1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

255. országos ülés

ist

25 5. ÜLÉS. 10. November.

elég oqvo'j ad1 egész ij&sileaic ni, ’s .gyszersíatnd nevelni.“ — E’ ló ne

kéz alá nem jöltre útasittatik. Az illy elutasítás kétség kivül nem egyél), sza_ vakba burkolt, de okokkal nem támogatott megtagadásnál, ’s már annyira e! van használva, hogy általa elámittatni egy úgy őség lenne. A’ Szólló valóban neheztelése kijelentését el nem fojthatja, hogy minekutánna e’ jelen tárgy a’ képviselő Tábla részéről a’ Fő Rendek ellen olly hévvel, olly sok, ’s fontos okokkal készítetett ki: a’ Kormány emberei csak annyira sem tartottak bennünket méltóknak, hogy fejeiket valami más ok ki találásán törték volna. A’ Szólló tehát ez okot oknak lenni nem esmérvén, reá felelni sem tartja szükségesnek. A’ mi pedig az Elölülő által a’ monarchia, és aristokratia tekintetéből vett ellenvetéseket illeti; azokra a’ Csongrád Vármegyei tisztelt Követ egyenesen megfelelt, azért azoknak közveíetlen ostromával fenn hagyván, átaljánossan akarja a’Szólló megvizsgálni: az örökös megválthatási jog, a’monarchia aristokratia, és a’ nép boldogság elveiveivel minő viszonyokban áll? mikor aztán magában ki fog* világosodni; mi az igazság? az e’, a’ mit a’ Kir. Válasz magában foglal, vagy az e’, a’ mi a’ kerületi szerkezetben áll? — Nézzük a’ Vála'szt egész kiterjedésében , ha látjuk miképen a’ maíérialis engedményeket morális okai pedig átalján fogva megtagad: tisztán, ki fog tűnni ’e e’ szellem csak ez: „az adó fundust leheíségig tisztába tenszellem ellen magában gondolva a’ Szólító nő semmit; de miután a’ Kir. Válasz csak ezt, és csak annyit akar, szeretné kérdezni mit tett ez által tisztán az adózó népért? a’ Szólló úgy hiszi: tisztán az adózóért semmit, hanem mindent a’ kints tárért, az az önn magáért. Túl azon tehát, miket Mária Therezia, és Jósef Császár teítenek, semmi sem vala e’ többé a’ mit a’ Kormány az adózó népért tehetett volna? fájdalom még igen is sok van! érzi ezt a’ Képviselő Test, azért igyekezett a' népnek a’ társaságban meghatározott állást adni, ő előtte a’ tulajdon szerzést lehetségessé tévén, egyszersmind a’ szolgaság alóli felszabadulás útját megnyitni. A’ Kormány ezt nem akarja, ’s így a három század olta követni látszott haladási pályát egyszerre bé zárván, a’ nemességnek, ki ellen a’ népet eddig védni látszott, tíz év lefolyta alatt másodszor készít alkalmat, azt előbbi pártfogója ellen oltalomba venni. — Szabad költözést nyert a jobbágy, való ; de azért már lehető otet szabadnak mondani? ne engedjük magunkat e’ szó által: szabad, meg tsalatni, ezen epitheton itt a3 költözést, nem pedig a’ jobbágyot illeti, szabadon költözhet; de költözése által szabadabb nem lészen. Bátran állítja a’ Szólló; a’ Királyi Válasz tartalma szerént, a’ jobbágy épen azon állapotba marad, miben Jó’sef Császár előtt kínlódott. — Eltöröltetett az örökös jobbágyság? miként? az adózó elhagyhatja urát. Való; de hová mehet? más úrhoz: és mi feltétel alatt? szolgálat feltétel alatt! a’külömbség csak ez : eddig szolgált folyvást egy urat, most már szolgálhat egymásután többeket. De szolgálnia folyvást kell, az az örökösen kell. ü tehát (a5 Királyi Válasz állván) örökös jobbágy lenni, mind addig meg nem szűnt ’s bizonyossan nem is szün meg, csak akkor, midőn a’ tulajdon szerezhetés örökös megváltásnál fogva néki megadatván szolgaságból, szabadságba saját erejével felemelkedhetik. A’ szabadulásnak ez ideig három nyitva álló útjai valónak: úgy nevezett manumissio, polgári birtok szerzés, és nemesi jószágra jutbatás. A’ manumissiokat a’ mi illeti, azok hazánkban elejétől fogva szc-