1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
2o3-iUk i LES. 10. Xocemb. 207 hatják ki? majd a Légióstól utált régi Törvények; mintha a’ különben tisztes régiség egyszersmind csalhatatlan is lett volna, ’s csak egy Istent illethető felséges tulajdonsággal az örökké valóság számára irtán volna azo Törvényeit, mellyek akkor, mikor alkottattak, szinte úgy ujjak valónak, ’s mintha az emberi értelem és böltsesség a' hajdankor Törvényhozási láng esze tető pontján túl hágni nem tudhatna; vagy túl hágnia szabad se volna — majd ismét a’ szokás és usus, ezek az olly sok ezerekre nézve valódi mostoha anyák — majd a’ szülés karjai között nyavalygó idők állítólag megvesztegödött szelleme — majd végre valamelly tárgy felvétele ugyan, de (mintha az előre siető idők még egy egész nemzet után is várakozni szoknának) annak felvétele elhalasztása gördítetvén elő, által hághatatlan érez falak gyanánt — úgy látszik! hogy az organica Diaeta még eddig csak a’ „nem lehet" és a’ „halasztani kell“ rövid két szavakkal vívja kétes harczát — ’s vajha ne azon rövid szavakkal is oszoljék széjjel. —- Nézzünk tsak vissza jelesen Augustusnak amaz örökre emlékezetes 30-ik napjára, mellyen az úrbéri 8-ik Articulusokra érkezett Királyi Resolutio kihirdettetett, és a’ mellynek kihirdetést pompáját fejünk felett maga a még rettenetes ábrázatjában is szép és felséges természet is nevelni látszatott, — melly üunepelés csendességü volt a’ figyelem, ’s melly igen feszülve volt a’ várakozás!!! a’jelen volt tömött sokaságnak haljuk! szava hangoztatása mikor vágta ketté a csendességet? akkor éppen és csak akkor, midőn az ítélő Mester ott kezdő olvasni a' Királyi Resolutiót „Ad articulum Y-tum“ és alább ott, hogy „Ad articulum VHI-vum“ — ’s nem lelvén fel benne a’ köz várakozás édes reményei bétellyesedését — földre szegezett szemekkel és el némült fájdalommal oszlott széjjel — apiaz igaz mondás szerint: „curae leves loquuntur, ingentes stupent“ — Mellyek legyenek azon sokféle törvényes kérdések, mellyek miatt a Királyi Válasz szavai szerint, az Y-ik Articulus 2-ik §-a itt el nem fogadódhatónak mondatik — még tavai elő számlálták a fő RR. ’s nyertek is erántok a' RR-ől feleleteket. A’ koranai — egyházi, — hitre bízott — első szülöttségi jószágokra — a’ nemesi javak ósiségére ’s az Insurrectio ’s Randerium dolgaik elrendelésére való tekintetből álloltanak minden ellenvetéseik. De! azonfelül, hogy mit interessálják mind ezek a' kérdések azt a’ népet, melly között a’ régiség említett intézetei, se ez előtt se most is nem divatoznak? ’s miért kellessék annak mindég csak hajdani állapotában nyomorogva vesztegleni mind addig még talán egykor! De Isten tudja mikor ama szövevényes tárgyak elintéztetnek? ’s még az is kérdés? hogy az ő javára tekintettel is intézteinek e’ el? az emberi nemzet históriája azt tanítja, hogy az emberek, a’ hányszor valamelly régi és kedves praejmliciumhoz és vélt boldogsághoz köröm szakadásig ragaszkodtanak, ha az tölők tsak ugyan el vétetett, rendszerént nem az a’ veszedelem, és csapás állott elől a történetek méhéből, mellytől ők annyira remegtenek, hanem ellenkezőleg éppen egy olly jó és boldogság, mellyet ők nem is reménylettenek. Fő ellenvetésül szolgál az is, hogy ha ezen 2-ik §-usi engedelem Törvénybe menne; a nagy famíliákban (mellyekből állani mondatik az Ország dísze és ereje) majd elől állana egy gyönyörűség - vadász, kit tékozlónak szoktak nevezni, ’s ez a’ reá hagyott jószágok és jobbágyok eladogatásával t ‘ttleg széjjel szaggatná régen elhunyt, ’s így a’ földi dolgokkal semmit sem gondolható eleinek valainellyik káptalan Archívuma porai között nyugovó testamentomát!!! De azon felül, hogy a’ nagy famíliákban se osztogatván a virtus mindenkor <gyeránt firól fira diplomáit — sokkal jobb volna a' hazára nézve, ha nem e’ részw * I
