1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
206 2öS-dik ÜLÉS. 10. Nuvemb n«#yán a* Szálló, hogy a’ tulajdonság jusa minden nationalisált nemtelenre és job» bágyra terjesztessen ki átaljanyosan; hogy ha pedig attól a- ki\ánságától a’ Szóiló, minthogy ezen tárgy a’ Törvénykezési munkában vétetik tanátskozás alá? düttetne, ismét óhajtaná, hogy ez úttal legalább a’ jobbágy telkek tulajdonának lehető megvásárlása a’ nemteleneknek Törvény által engedtessen meg, és igy a’ Királji Választ el nem fogadhatja, hanem a’ kerületi szerkeztetést egész kiterjedésében pártolja. — Borsod Vármegye 2-dik Követe talán a’ kifárasztott figyelem békességes tűrését Játszik megbántani; hogy ezen olly sokszor felforgott ’s kiineritettnek mondott tárgyhoz Vármegyéje nevében is hozzá szóllani készül — ’s száll kivált olly férfiak után, kik önnön magok is elegek — a’ törésen állani, — de vallyon kárhoztatta e’ valaki Diogenest azért; hogy midőn polgár társait hazájuk védlésére sűrű csapatokban indúlni látta, ő is, mivel tőle egyéb nem telhetett legalább együgyű hordoískája hempelygetésével foglalatoskodott. — Vágynak olly helyzetei az emberi életnek, mellyekben a’ mély hallgatás, legpompásabb ékesen szállás, ’s vágynak olly pályák, mellyekben a’ kedvező sors, csak egy szerentsésnek számára tart kezében pálya bért — de! ezen ügy oltalmazásában a hallgatást a’ Szolid részéről követi, véteknek tartaná, ott, hol a’ pálmát a többség számára tartja kezében a’ sors — az előtte megindúltaktől hátra nem maradhatván, a’ Szollá őket híven követi. Úgy látszik mintha nem hozta volna a’ Királyi Válasz ezen g-si javallat jótékonyságát és igazságát kérdésbe, "s ísak a’ határozás tétel elhalasztására szállítana fel bennünket. Miért nem lehet itt helye az elhalasztásnak is? megfejti a’ Kerületi ízenet,— az ebben felhordott okokat minek ismételné a’ Szálló? azok njomdokait követve tehát csak azt mondja —• hogy nem veté el igen is! külsőképp ezen §-usi javallatot a’ Királyi Válasz, csak elhalasztani javallja — de a’ ki a’ környühnényeket össze summázva megfontolgatja, azt látja: hogy itt az eíhalasztási javallat alatt, a’ dolog érdeme sorsa, eldüjése rejtődzik, ’s itt éppen annyit tészen a’ javait elhalasztás formalitása — mint a’ Brittanusoknál egy a Fejedelemnek nem tetsző valámelly Törvény javallat alá Írni szokott azon szállás formája teszen: hogy a’ „Király gondolkozni fog“ vagy hogy „ez vagy amaz Törvény javallat hat holnapok múlva vétessék ismét elől“ — miólta Eleink (a’ mennyire tudjuk) a’ szer pusztán tartották legelső Diaetájokat — a’mostaninál fényesebb remények ’s bokrosabb vágyak között egy Diaeta sem njutatott ki, mihelyest ezen Diaeta kihirdetetett’s össze ült; feszülve volt az egész várakozása, sokját •—• sok nagyot — sok felségest várt és várna ettől a’ köz vélemény ; — de mellynél tovább tovább folynak az Ország Gyűlési idők: a’ lankadó köz várakozásnak feszült húrjai mind inkább inkább megereszkednek, holott! a’ biztosoknak hitt remények bé nem telj esedésénél az emberi szivet keservesebb fájdalmakkal kínzó nyavalya nints és nem is lehet — már pedig! organica líiaetára hivattatván öszve: mi lett többnyire még eddig minden ollyas szándékoknak és indítványoknak sorsa, mellyek az Ország lakosai bajaik gyökeres orvoslásához nyúlni czéloztanak? és a’ mellyeknek jel szava ügy hangzik „non videri, sed esse“ felelet; a’ lett a’ sorsa, hogy mind azok ellen, majd az 1790, Diaeta 07-ik Articulusának állítólag semmi Ország Gyűlési hatóságtól meg sem tágitódható szűk köre — majd a’XI, Xlí-ik századokban született azon privilégiumok, mellyek a materialis és intellectualis diplouiatica megkérleltetlen kritikáján vajmi kevéssé ál-
