1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
191 '255. ÜLÉS. 10. November. tendő tíz, húsz forintokban is megalkudni, ’s akkor a’ törvények korlátoló rendelése ki lesz játszva, sőtt ha javallatunk elfogadtatik, sok jó lelkű birtokos, kit taián vétke nélkül számos adósságok terhelnek, jobbágyainak felszabadulása által gyakran megmenekszik terheitől, és curialis birtokát meg is tarthatja, így tehát jobbágyait boldogítva, maga is boldogul, ellenben ha minden efféle örökös megváltások tiltva lösznek, az iilyen birtokos gyakran egész birtokát a’ vevőnek kénye szerént, oltson lesz kénytelen eladni, — kérdi pedig a’ Szélló e’ két eset közül, meliyik fogja mind a’ tékozlást, mind az örökösök károsítását inkább elő mozdítani — az ollyan rendelkezés tehát, melly a’ jó lelkű birtokost ok nélkül gátolja tulajdonának használásában, a’ rósz lelkűnek pedig nyilván utat, és alkalmatosságot nyújt a’ törvény korlátoló határozatának kikerülésére , csak ugyan már magában helytelen és igazságtalan. Végre azon ellenvetésre, hogy e’ törvény nem az Úrbéri munkában való, rövideden azt jegyzi meg a’ Szálló: hogy az említett 2-dik szakaszban ollyan örökös megváltásokról vagyon szó, mellyekben a’ földes úri hatalom , és törvényhatóság nyilván fentaríatoít, a’ földes úr, és jobbágy közötti viszonok tehát meg nem szűnnek, pedig úgy hiszi minden mi ezen viszonyokat illeti, egyenesen az Úrbéri munkába tartozik, és ha itten határoztuk ineg a’ jobbágyok tartozásait, ha itten határoztuk meg azt: hogy ezen tartozásokat, miképen lehet más nemű adózásokra által változtatni, csak ugyan itten kell arról is szóllanunk; hogy minden jobbágyi adózásokat, mi módon lehet végképen megszüntetni, mivel tehát az efféle örökös megváltások eddigi törvényeink mellett is hasznos és boldogító következésekkel divatoztak, és így eddigi törvényeink mellett is fenn állhatók, ini okból akarjuk ezen ide tartozó tárgyat bizonytalan időkre, bizonytalan ki menetelre halaszgatni? és miért nem nyugtatjuk meg azoknak méltó aggodalmát, kik ezt hiszik: hogy7 az iilyen halászi gatás alatt mindég csak ngyan alattomos megtagadás rejtezik. Vétkes elmulasztás nem alkotni törvényt, melly a’ szabad és boldog polgárok számát szaporítsa, de ollyan törvényt alkotni, melly azok eddigi számát is kevesítse, oljyan törvényt alkotni, melly azokat is, kik a’ sorsnak kedvezése által a’ törvények engedelme, ivagy legalább elnézése mellett magokat jobb sorsra emelték , a’ jobbágyi adózásoknak egykori járma alá ismét vissza taszítja, nem elmúlasztás, hanem a’ Szólló vélekedése szerént olly cselekedet, mellyet a’ Hazának áldása épen nem követelhet, pedig ha javallatunk félrevettetik, ha multat, és jövendőt biztosító világos törvény által ki nem jelentjük az örökös megváltások szabadságát, nem csak jövendőre vetettünk gátot a’ Haza virágzásának, hanem az eddig boldog és virágzó szabad Községek sorsát is kotzkáztatjuk, ha javallatunk törvénnyé válhat fél század múlva, más fényben, más erőben áll fenn a’ magyar. — Ha ellenben a’ Kir. Válasznak óhajtásunkat megtagadó tartalmához járulunk, az eddig megváltott Községek sok ezer lakosinak mostani csekély szabadsága is fel lesz dúlva, ’s ezek átka, ezek keserű könnyei kisérik a’ jelen törvény hozásnak emlékezetét. A’ szegény adózó népnek reánk függesztett epedő tekintete tőlünk enyhülést és szabadságot kért vala, mi azonba csak alamizsnát vetettünk néki, de a’ szabadságot azoktól is készülünk el vonni , kik eddig azzal birtanak, pedig csak ott igazán boldog és virágzó a’ Haza , hol a’ földet szabad kezek mivelik, ott erős a’ nemzet, hol szabad kezek védik a' tulajdont, és függetlenséget — a’ Szólló tehát e’ jelen kérdésnél a’ ke-
