1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 103. ülés
cm. országos ülés. Manius P-’vén 1840. 124 szavait illeti: ,.n megváltás fejében lefizetett summa a törvény előtt teljesen azon természetű leend, miilyen a ,M'ik ’ megváltott úrbéri telek volt.“ Az egyházi javak e’ részben a' többi javaktól különböznek, mert más javakra nézve. “«yí.V* ha a’ pénzt az egyezkedő uraság felveszi, azon ismét más jószágot vehet, ’s igy ez olly természetű lesz. mint annakelőtte volt, de az eg}házi javakra nézte az amortisatio törvénye áll, melly há e’ tekintetben nem am- ®**rkeiete nestiáltatik, ’s világosan ezen törvényben ki nem tétetik, hogy azon pénz, melly az egyházi javak megváltásából ir*,,t keletkezett, ismét egyházi javak szerzésére fordíttathatik, ezen pénz elveszti természetét, mert a’ pénz soha sem jószág,— ezt tapasztaltuk mindenkor, ’s tapasztalni fogjuk ezután is; — ’s igy ajánlóin a’ Mélt. Fő-Kendek figyelmébe ezen kérésemet annyival inkább, mivel az által senkinek semmi praejudiciuma nem történik. Gróf Andrássy Károly: Az Országbírója Ó Excellentiájának beszédéből veszem leginkább észre, milly nagyon kell vigyáznunk a törvénynek tisztaságára; mert most mind én, mindezen Tábla csodálkozva hallja először, mellékesen, beszéd között, hogy az ősiség el van törölve. (’’Nincs eltörölve.J Méltóztassanak megengedni, ez által egyenesen el van törölve; mert ha a" zálogos birtokos, vagy árendás —ez egy categoriaba tartozik — a'jószágot eladhatja: vége akkor az ósiségnek, olly elv lappang itt, mellynek falánkját ezen Táblának fele észre sem vette; azért teljességgel meg nem tudok nyugodni abban, mit a’ Koronaőr Ő Excellentiája előadott, hogy ezen törvény csak bővítése volna a’ másiknak, — én azt tartom, hogy épen ellentétben áll a’ másikkal, mert a’ másikban conditiók vannak téve, ebben pedig nincsenek. — A’ midőn uj törvény hozatott, eddig nálunk az volt a’ szokás, hogy a’ törvényben egyenesen raeginondatott: „exceptis tamen in articulo isto et isto reservatisHa most ezt nem teszsziik, akkor a’ bíró azt fogja mondani : ,,/ex posterior tollit priorem.e< Gróf Széchenyi István: Mondhatom, hogy a’ mit Andrássy Károly Gróf előhozott, hogy szereti a’ törvényeknek ’s általában a’ discussióknak tisztaságát, mert úgy tartja, hogy raegeshetik sokszor, hogy egyszerre valami, miről soknak legkisebb, legtávolabb ideája nem volt, — mint valami lett dolog, napfényre jön. — Nem tudom : jelen volt e a’ Mélt. Gróf nkkor, mikor itt az elv elfogadtatott, — hogy az jó e, rósz eV arról bővebben nem akarok discussiókat tartani, de csudálom, hogy a’ Mélt. Gróf azt clandestine történtnek állítja, a’ mi fényes napvilágnál történt, és igy csudálom, hogy csak most veszi észre a’ Mélt. Gróf, hogy az ősiségen valami csorba iittetett; 's igy ha azt is elv gyanánt fel akarjuk állítani, hogy ha ezen két Tábla valamiben megegyez, attól ismét hátralépést tegyen, ez természet szerint nagyobb zavarra fogna vezetni, mint az ósiségnek végképi eltörlése; ’s igy most olly helyzetben vagyunk, hogy akár akarjuk, akár nem, nem tehetünk mást, mint hogy a’ kérdéses biztosságról gondoskodjunk: annálfogva a’ Koronaőr és Országbírója 0 Excellentiájok vélekedéseikhez csatlakozom. Gróf Andrássy György: Könnyen lehet, hogy csalatkozom, de úgy hiszem, hogy csak most akarjuk tenni azon elölépést, mellyröl többen azt hiszik, hogy már régen megtétetett, mert mi volt a’ határozat? — az. hogy szabad legyen ezentúl örökös kötéseket a’ jobbágyi helyekre nézve tenni; — az, hogy milly értelemben tette, és tehette ezen Tábla ezen határozatot — mint a’ Koronaőr 0 Excellentiája kifejtette — a’ 8-ik törvény 2-ik §-ban foglaltatik, ’s igy a’ kérdés az, hogy: kik azok, kik azon kötést tehetik, vagy nem? Ezen kérdés elhatározása most kerül szőnyegre, ’s akkor, mikor azon végzés hozatott, azt állítom, hogy sokan, ’s alkalmasint a’ többsége ezen Táblának azon értelemben volt, hogy a’ zálogos birtokosnak örökös eladást tenni nem lehet, ’s igazság szerint nem is lehet, mert mikor a’ tulajdonos jószágát zálogba adta, magának feutartotta azon just, hogy azt annak idejében ismét visszaválthassa; hogy azt olly jussal adta volna át a’ zálogosnak, hogy azt örökre eladhassa, a’ dolog természetével ellenmondásban áll: a’ zálogost tehát ide érteni nem lehet; — ’s igy a’ Koronaőr 0 Excellentiájával kezet fogok, ’s épen azért ezt világosan a’ törvénybe tétetni kívánom, mert lélekbenjáró dolog volna ezt a’ bíró önkényére és magyarázatára hagyni. Már most magam is azt mondom, hogy késő, ’s már nem lehet egyebet tenni, mint hogy eltöröljük az ősiséget, hogy a’ többi a’ hozandó törvényből eredhető zavaroknak véget vessünk. Krassói Fóispány Gyürky Pál: Mára’ múlt országgyűlésen ezen indítványt pártoltam, azt most is pártolom, és a’ T. KK. és RR. izenetében előadott feltételekben tökéletesen megnyugszom, ’s meg vagyok győződve, hogy minden az ősiség fentartása tekintetéből merített aggodalmunkat, mennyire lehet, a’ T. KK. és UK. eloszlatták. En igen is szükségesnek látom az ősiség elveit fentartani, de nem kívánom azokat terjedelmesebb mezőre kiterjeszteni, mint a' raellyre a’ törvény által kiterjesztve vannak. Mi a’ zálogos birtokost illeti: úgy hiszem, hogy az nem tiltathatik el az illy szerződések kötésétől; mert ha a’ zálogos birtokos a’jobbágyival illy örökös kötésre lép, azt úgy tekintem, mint más deterioratio nemét, ’s igy ha az örökös visszaváltja a’ jószágot, teljes jusa van neki a’ zálogost ezen summáért feleletre vonni. Ennélfogva a’ Koronaőr 0 Excellentiájával egyetértek. Gróf Szapáry József: Vélekedésem szerint az Országra, a’ földesurra ’s a’ jobbágyra nézve igen hasznos lesz, ha törvény által mcgállapittatik, hogy a’ jobbágyok magokat megválthassák.— Pártolom a’KK. és Rendek izenetét. Báró Kulmcr Ferenc«: Ezen tárgy ki van merítve; igy hosszas nem akarván lenni, röviden kijelentem, hogy a'KK. ésRK. izenetét azon módosítással pártolom, mellyeta’ Fő-Tárnokmester és Koronaőr 0 Excell. indítványba hoztak. Báró Ambrózy Lajos: Nem akarom azon kérdést vitatni, hogy a’ törvényjavaslat mennyire sérti az ősiség elvét? hanem csak azt állítom, hogy azon kis csorbát, melly azon ejtetik, bőven ki fogják pótolni ezen törvénynek jótékony ’s hasznos következményei; egyébiránt midőn a’ múltkor az elv elfogadásához járultam, meggondoltam mind azon nehézségeket, mellyekkel ezen törvényjavaslat összeköttetésben áll, ’s nem kívántam egyebet, minta' surrogatumnak biztosítását; ezt tökéletesen elérve látom a’ T. KK. és KK. izenete által, ’s azt azon hozzáadással, mellvet a’ Fő-Tárnok és Koronaőr O Excellentiájok előhoztak, pártolom. Gróf Almáig Móricz: Ö Excellentiája az Országbirájának velős és lelkes beszéde meggyőzött arról, hogy a’ nélkül, hogy elöbbeni izenetünkkel következetlenségbejöjjünk, visszalépést azoktól, miket mára KK. és RU.-nek izentünk, nem tehetünk; — azért Iegczélirányosabbnak tartom, a’ KK. és Kendek izenetét azon módosítással elfogadni, mellyet az Országbírója és a’ Koronaőr O Excell. előterjesztettek. Gróf Andrássy Károly: Nem voltam olly szerencsés, részt venni azon gyűlésben, mellyben ezen kérdés először tárgyaltntott, de úgy látom, hogy talán olly igen tisztán, a’ mint Gróf Széchenyi^ István előhozta, nem állolt a' dolog, mert most is többen egymásnak ellentmondanak; igaz az, mit az Országbírója O Excellentiája mondott, hogy nálunk igen kevés olly szerencsés uradalom van, melly olly tiszta volna, hogy soha perrel meg ne támadtathalnék. Az én vélekedésein csak oda megyen ki, hogy a’ bonae fidei possessor ez alkut mindig megteheti; de kérdem: ha egy zálogos, kire a’ tulajdonos által az eladhatási jog nem ruháztatott, a’ birtokot eladja, nem malae fidei actust kö\et e .11#
