1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
WS 8ő5 dik ÜLÉS. 10. Novemb. ben szakadna meg oily gyakran a’ nagy famíliákban a' successio fonala — az úgy nevezett luxusnak és tékozlásnak a’ Szollá ugyan védlő prókátora lenni nem akar, talán nem hibáz mindazonáltal abban ha azt mondja; hogy a’ közönséges Status maximáiból nézvén a’ luxust és a’ tékozlást, emberi menthetőbb és jótékonyabb hiba a’ kettőnél alig ha találtatik. Ugyan is! ki fogja már ma boldogoknak mondani a’ Lappanokat és Eszkimókat? hogy luxus portékára nintsen szükségek — ’s nagy bajjal fogható vadjaiknál és halaiknál egyebet mit cltékozolniok nints? vallyon nem azt tanították a’ Machiavell ’s utánna Sonnenfels (kinek munkája pedig a’ birodalombeii fő oskolák és kézi könyveknek egyike volt, ’s még most is az) hogy a’ nagy jószágoknak és kintseknek kevés kezekben rakásra való halmozása, az Országok fen álló rendszerének, de a’ nemzetek szabadságának is kárt és veszedelmet okozhatván ; a’ fő Kormányok már ezek akár egy Fejedelemből akár több személyekből álljanak; a’ nagy jószágok és jövedelmek urai gyenge oldalaik kitaniilásával; ezeket temérdek költségekbe kerülő ritkasági kabinetok — kép és szobor galleriák, könyvtárak, pompás épületek felállítására — bő költést kívánó fényes hivatalok, méltóságok, követségek ’s a’ í. viselésére — egy szóval a’ tékozlásra csiklandozzák fel — ’s vallyon a’ sok századnyi tapasztalás nem azt tanítja e’? hogy Macliievellnek és Sonnenfelsnek említett tanátsai,nemis tsak puszta papiroson maradtak? vallyon tehát! egyes egyedül a’ jobbágyság előtt kellessék e’ okvetetlenül elzárni az utat az eránt: hogy uraiknak bár még fel is engesztelt tékozlásából — ő reájok is haszonnak és boldogságnak kiáradni nem szabad. Ezeken felül! minden hajdaniéi fogva gazdag rend, ’s gazdag egyes ember vagy familia, nem a’ mások tékozlásán fundálta e’ meg jól létét? vallyon Egyptomban a’ Jupiter Ammon papjai, észak, nap nyugotton a’ Druidok — napkeletén a’ Brainiiiok — olly sok századokon keresztül minek köszönhették földi jó léteket? felelet: a’ sírtól és a’ sirontúli élettől rettegett hajdankor szent tékozlásának. •—■ Valójában! méltó kárhoztaíást érdemel ugyan az a’ Magyar nagy jószágü Mágnás, ki Dynasta Iiázbúí lett származása fityogtatására Párisi kandallójában czédrns fával íüzelíetett; de ha a’ czédrus fát olly pénzeken vásároltatta volna magának , mellyekért ezen 2-ik §-usi javallatban foglalt szabadságot adta meg jobbágyainak — elégetett czédrus fája füstje, jó illatü füst gyanánt ment volna fel ahoz az Istenhez is, ki az egész emberiségnek közös Istene!!! — Továbbá a’ Magyar országi jószágok ősisége, olly nagy ügyeimet okozhat a’ Statusnak, és a’ Törvényhozásnak — hogy azt is gátül vesse eleiben ez §-usi javallatnak? vallyon mi jobb a’ Statusnak? és a’ köz boldogságnak? az e’? hogy egy nemes lelkű de magtalan Magyar földes űr jószágainak ez előtt 400 esztendőkeli állapotokban kellessék okvetetlenül vissza szíllíaniok fa’ prókátorok tudják) hányad izigleni azon atyafiára, kik magok vagy eleik a’ nékik osztályban jutott rátát régen elfetsérelvén, magtalan attyokfia halála contójára vigan mosolygó képpel és előre, gyakran már az ujjabb adósságok és Gescháft-ek tsinálasát is elkezdették — vagy az, ha ugyan azon magtalan földes űr kapzsi attyafiának semmit vagy tsak pénzt liágy hátra ládájában, jobbágyainak pedig ajándékban vagy pénzért szabadságot adván; így ő mind a’ mellett is, hogy életében az atyai örömöket nem érezhette, holta után sok olly fogadott, de háládatos fiakat és leányokat liágy; maga után, kik még a’ későbbi időkben is sírjához járva áldják annak hamvait, kinek nagy lelküségének köszönhetik boldogságokat! Erősség — még pedig Achiliesi erősség gyanánt szokott használtatni ezen §-usi javallat ellen az is, hogy már Injában a’ nép nem ért még meg ezen állapotra s nints itt az ideje a’ 2-dik §-us kiváltakozás megengedésének! —
