1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
255. ÜLÉS. 10. \ovember. 185 kasban voltak, ’s általok nem csak egyesek, de egész Közönségek szabadultak fel. Elmondaná a’ Széllé, hogy a’ szabad városok ez úton állottak elő, de reménvli, lesznek Követek, kik a’ tárgy ezeu oldalát bővebben fogják felvilágosítani. Czéljára csak azt jegyzi meg, hogy a’ Kir. Válasz e’ manumissiokat most eltörölni szándékozván, a’ szabadulásnak csak hátra lévő két ólai maradhatnak fenn. Szerezzen hát a’ jobbágy polgári birtokot? de hányadikát fogja a’ szerencse annyira kedvébe venni, hogy faluját (hol parányi adézé birtokot nem szerezhetett) elhagyván, városokba mehessen, sok ezreket érő javat vásárolni? ’s ha így polgári birtokra juthaté jobbágy ezredek közűi válik egy: bizonyosan száz ezer közül nem fog egy találkozni, ki nemesi birtokba léphessen, mert ha polgári birtoknál szegénység tesz akadályt; nemesi birtokra nézve két hatalmas ellenséggel fog majd kiizküdni: egyik neveztetik „incapicitasnak“ — másik „aviticitas“ nevet hord. Incapaeilas megtiltja Ötét mint nemtelent, nemesi birtokot vásárlani: aviticitás megtiltja a’ nemest saját maga javait másnak el adni; — E’ kettős tilalom közt nints egyéb lelielség, mint jészágot a’ Kormánytél venni — inellvnek jusa van egy felül maga javait eladni , más felöl nemteleneknek is jészág bírhatásra tehetséget kölcsönözni. — Nem világos-e, hogy az iacapacitas és aviticitas elvei közt a’ manumissio elveinek megrontása nem czélozhat egvébre , mint a’ jészág eladhatási just Kormány monopóliumává lenni, — bogy így a’ nemesség saját Ősisége melleit sorvadjon — minden vásárié pedig az egyedüli eladé kezeiből lehetségig felrúgtatolt áron venni kénszerítessék, egy széval, látni valé: miképen e’ bánás méd mellett, a’ nép tömeg legnagyobb számának úri szolgálattól szabad birtokra szert tenni lehetetlen leend — ’s azon szerentse kedvt-nczein kívül, kik vagy polgári vagyont, vatry Kir. adományt vehetnek a’ többi milliómnak szabadságra más mód nints, mintha jobbágy telkét elhadja, ’s az Isten szabad ege alá ki áll kédulni; mert a’ Királyi Válasz mellett ott vagyunk : hogy magyar országon a’ szabad városi polgáron kívül, csak két ember osztály lesz szabad: a’ földes úr, ki a* helységet bírja, ’s a’ koldus, ki a’ helység útszáin hajadon fővel és mezítláb irgalom, és kenyér után kiabál, mondja meg a* Szódénak valaki; miért, mi elvnek következésében teszi a’ Kormáuy ezt? monarchiái elvből talán, bár mennyit gondolkozzon , a’ Széllé a’ lettet a’ monarchia elvével egészen ellenkezőnek találja, monarchiát nép nélkül gondolni nem lehet, ’s hatalmas monarchiát vagyouos nép nélkül hasonlélag nem. Akár belső csend fentartása, akár kül ellenség védelem forogjon szóba, akár a’ Status szükségei jöjjenek kérdésbe; mindenik esetben tsak vagyonos nép segíthet. Következőleg vagyonos néptől a’ monarchiának félni nem kell, kettő van a’ mitől O retteghet, vagyontalan nép, és Glygarchia. Amaz csend rontásra hajlandó, mert áílapotja kínosan nyugtalanító, veszteni valója pedig nints, emez hatalmas, és büszke, ’s igazgatni akarván a’ monarchia jógáit, örömest magára ruházza által. XVl-dik Lajos’ Királyi székét Páris vagyontalan népe dünté fel — Napoleon Császári hatalmát a’ Saint-Germaini Paloták birtokossal ásták alá, ’s ezeken kívül több példákat felhozni szükség-e? — Ne menjünk illy messze, úgy a’ mint a’ Kir. Válasz áll, el van-e vele érve a’ czél, mit oily világosan tűzött ki magának? tisztába lesz tehát már az adó fundus? bizonyosan nem! hiszen ott áll még a’ 1-ue 40-mus, ott állanak a’ kénszerített Or. Gy. Jegyző-Könyv. IX. Darab. 17
