1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
245. országos ülés
245-dik ÜLÉS. 27. Or/ob. 35 igazságos határozást tenni, mert egy helyen egy telek után *20, sok más helyen pedig elegendő nem lesz, idejárni az is, hogy ezen meghatározás a' nép szaporodását is gátolná, mert a földes Úr mindég félne, hogy ha a' nép szaporodik, ismét több erdő kiadásra fog szórhatni, ó tehát a felhozott argumentumokat tekintetbe vévén, szavaz az országos szcrkeztetés megállapítására. Temes Vármegye 1-sö Követe két kérdést látott e’ jelen tárgyban elhatározandőnak, 1-ször hol legyeit fajzása a jobbágyságnak, 2-szor hogy a’ fajzás haszonvételét mi móddal legyen köteles a’földes úr kiadni? az elsőre azt kívántay hogy nem csak ott köteleztessen kiadni a’, fajzást a földes űr, a’ hol az Urbáriumba bé volt Írva) hanem mindenütt, a’ hol annak gyakorlatában a jobbágyság bent volt, — a’ másodikra nézve kívánta, hogy határ linea liuzattasson, és így akár szekér, akár öl számra határoztasson meg a fának kiadandó mennyisége. Honth Vármegye 1-só Követe tapasztalván, hogy előadása nem igen nyert pártolást, és hogy a’ tanácskozás folyamatja szerént alkalmasint tsak az országos, vagy kerületi szcrkeztetés és a'Királyi Leírás közt lehet választást tenni, ó a’Királvi Leíráshoz mint auva utasításából merített előadásához leginkább közelitóhez állott, egyéberánt Zala Vármegye utóbb szólló Követének azon állítását, melly szerént a'jobbágynak a' fajzást ott is oda akarni tulajdonítani, a' hol eddig annak használásába nem volt, az igazsággal meg nem egyezhetónek mondotta, Küldői eránti tiszteletből, a' kik ezt anya utasításokba íratni rendelték, válasz nélkül nem hagyhatja. A’ Zalai Követ ennek az igazsággal öszve nem férhetőségét, egy elő hozott példával igyekezett bébizonyitani, hogy t. i. olly esetbe, a hol!az Urbárium behozatalakor erdő nem lévén a' határba, és így a‘ fajzásbeli haszonvétel a’ helység classificatiójába bé nem ment, utóbb pedig a’ földes uraság különös industriával ön használására erdőt nevelt, a' földes urat erdejének egyedüli használásától igazságosan megfosztani nem lehetne ; — a' szólló Követ ellenben egy más szinte gyakran elő fordulható példával bizonyította bé elő adása nagy igazságát, hogy ha t. i. az Urbárium béhozatalakor volt erdő a határba: a’ fajzás az Urbárium szerént illette a' jobbágyságot és igy a classificatio n alapjául ezen haszonvétel [is felvétetett, utóbb a'földes uraság az erdőt kipusztitatván, a jobbágyság minden fajzásbeli haszonvételiül megúsztatott, később pedig a földes uraság erdőt nevelt, de a’jobbágyságot annak használásából kizárta, — azt kérdezte a' szólló Követ: vallyon illy esetbe nem lenne e’ igazságos a’ jobbágyságot a’ fajzásban $ ha annak használásában nem volt is, részesitetni? és így, a’ szólló Követ utóbb is azt állította, hogy előadását mint fő elvet, és rendszabást lehetne igazságosan a’ törvényben megállapítani, és tsak ha az igazság itt ott kivételt kívánna, erről szinte világos említést tenni. Az Egri Fő Káptalan Követe miután az Úrbéri munkálat 2-dik Czíkkelye által újra megvan erősítve a’ telek osztályozása, nem lehet bémenni azon kérdésbe, hogy vallyon a’ fajzás haszonvétele az osztályozatnak alapjául vétetett e ? annyi bizonyos, hogy az osztáiyozat alapját a’ fajzás beneficiuma egyedül nem tette, mert a’ kilencz pontok között, mellyek az Urbárium béhozásakor tétettek, nem volt az a kérdés, van e’ fajzás, hanem az, hogy mi féle beneficiumai vannak a helységnek, és azoknak combinatiójábúl tétetett a helység ez vagy amaz classisba: azonba hogy a classificatióra béfolyása volt a’ fajzás használatának is, kérdést nem szenved. X' mi már a’ dolog érdemét illeti, a’Királyi Válasz kettőt foglal magáv * 9 #
