1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 93. ülés
ia XCIII. országos ülés.Februarius 25-kéu 1840. reménylik; ezt mondtam, de eszemben soha sem volt, hogy () Felsége arbiter-biróság legyen. Indítóokaim között még azt is előhoztam, hogy törvényjavaslat nem csatoltatott a’ felíráshoz, az annak következtében kiadandó kir. valasz a' törvény hozatalának tárgya nem lehet; így minden aggodalom megszűnnék, akárminő leend a' kir. válasz; mert ha a’ KK. és 1511. azt fogják találni, hogy a’ sérelmet nem orvosolja, előbbeni elveik mellett meg fognak maradni, 's azt, mit sérelemnek tartottak, utóbb is annak fogják nézni. — Mi a reversalisokat illeti: az előttem előhozott indítóokok között figyelmemet leginkább az vonta magára, mit a’ Mélt. Csanádi Püspök előhozott; fő argumentuma volt ugyanis az, miszerint azt hiszi, hogy mit tenni szabad, arról ígéretet is tenni szabad ; ez magában áll, de nem azon következés, hogy ha azt, mit tennem szabad, mit Ígérnem szabad — ha nem teljesítem, engem mindenkor lehessen törvényes utón a' teljesítésre szorítani; itt például magát a' házasságot lehet felhozni: abban tudniillik egy fél a másiknak szeretetet és egymással való élést ígér; ezt szabad tenni ’s ígérni sőt kötelesség is azt tenni, 's mégis ha valaki itt Ígéretét meg nem tartja, ki az, ki e’ részben az implementalis bíróságot magára vállalja? A’ reversalisokra nézve kettő az eset: vagy megegyez abban a’ catholica feleség, hogy a’reversalis meg ne tartassék, vagy ragaszkodik ahhoz; az első esetben, tudniillik ott, hol az anya és apa megegyez, hogy gyermekét e’ vagy más vallásban nevelje, úgy hiszem, alig lehet a’Consistoriumoknak 's Püspököknek módja, a’házastársakat ezen szándéktól elütni; a' második esetben pedig, ha tudniillik az anya a’ mellett.van, hogy a fiúgyermekek a' catholica hitben neveltessenek, elő kell jőni azon interventiónak, mellynek Mélt. Báró Prónay Albert ellensége, — én is az vagyok; mert az leginkább eszközleni fogja a' házasságok békételenségét, a mit a' Mélt. csanádi Püspök elkerülni kívánt. — A’ főczél itt: protestáns atyánkfiainak megnyugtatása; miután az eddigi kijelentésekből azt látom, hogy a’ Koronaőr ü Excellentiája indítványa őket megnyugtatja , tökéletesen reá szavazok. Gróf Teleki Sámuel: Ha azt akarjuk, hogy a' felvilágosodás fényes csillaga felettünk is ragyogjon, szükséges, hogy összefogott kezekkel a közjón iparkodjunk. — A’ mire magamat lekötelezni nem akarom, arra gyermekeimet sem kötelezhetem.— Az Isten képére teremtett ember átkozottabb a’ fenevadnál; mert ez kölykeit védi, ő pedig gyermekeit tépi szét._ Egyébiránt épen holnap lesz 54 éve, hogy cs. kir. Fenségednek Nagybátyja II. József Császár a’ reversalisok tárgyában februarius 26-kán ollyforma kir. választ adott ki, mint a' melly értelemben a’Koronaőr nyilatkozott. — Óhajtani lehetne, hogy epen Főherczegséged elnöksége alatt a’ Haza ezen tekintetben valahára megnyugtattassék. Gróf Szapáry Miklós: Noha igen ohajtám, hogy ezen Táblának Naplója legyen, azért mégis csak röviden akarok nyilatkozni. — A’ Koronaőr O Excel, által tett indítványtól reinénylvén leginkább a’ két Tábla közötti annyira óhajtott egyességet, a’ mellett szavazok. Gróf Viczay Heder: Nagy örömmel hallottam, hogy a csanádi Püspök a’ Koronaőr Ő Excellentiája által felállított elvek közül hármat helyeseknek elismert; azon szép reménységünk lehet, hogy igen közel vagyunk az egyetértéshez; mert ha igazán megfontoljuk ezen három elvet, azt látjuk, hogy ebből természetesen foly a’ negyedik, s így bizonyosan még ezt is elfogadni fogja. Gróf Desseirjfy Aurél: Ne várja tőlem ez a’Főméit. Tábla, hogy megfussam maga egész kiterjedésében azt a'tágas kört, mellyben a’ jelen tárgy a’ hozzá kapcsolt számos kérdésekkel együtt fekszik. Felesleges lenne ez illy számos kimerítő előadások után, ’s annyival kevesbbé telnék ki tőlem, mivel a’jelen kérdésre nézve ama’ visszás állásban vagyok, hogy — a’ mint már többször kijelentém — a’ KK. és RR. javaslatát jövendőre nézve egészben, múltra nézve nagy részében pártolnom kell, holott mégis az áltatok használt erősségek közül többeket nem helyeselhetek; — nem akarván azonban e’ tekintetben is bővebben kiereszkedni, csupán egynémelly e’ részben e’ teremben történt állításokra kívánok tenni egy-két észrevételt; jelesen a' reversalisok törvényessége mellett felhozott azon erősség, hogy a’ mit a’ törvény nem tilt, az szabad, itten többek által szélesebb és úgy szólván általányos magyarázatot kapott. Nekem úgy látszik, hogy azok, kik ezen okot használták, nem amaz általányos publico-politicus elvet (mellynek érdemlegi vitatása ide nem tartozik) kívánták felállítni, hanem csupán a kérdéses törvény „possint“ kifejezéséből indultak ki, ’s más szavakkal azt akarták mondani, hogy mikor egy törvény egy illy kifejezéssel a vegyes házasságokból született gyermekeknek protestáns nevelését nem parancsolta, hanem csak megengedte, ezen gyermekeknek cathol. vallásban való nevelése s az illyen nevelésre való kötelezés törvényteleneknek nem mondathatnak. — Gáncs alá jőve továbbá azon állítása Gróf Mailáth Jánosnak, hogy az 1791: 26-ra ’s az annak hozatala után kiadott kormányrendeletekre nézve bátran fel lehet hozni amaz axiómát: Optimus interpres verborum quisque suorum — a’ mennyiben magam is Gróf Mailáth véleményét pártolom e’ tekintetben, úgy hiszem, nem oda terjed ezen állítás, mintha a’ kétes értelmű törvényeknek uj törvények általi magyarázására való jussát a’ közös törvényhozásnak valaki kétségbe akarná venni, s egyedül az akar itten mondatni, hogy mikor a’ Felség, ki—köztudomás szerint — a 26-ik törvényezikknek valóban alkotója volt, annak végrehajtásában közigazgatási utón olly rendeleteket ád ki, mellyek iránt az országgyűlés több évtizedeken által észrevételt nem tön, az illyen rendeleteket a’ törvény hibás magyarázasd alkalmazásának nevezni nem lehet: s epen igy nem osztozhatom Gróf Erdődi Sándor által ezen eszme nyomán kifejtett amaz aggodalomban, hogy tudniillik ezen elv mellett a szólásszabadság tárgyában a’ T. KK. és RRhez minap intézteim határozott felszólítás veszélyes következesekre fogna vezetni; mert — a mint azt a’ liptói érdemes Főispány már megjegyzette — a' két eset felette különbözik egymástól: 1190-ben maga az Ország akarta, hogy a’ Felség törvény képében adja ki határozatát, s ezen törvény gyakorlati alkalmazásában a’ Felségtől egy bizonyos hitelességet a’ törvény értelmére nézve megtagadni nem lehet; most ellenben, ha javaslatunk szerint sikerülne is a’ felterjesztés, annak következése nem törvényezikkely, hanem csupán királyi válasz lenne, és pedig olly válasz, melly ismét országos tanácskozások tárgyává fogna válni, ’s törvény semmi esetre sem lenne egyéb, mint az, miben az Ország Rendel mint illyenben meg fogtak volna egyezni. — Egy más okoskodás, melly mindennemű reversalisok ellen mind múltra mind jövendőre egyiránt szól, ’s melly, ha az okoskodások erejét hányszori ismétlésektől kellene mérni, a legerősebb okoskodás volna, ma ismét többször előhozatott, értem azt, miszerint a’ reversalisok azért természet- és törvényelleniek, mivel olly valamiről szólnak, mi kötelezést meg nem szenved, t. i. a’ lélekről, s olly lényt kötnek le, melly még nem létez, t. i. a’ még nem született gyermeket. Ezen okoskodás kelletinél többet bizonyít; mert ha ez áll, ha nem született lényről vallására nézve rendelkezni nem lehet, ha lélekre nézve nem szabad szabályokat felállítni, egy szóval, ha a’ reversalisok erőtlensége ezen az alapon fekszik: úgy hasonlóképen sérelmes minden törvény, melly a vallásos nevelésről szól és rendelkezik; mert a törvény ellen épen azon okok állanak itt, mellyek a’ reversalisok ellen felhozattak. Ezen okoskodásnak csak ott volna némi ereje,hol az átmenetei más vallásra teljes lehetetlenség volna; ott igenis lehetne azt mondani, hogy embertelenség egy szabad lelket egy bizonyos hithez örök időre akár törvény akár szülei rendelkezés által lebilincsezni; de, hála Istennek! ebben a helyezetben nem vagyunk, sőt ebből napról napra inkább kivergődünk: itt tehát csak a’ gyermek vallásbeli neveléséről van a’ szó; egy részben joga, más részben tiszte ez a’ szüléknek, ‘s hogy ezen tiszt s ezen jog mikénti teljesítéséről, s illetőleg gyakorlásáról, miért ne lehessen az atyának magát szabadon lekötelezni, azt én ugyan átlátni kepes nem vagyok. — Fő-Rendi Napló. I. Kőiét. 4
