1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
186 255. ÜLÉS. 10. Novem ft er. cserék, a’ ki bocsültetések, 3s több e‘ félék, mint meg annyi búvó zógok, miknek homállyában a5 földes úri önkény elrejtezhet, ’s belőle az adó fundust mind zavarba hozására, mind fogyasztására czélja szerént dolgozhat. Ha a* Kormány az adó fundust tellyes tisztaságba tenni kívánja, nincs más eszköz: csak az örökös megválthatás. Az adózónak megváltott tulajdona csak az, mit illelhetetlen adó fuudusnak mondhatunk; 3s ha az illethetetlenség a’ Kormány elolt kívánatos: miért annak megtörténhelését akadályozni? kérdi továub a5 Szólió: az által, mit a3 Kir. Válasz elfogad és kíván, adatik-e az adózónak több, mint eddig kezeiben vala? bízvást mondhatni: nem! ’s nem vagyunk-e látni kéntelenek, miképen abból, a’ mi most kezeiben van, azon kilencz millió nép számhoz képest, csekély három négy millióm forintnyi adót fizetni nem tudja? minden Törvényhatóság tele restantiakkal, minden Törvényhatóság kéntelen az adó mennyiségét nem ritkán executiok által venni meg. Váljon meg nem történik-e hogy a’ kiküldött adó hajtó eljön, az adózónak ágyát elvenni vagy hideg dszszel ajtaját leszaggatni? ’s midőn így a’ nyomorultnak beteg gyermekei a’ földön fetrengenek, midőn az északi szél kunyhóján keresztül süvöltöz: akkor igen is a’ kétségbe esés elkeseredésével ragadja el ház népétől az utolsó darab kenyerét, hogy áraval tartozását szállíthassa. Ezen állapotban akarja-e a3 Kormány a’ népet hagyatni? nem akar-e3 néki szabadságot engedni, hogy minekutánna országot és egyházat, megyét és urat, falut és Elöljárót, ’s az ég tudja még mit mindent fizetni tartozik, legalább az úri (terhei közt minden bizonnyal legnagyobb) tartozások alól ki menekedhessék; 3s ez által a’ Hazában lassanként egy boldogabb, 3s fenmaradó, terhét könnyen tellyesítheto nép osztály támadjon? 3s ezen ideába vau-e legkevesebb is, a’ mi a3 monarchia virágzását elő' ne mozdítsa? — vagy talán az aristocratianak elve az, melly a’ nép tulajdoni jusait ellenzi? El hinné a’ szólió, ha a3 magvar aristocratia, csak néhány igen kevés számú, ’s átallyában gazdag és hatalmas nemzetségekből állana: de a’ mi aristocratiánk sok ezer ház népet foglal magában ; ’s a3 ház népeknek hasonlatlanúl nagyobb része szegénysége miveltsége miatt a3 néphez igen közel áll; ’s igen nagy szám jobbágy telkekre Szorulván, ’s az újonnan alkotott törvény által adózásra köteleztetvén, a3 néppel épen öszvevegyűlt. Illy aristocratiának elvei, a’ nép tulajdoni jusával, melly az ö tagjainak egyik igen nagy részére is jótékonyan hat, nem ellenkezhetnek. Nép boldogságnak csak az Istentől és emberektől elátkozott oligarchia lehet irigye. Szerencse, hogy polgári alkotványunk oligarchiát nem esraér. Ott igen is, hol oligarchia virágzik, hatalmasan szokott az, a’ nép osztály vagyonossága ellen dolgozni, mert jó birtokéi nép, mint fellyebb érinté a’Szólió; hatalmassá teszi a3 monarchiát, 3s e’ kettő közt az oligarchák törvény alá szorítva, fékellen hatalmokat elvesztik, ollyan országban nints módjok, a’thronus körűi felleg csoportként tolongani, hogy a’ thronus súgárai a3 néphez, ’s ennek tekintetei viszont a3 trónushoz el ne juthassanak. Ott nints erejük veszélyes neputismust űzni, az igazgatás minden ágait rokonokkal, ’s creaturákkal m«glölteni, hogy kéj szerént uralkodjanak. Ott nem formálhatják magokat Aegyptusi Szent Kaszttá, inellynek tagjai törvényen és igazságon gázolhassanak ’s a’ hozzájok nem tartozókat letapodják. Illy oligarchiának elveivel a’ nép virágzásnak előmozdítása, hogy ellenkezik, azt igen is úgy hiszi, de ismételi
