezen egyes eset itt úgy, mint sérelem vétetik. Annyi bizonyos, miszerint azóta, hogy az 1802 és 1807-iki repositionalis törvények alkottattak, a‘ kir. magyar udvari Cancellaria mindig azon elvet tartotta fen, hogy ezen törvények által nem töröltettek el a’ többi törvényes institutuinok az erőszakos foglalások esetében, és ha az eset ollyan volt, mellyre nézve más törvény más útat szabott, a’ feleket mindig azon törvényes útra igazította, és a' summás visszahelyheztetésnek helyt nem adott. PéldádI ott, hol impensionalis kérdés volt, vagy invagiatio, abactio, vagy más efféle forgott fen, noha ez is erőszakos foglalás, mégis nem tekintette azt az udvari Cancellaria ollyannak, melly visszahelyheztetési törvény alá tartozik, hanem a feleket az illető törvényes institutumra utasította; igy történt a’ visszafoglalásnál, melly szintén erőszakos foglalás; itt is, miután erre más institutumot szabott a’törvény, azt mondotta a’ Cancellaria, hogy a repositionalis törvények rendeleté alá nem tartozik. Nem akarom kérdésbe venni, hogy talán jó volna azoknak, kik akármelly' erőszakoskodás által károsodtak, módot nyújtani arra, hogy sommás és rövid úton segíthessenek magokon. Ha a’ T. Kll. ezt jónak, czélszerűnek Ítélik, akkor a’ törvényt kellene ehhez képest módosítani. Ha igy terjesztetik fel a’ kívánat, nincs ellenzésem; de ha úgy marad, mint van, az előadottak szerint könnyű lesz reá a’ felelet, és czélt nem érünk vele. Koronaőr Grój Teleki József: Ezen különös esetre nézve, azokhoz, miket az Országbíró 0 Exc. előadott, csak egy pár szót kívánok még csatolni. Mivel szerencsém volt hosszabb ideig a’ m. udv. Cancellariánál szolgálni, tapasztalásból mondhatom: hogy azokon felül, miket 0 Exc. érintett, még azért sem kivánt a’ m. udvari Cancellaria a repositiúnak jobbágyok ellen helyt adni, mivel a’ repositionalis törvény következtében az alperes felek a’költségekben mindig elmarasztaltattak, ’s minthogy ezen költségek gyakran igen nagy summára mennek, az illy repositionalis elmarasztalások által a’ jobbágyok megrontattak volna;—de különben is, minthogy a’jobbágy nemesember ellen nem procedálhat maga actoratusa alatt az előbbi törvény szerint, igazságtalannak tartotta a’Cancellaria azon perútat ellenök megengedni, mellyet nekiek használni nem volt szabad, ’s igazsága is volt. — De egyébiránt a’ KK. és llK-nek ezek mellett is óhajtásuk, hogy a’ visszahelyheztetési törvény terjesztessék ki a’ jobbágyokra nézve •s, — nem kívánok semmit ellene mondani, de sérelmet itt nem látok, mert a’ Cancellaria az említett elvekből menvén ki, úgy hiszem, hogy törvénytelenséget nem követett el. törvényes bírói eljárások megszüntetve nincsenek, és mennyire egyes esetekre nézve kellő ’s határozott ellátás van a’ törvényben, azokat a’ repositionalis úttól elválasztani szükséges. — Ha tehát most ezen visszahelyheztetési törvények minden elfoglalás eseteire kivántatnának terjesztetni, — uj törvényre volna szükség; de a‘ jelen sérelem csak oda vau A’ 3-ik számra: Fö-Tárnokmcster Báró Eötvös Ignácz: Nem tudom, mi okból maradt ki Sáros Vármegyének sérelme __ de Torontál Megyének sérelme abból áll: hogy miután a’Vármegye Küldöttséget nevezett bizonyos osztálybeli tárgynak elintézése végett, 0 Felsége a’ dolgot még elébb, hogysem a’Küldöttség munkálódását megkezdette volna, inár Fő-Lovászmester Gróf Batthyány Imre: A’ múlt országgyűlés óta több esetek adták elő magokat, mely-Gróf Pálffy József: X' KK. és Rll. által felhozott sérelmet pártolom, annyival inkább, mivel tudok olly Országbírója Majláth György: Nem akarom ugyan kérdésbe venni a’ Vármegye expositióját: de azt Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Ignácz: Igen alaposak azok» miket az Országbirája ü Exc. általában fel hozott azon kétségeskedések iránt, mellyek a’ visszahelyheztetési törvényeknek egyes esetekre való alkalmaztatásából erednek, leginkább annálfogva, hogy azok némelly Megyék és felek által mindenféle foglalásokra kívántainak alkalmaztatni. A’ magyar udvari Cancellaria az illető törvények alkotásától fogva, azon elvből indult ki, hogy ezek által más intézve, mit a’ Koronaőr 0 Exc. említett, hogy ámbár az IS02—ki 22-ik és 1807-iki 13-dik t. cz.-ben a'nem-nemesek ' jobbágyoknak mindeddig csak a' földesiövettetett el, azokat megbiráJás végett Fó-rendi Napló. I. Küld. II
